𝒘𝒂𝒏𝒕 𝒚𝒐𝒖 𝒃𝒂𝒄𝒌 | 𝑙𝑢𝑘𝑒 ℎ𝑒𝑚𝑚𝑖𝑛𝑔𝑠

09.

– Mégegyszer köszönök mindent, Luke! - búcsúszkodott aranyosan, és vagy századjára. A házuk előtt álltunk, én a kocsimnak dőlve, míg ő velem szemben fogta kezeimet.

– Szívesen tettem - méregettem gyönyörű, kissé kialvatlan orcáját. Piercingembe harapva gyönyörködtem benne hosszú másodpercekig. Soha sem akartam, hogy elmenjen és magamra hagyjon, de mindkettőnknek dolga akadt erre a napra. – Megengedsz valamit?

– Persze - vágta rá, szinte azonnal, én pedig vigyorogva közelebb hajoltam arcához, és lassan, szevedéllyel telve megízleltem dús ajkait. Azonnal falni kezdte az enyémet, mintha erre várt volna a találkozásunk óta. Hamar átvette az irányítást felettem, és birtoklóan vont magához pólóm nyakánál fogva. Bevallom, hihetetlenül tetszett a domináns lány, aki akkor előtört belőle. Mellkasunk találkozott, szorosan egybeolvadtak ezen részeink. Kezeimmel először hátán simítottam végig, majd egyre lejjebb haladva gyengéden belakapszkodtam formás fenekébe. Ennél a pillanatnál értem el azt, hogy elszakadjon a számtól, és felnyögjön. De alig tartott pár másodpercig, azonnal lecsapott rám, ismét. Imádtam, és annyira akartam őt. Nem csak testileg, hanem mint egy társ. Mint a barátnőm, később a jegyesem, és évek múlva a feleségem. – Mennem kell! - szakadt el tőlem, én pedig szomorúan tudatosítottam magamba mondandóját. Egy utolsó puszit nyomtam felduzzadt szájára, és utána néztem, ahogy távolodott alakomtól, míg végül teljesen eltűnt a bejárati ajtón keresztül.

Sóhajtva szálltam vissza a kocsiba, és gázt adva kapcsoltam be a rádiót. Szörnyűbbnél szörnyűbb dallamok lepték el a szűk teret, így inkább nem erőltettem, és kikapcsoltam. Én kezdtem ütemeket kreálni a combomat ütögetve, miközben fejemben számtalan dallam és szöveg gyülemlett fel.

Hangomat egy idő után nem bírtam magamba tartani, így énekhangomat előhozva tártam fel gondolataimat.

– "I can take you out, oh-oh
We can kill some time, stay home
Throw balloons, teddy bears and the chocolate eclairs away
Got nothing but love for you, fall more in love every day
Valentine, valentine"

Az összes érzésemet belefektettem a dal. E módszer bizonyult a legegyszerűbbnek. Hiszen a zenéhez értek a legjobban. Így tudom levezetni az összes problémámat. Ez esetben a szeretetemet, amit egy barna hajú angyal iránt táplálok. Hihetetlen.

Gyorsan leparkoltam a házam előtt lévő kocsifelhajtón, és kapkodva lépteimen viharzottam be a lakásba, ahol azonnal a nappaliban lévő gitáromhoz rohantam. Ledobtam magam a kanapé kényelmes húzatára, és pengetni kezdtem a hangszert a kocsiban kigondolt dallamokat.

Minden gyönyörű dolog eszembe jutott, és csak is a vadiúj szerzeményem koncentráltam. Egy papírt és egy tollat is szereztem magam mellé, és oda is levezettem a szerelemtől ködös agyam eszméit.

– "I love the light in your eyes and the dark in your heart. You love our permanent chase and the bite of our bark. We know we're classic together like Egyptian gold
We love us"

Csak Sheila lebegett szemem előtt, és máris ellepett az eszmék sokasága. Ő az egyetlen ember, aki akkora hatást gyakorolt nekem, hogy ilyen könnyen kapjak hangszereim után, és írjak meg egy teljes dalt alig egy óra letelte alatt.

Ő lett a Múzsám. Kétség kívül elnyerte nálam ezt a csodálatos elismerést.

Számtalanszor elpengettem még a kész számot, javítgattam néhány helyen, de végül rábólintottam az egészre.

