𝒘𝒂𝒏𝒕 𝒚𝒐𝒖 𝒃𝒂𝒄𝒌 | 𝑙𝑢𝑘𝑒 ℎ𝑒𝑚𝑚𝑖𝑛𝑔𝑠

08.

Reggel a napfény éles sugarai ébresztettek fel legszebb álmaimból. Morgolódva fordultam hátamra, és próbáltam az álmosságot kiűzni szemeimből kezeim dörzsölésével.

Soha sem szerettem szinte nulla alvás után felkelni, de ahogy felültem a kényelmes helyemről, és lepillantottam angyali bájjal megáldott lányra, aki az igazak álmát aludta, kitisztult az agyam.

Csak az előző éjszaka képei lepték el az elmémet. Mennyei csókjai, elvarázsoló tekintete, kedves bájai. Szinte minden olyan volt, akár egy mennyei csoda, ami az ember életében csak egyszer kaphat meg. Én megkaptam őt, és a világ legszerencsésebb valakijének érzem magam.

Sóhajtva, próbálva halkan kikászálódni az ágyból. Amint ez sikerült, örömmel konstatáltam, hogy Sheila ugyanúgy aludt, mint addig, kiléptem a hálószobából, és a konyhába indulva nekikezdtem egy laktató reggelinek.

A nem létező szakácstudásomat elővéve kevésbé édes gofri keveréket kevertem ki, majd azt sütöttem ki. Elkészülve egy tányérba tettem, és az ebédlő asztal közepére helyeztem, majd magamnak és a lánynak megterítettem egy tál és egy villa formájában.

Az alsó konyhaszekrénybe behajolva előkerestem édes mézet, juharszirupot és egy üveg mennyországot, vagyis nutellát.

– Nahát - hallottam meg magam mögött egy aranyos hangot, amire mosolyom elszélesedett, és ismét álló helyzetbe tornáztam magam. Megpördültem tengelyem körül. Egy elragadó látvány tárult elém. Sheila a pólómban, ami leért szinte a térdéig, enyhén kócos hajjal támaszkodott a konyhapultnak. Pimasz vigyorral mértük fel egymást, majd enyhe zavar keletkezett mindkettőnk orcáján. Ilyenfajta érzelmi hullámot soha sem éreztem. Egy lány ejtett engem zavarba, csupán azzal, hogy jobban megnézett magának.

– Hogy aludtál? - tértem vissza a földre, megköszörülve a torkom, és zavartan az asztalra helyeztem a gofrihoz szánt nyalánkságokat.

– Csodásan - virult fel válasza közben, majd elindult felém, és bátortalanul átkarolta a derekam. Nem tétováztam, azonnal közelebb húztam magamhoz, és szorosan átöleltem. Feje búbja érintette ajkaimat, és belecsókolva adtam tudtára mennyire is kedvelem őt. – És te? - tolt el annyira magától, hogy a szemeimbe tudjon nézni.

– Osztozok a véleményeddel - kacsintottam rá, majd megfogva mancsait, vezettem az asztal egyik megterített székéhez. Kihúztam előtte, és hagytam, hogy helyet foglaljon. Én vele szembe találtam meg a helyem. – Remélem ízleni fog!

– Jól néz ki! - nyalta körbe száját. Minden tettét figyelemmel követtem, egy percre sem szakadtam el ragyogó személyéről.

– Akárcsak te - könyököltem az asztal lapjára, a fejemet megtámasztva tenyeremben. Zavartan elnevette magát, és szedett a saját tányérjába egy szeletet a reggeliből. Azonnal a nutelláért nyúlt, és egy kiskanál segítségével végigcsurgatta a csokis krémet a gofrin. Ajkába harapva koncentrált, én pedig csak szórakozottan figyeltem.

Én a méz mellett döntöttem. Hasonlóan sikerült nekem is rátennem a szószt, ezt pedig ő nézte végig vigyorogva. Aztán lassan, és kellemes csendben elfogyasztottuk a finomra sikeredett reggelinket. Teli hassal dőltünk hátra a székben, és elégedetten simítottunk végig felpuffadt pocinkon.

– Isteni volt, Luke! Köszönöm! - kelt fel, majd a mosogatóhoz vitte a piszkos és üres tálakat.

– Mi a fenét művelsz? - kérdeztem értetlenül, mikor nekiállt elmosogatni. Nem hittem a szememnek.

Más lány soha sem mosogatott nálam, főleg az első éjszakánk után.

– Miért, minek tűnik? - fordul hátra pajkos vigyorral, majd tovább fényezte a fehér színnel bemázolt tálakat. Nem fűztem megjegyzést kérdéséhez, csupán csak szorosan mögé lopóztam, átkaroltam derekát, államat pedig vállának támasztottam. Figyeltem apró kezeinek mozgását, ahogyan áttörölte szivaccsal, leöblítette, majd a szárítóra helyezte az étkészletet. – Izgalmas? - kuncogott mikor végzett, és hagyta lefolyni a vizet a lefolyón. Megtörölte mancsait, majd megfordult ölelésemben, karjaival aztán nyakamba kapaszkodva.