𝒘𝒂𝒏𝒕 𝒚𝒐𝒖 𝒃𝒂𝒄𝒌 | 𝑙𝑢𝑘𝑒 ℎ𝑒𝑚𝑚𝑖𝑛𝑔𝑠

10.

Aznap csak a televíziót lestem, közben pedig a gitárom pengetésével foglalatoskodtam. Végeztem két elég érzelemdús dallal, amit egyértelműen egy bizonyos angyalnak köszönhetek. Teljesen behálózott, átvette az irányítást felettem. Ez ellen nem tudtam, és nem is akartam ellenállni. Tudtam jól, hogy számomra nem csak egy futókaland, hanem komoly érzelmeken alapuló - talán - kapcsolat kezdete.

Valami unalmas szappanopera villogott a hatalmas képernyőjű tévén, mikor a telefonom a dohányzó asztal közepén hatalmas hangerővel zenélni kezdett. Azonnal utána kaptam, és mosolyogva konstatáltam, hogy a gondolataimban helyet foglaló lány várta a válaszom.

- Szia, Sheila - köszöntöttem vigyorogva, mikor elhúztam a zöld csíkot a hívás fogadásához.

- Luke - vidám hangja egyszerűen zene volt füleimnek. - Mi jót csinálsz?

Körbenéztem a környezetemben, és csak az igazságot tudtam vele közölni.

- Épp rád gondoltam, miközben egy dallal dolgozom - huncut mosoly bújkált arcomon, ezzel pedig tudom, hogy ezzel a mondatommal zavarba ejtettem. - Miért? - tereltem el a témát, hátha enyhíthetek zavarodottságán.

- Csak azért kérdeztem, mert unatkozom, és szívesen unatkoznék veled - hebegte, én pedig boldog volt, hiszen ez a csodálatos teremtés velem akart lenni. - De ha nem érsz rá... - nem hagytam befejezni a mondatát, mert közbeszóltam.

- Fél óra, és ott vagyok - azzal kinyomtam a telefont, gyorsan ledobtam ölemből a gitárt, lekapcsoltam a borzalmas műsort, és a fürdőbe rohanva megigazgattam kinézetem. Beletúrtam hajamba, megigazítottam a fekete pólómat, majd fújtam magamra egy kis parfümöt.

Izgatottan futottam ki a kocsimhoz, miután bezártam a házat, és beülve szemeimre húztam napszemüvegem. Nekivágtam az előttem álló útnak, és csak arra tudtam gondolni, hogy ismét láthatom azt a gyönyörű teremtést, akiről a mindennapjaim szólnak.

Leparkoltam a hangulatos kis házuk előtt, majd kiszállva az autóból a bejárati ajtóhoz sétáltam, és hatalmas szívdobbanások közepette becsöngettem.

Vártam pár pillanatot, mire nyílt az ajtó, és megláttam egy fekete mackónadrágban és egy szürke pólóban álmaim lányát. Haja kissé kócos volt, arcát pedig semmilyen festék sem takarta előlem. Annyira gyönyörű volt, még az otthoni külsejében is, hogy nem tudtam épp ésszel gondolkodni.

Mosolyogva invitált be a házba, én pedig az előszobában levéve a cipőmet, követtem fel őt az emeletre, fel a szobájába. Nem is volt időm felmérni a terepet, de őszintén nem is érdekelt abban a pillanatban.

Ahogy beértünk egy barack színekben pompázó szobába, azonnal apró mosoly húzódott arcomra. Tipikus lány lak tárult elém, mindenféle színnel együtt. Az én hálószobám teljesen ennek az ellentéte.

- Sajnálom, hogy felrángattalak, de a húgom ha meglát, beárul anyuéknak - forgatja meg szemeit, én pedig vidáman közelebb léptem hozzá, átkaroltam derekát, és ajkaimat az övéi ellen nyomtam. Nem ellenkezett, egyből visszacsókolt, megannyi érzelemmel karöltve.

- Nincsenek itthon a szüleid? - húztam perverz vigyorra szám, még mindig átkarolva karcsú derekát.

- Perverz disznó - csapkodta meg aranyosan mellkasom. - Egyébként üzleti úton vannak, már megint - sóhajtott.

- De én itt vagyok, hogy megpróbáljam pótolni a hiányukat - kacsintottam rá.

- Milyen jó nekem! - nevette el magát, majd belebújt mellkasomba, és beszívta illatomat. - Tetszik a parfümöd - búgta alig hallhatóan, ám még így is tökéletesen értettem.

- Nekem pedig te tetszel - pusziltam hajába, mire felkapta fejét, és kérdőn pillantott fel rám a magasság különbségek miatt. - Hiába tagadnám, de tényleg így van - simítottam meg kerek orcáját. - Úgy, ahogyan vagy, szeretlek.