Abban a pillanatban hallatta hangját a csengőm éles zúgása. Sóhajtva tettem félre az összes cuccomat, és megindultam az ajtó felé. Az mögött egy boldog és mosolygós Ashton állt, akit egy pasis ölelés után beengedtem lakomba.

A konyha felé vettük az irányt, ahol megkínáltam alkoholmentes sörrel, majd miután egy-egy dobozt magunkhoz vettünk, leültünk egymással szemben a bárpulthoz.

– Na és, ki a lány? - nézett rám huncut mosollyal, belekortyolva a hideg árpából előállított italba.

– Még Tokióban találkoztunk...

– Japán a csaj? - vágta le a flakont az asztalra meglepettségében. Csak nevetve ráztam a fejem. – Akkor?

– Ausztrál és kanadai - vontam meg vállaimat. – Itt él Sydney-ben, és találkoztunk már párszor, volt egy-két csók, de ennyi.

– Nem is fektetted meg? - a döbbenet mégjobban átvette felette az uralmat.

– Ash, ez annyira más, mint a többi. Ő olyan különleges, és végre azt érzem, hogy megtaláltam álmaim lányát. Annyira gyönyörű, értelmes és ártatlan. Csak rá tudok gondolni, amióta megismertem.

– Lukey, te szerelmes vagy - vigyorodott el szélesen, majd meghúzta a dobozt. – Meg tök nyálas - fintorodott el szórakozottan.

– Úgy mondod, mintha számomra ez az érzés tiltva lenne.

– Nem arról van szó, hogy nem lehetsz szerelmes. Sőt, én örülnék a legjobban, ha végre boldog lennél, de biztos, hogy ez a lány a hozzád megfelelő?

Teljes mértékben. Ő az egyetlen, akire mindig gondolok. Megmagyarázhatatlan, hogy hogyan tett a lelkem megüresedett helyére apró darabkáit az övéből. Mintha egymásnak lettünk volna szánva. Megtaláltam önmagamat egy gyönyörű, ellenállhatatlan lány személyében.

– A hallgatásodból az jött le, hogy igen - ivott még egy jó nagy adag kortyot.

– Mit tegyek, hogy kiderítsem, ő hogyan érez? - kérdeztem rá, mivel gondolataim teljesen összekúszálódtak. Teljesen megváltoztam. Nem a régi Luke vagyok, aki képes bugyikat rohasztani. Minden helyzetre meg volt a megfelelő csajozós szövegem, de jelen pillanatban fogalmam sincs mi lett volna a legjobb.

– Beismerném, hogy szeretem őt. Azután már ő sem tagadhatja az érzéseit.

– Ezt kellene tennem? - bátortalanul szólaltam fel, amire Ash csak bólogatott.

– De szeretném, ha engem hívnál fel, mikor összejöttök - vigyorodott el, mire csak egy nevetést kapott válaszul. Megígértettem vele, hogy egyből utána felhívom, majd más vizekre eveződött beszélgetésünk. Megvitattuk az ő szerelmi életét, amiben kiderült, hogy jelenlegi párjával nem megy minden gördülékenyen. Egyre több hullámvölgy alakul ki kettőjük kapcsolatában, de mindketten együtt szeretnék ezt átvészelni.

Alig két óra bájcsevej után Ashton útnak indult, én pedig magamra maradtam a zavaros gondolataimmal együtt.

A nappaliba igyekezve ismét kezembe kaptam a gitárt, és azonnal énekkel kísérve pengettem egy eszembe ötlött elképzelést.

– "Fading away, fading away
Wake up to someone with nothing to say
I'd never change, thought I'd never change
Then you come and change it all" - dalolásztam, majd ezt a kis szöveget papírra is vetettem. Nem értettem, hogy jött rám ez a hirtelen ihlet áramlat, de örültem neki.

Nem haladtam vele sokat, viszont tudtam, hogy nem ez volt ebben az időszakban az utolsó ötletem egy remek dal elkészítéséhez.

°°°
helobelo, ismét!
némi kihagyás történt a történetben, de örömömre szolgál bejelenteni, hogy ezentúl a péntekek ismét hoznak nektek ebből a történetből tartalmakat.
remélem nem merültem el a feledésbe, mert tényleg imádom ezt a történetet, veletek együtt!
jó olvasást a továbbiakra is, és remélem velem maradtok♥♥♥

hanna.