Hosszú másodpercek vagy már percek is eltelhettek, de ő csak lesokkolt arccal vizslatta kék szemeimet. Nem tudtam kiolvasni semmit barna csodáiból, és ez némiképp megijesztett. Arra gondoltam, hogy mindent elrontottam ezzel a vallomással. Túl korainak tűnhetett, de akkor már mindegy volt.

- Sajnálom, nem kellett volna még elmondanom! - léptem el tőle, és leültem ágyára, tenyerembe temetve arcomat.

Megint elrontottam. Mindig csak elcseszek mindent. Annyira szép pár lehettünk volna, de túl gyorsan osztottam meg vele érzéseimet. Nem volt felkészülve erre, főleg nem aznap délután.

- Luke! - guggolt le elém Sheila, majd elvette kezeimet arcom elől. - Ne érezd rosszul magad, kérlek! Nem ez volt a szándékom! - kulcsolta ujjait az enyémekre, majd ismét megtaláltuk a szemkontaktust. - Tetszel nekem, nagyon, de még nem vagyok biztos az érzéseimben. Soha sem voltam szerelmes, nem tudom, mi zajlik ilyenkor az emberben. Viszont rengeteget gondolkodtam kettőnkről. Csak rád tudok gondolni, mindig a gyönyörű szemeidet látom magam előtt, és azt várom, mikor találkozhatunk újra.

Szívem azonnal megdobbant szavai hallatán. Bevallotta érzéseit, de nem érti mi történik. Tetszem neki. Ő is úgy gondolja, mint én.

- Oh, Sheila - nyögtem fel, miközben tarkójánál fogva húztam közelebb magamhoz, és vadul falni kezdtem száját. Kívánkoztunk egymásért, csak is az érzelmeinkkel foglalkoztunk. Akartam őt, testileg. Annyira beszűkült nadrágom, hogy azt hittem szétszakad az izgalmak fokozódásával. Akkor már nem bírtam magammal, mikor beleült ölembe, és tudatosan ringatózni kezdett ágyékomon. Tenyerem megtalálta formás fenekét, majd belemarkoltam, ő pedig egy pillanatra elszakadt ajkaimtól, és felnyögött.

- Luke - hangzott el szájából nevem, ami felért számomra egy kánaánnal. Nem ismertem még azelőtt ezt a vad és szexuálisan túlfűtött Sheila-t, de nagyon örültem, hogy ki tudtam hozni belőle.

Nem tétlenkedtem, áthúztam nyakán szürke pólóját, és valahova eldobtam a szobába, de ez érdekelt a legkevésbé.

Elragadott minket a hév, nem is gondolkodtunk, csak cselekedtünk. Elfektettem az ágyon, én pedig felé tornyosultam, és elválva szájától, fedetlen kulccsontját hintettem be apró puszikkal, később pedig harapni kezdtem, amit gyönyörű nyögésekkel hálált meg felém, én pedig egyre jobban nem bírtam a vágyaimnak parancsolni. Belekapaszkodtam nadrágjába, és megemelve formás csípőjét, lehúztam róla az anyagot.

- Luke... Én még... Én még nem - rázta a fejét félénken, én pedig lábai között térdelve pillantottam le rá.

- Semmi baj, Sheila - mosolyodtam el zavarán, majd adtam szájára egy érzelmes csókot. - Nem csinálok semmit, amíg nem vagy rá felkészülve. Viszont szeretnék neked örömet okozni. Megengeded? - csak vadul bólogatott, én pedig elégedett kuncogással végigcsókoltam teste minden pontján, mígnem elértem alsóneműjének szegélyét, amit beleegyezése után meg is szabadítottam testétől. - Lazulj el, és csak élvezd, rendben? - ismét csak bólogatott. - Beszélj hozzám, Sheila!

- Lucas, csinálj már valamit, mert megverlek - kiabált rám, én pedig elnevettem magam, szétnyitottam lábait, és közéjük hajoltam. Először belső combját csókoltam, majd felfele haladva elértem legérzékenyebb pontját. Megérezte lehelletemet, ennek következtében teste felemelkedett a puha ágyneműről. - Ne kínozz már!

- Rendben - mosolyogtam, majd adtam az érzékeny pontjára egy apró puszit. Ezután már csak nyelvemmel kényeztettem őt, amit csak a hajam markolászásával tett még jobbá. Élvezte, számomra pedig mindennél többet jelentett.

Ahogyan átélte az öröm felemelő érzését, csodálattal figyelve őt, feküdtem le mellé, ő pedig magára húzta a takarót, és fáradtan fordult felém.

- Na milyen érzés volt? - huncut mosollyal arcomon kacsintottam rá, ő pedig csak pirosló arccal figyelt rám.

- Fantasztikus volt, köszönöm! - hajolt oda hozzám, és egy hosszú csókban részesített.