Átlagos nyár - Peter Parker f.f. (Befejezett)

Az igazság

Peter szemszöge:

May néni igencsak meglepődött mikor alig egy órával a suli vége után már itthon voltam. Általában csak sötétedés után érek haza. Azzal magyaráztam, hogy itt az év vége és egy kicsit jobban kell koncentrálnom a sulira. Most pedig itt fekszem szobámban és csak nézem a plafont.

Pedig olyan jó volt ez a hét! Minden simán ment a suliban. Délután pedig az őrjáratok közben két rablást is megakadályoztam. Ma pedig megmentettem (Kereszt/Név) (Vezeték/Név). De akkor az az őrült rám lőtt és (K/N) teljesen kibukott s a nevemen szólított. Tudja! De vajon honnan? És mióta? Mi lesz ebből? A kétségbeesés teljesen eluralkodik rajtam. Fel kell hívnom Nedet. Tárcsázok és kicsöng. Nem kell sok már hallom is haverom hangját a vonal másik végén.

/Peter? Te neked most nem épp az épületek között kellene lógnod? /

- Hát haver pont e miatt vagyok most nagy szarban!

/Jézusom Peter mi történt? / - Ned figyelmesen végig hallgatja a sztorimat.

/Ezt most nem mondod komolyan! Most csak szívózol velem igaz? /

-Sajnos nem Ned ez halál komoly!

/Szóval (K/N) (V/N) a mi sulinkból tudja, hogy ki vagy? /

-Igen.

/Már, mint az az (K/N) aki a suli egyik legdögösebb csaja és ezek mellett, kedves és okos? /

-Igen..

/És az exe az a végzős izompacsirta, aki olyan sokszor szekált minket, de ő mindig megvédett? /

-Igeen...

/És mostanában mindig a pletykák kereszttüzében áll mert sokat randizgat? /

- Anyám Ned! Elég legyen már nem kell az egész élettörténete, pontosan tudod, hogy róla beszélek!

/Jól van, jól van nyugodj meg! És most mi lesz? /

- Hát reméltem, hogy te segítesz majd ezt kitalálni.

/Beszélned kell vele! Csak így kapsz választ a kérdéseidre és így mindent tisztázhatsz. /

- Lehet, hogy így lenne a legjobb. Akkor majd suliban találkozunk holnap és együtt kiderítjük.

/Rendben Peter. UUU ez olyan izgalmas, imádom, hogy a haverom vagy! /

- Jó éjt Ned! – nevetek rajta és leteszem a mobilt.

♦♦♦

Másnap Nedel az oldalamon állunk az iskola folyosóján. Bár minden nap a bűnt üldözöm, olyankor sohasem vagyok ilyen ideges, mint most. (K/N) ott áll a saját szekrényénél a barátai körében jókedvűen beszélgetnek valamiről. Nednek igaza volt, ő egy igazi szépség és ezt a suli összes sráca jól tudja. Mindig végig mérik mikor elhalad mellettük. Nem is csoda kerekded idomai, karcsú dereka vonzza a szemet. De, ami még inkább különleges rajta az a kedves kis arca, gyönyörű (Szem/szín) szemei, és a csodálatos mosolya. Nem is meglepő, hogy annyian randira hívják.

- Hajrá Peter menj oda hozzá és kérdezd meg! – unszol Ned.

- Nem lehet. Nem igazán alkalmas ott vannak a barátai!

- Ugyan ezt mondtad az előző szünetben is!

- Majd suli után, ha már ne lesz vele senki.

- Hát te tudod. No de most akkor menjünk ebédre éhen halok!

Beérünk az étkezőbe és leülünk a szokásos asztalunkhoz, ahol csak mi ketten ülünk. Ned épp arról beszél, hogy milyen filmen volt tegnap moziban mikor a szemben lévő szabad helyre leül valaki. Nem is akárki. (K/N) az!

♦♦♦

A Te szemszögöd:

Peter és legjobb barátja Ned egész nap követet és a távolból figyelt. Nagyon úgy nézett ki, hogy beszélni akarnak velem, ami nem is csoda. Ennek ellenére még sem mertek oda jönni hozzám. Biztos azt gondolták, hogy csak azért, mert a „menők" közé tartozom meg sem szólíthatnak. Istenem milyen baromság! Ez az egész csoportokra osztás és megkülönböztetés! Nagy szart, nem ér semmit az egész. Még, hogy menő? Utálom ezt az egészet úgy, hogy ha ők nem jönnek majd én megyek.

Az ebédlőben ülnek a megszokott asztaluknál. Egyedül. Tökéletes. Oda sétálok és kérdezés nélkül leülök hozzájuk. Mindketten felnézek rám. Szemük elkerekedik, teljesen megszeppenek főleg Peter. Istenem milyen kis aranyos! Kedvesen mosolygok rájuk.

- Sziasztok! Feltűnt, hogy beszélni szeretnétek velem. – köszönök nekik teljesen nyugodtam és neki fogok az ebédemnek, nem zavartatom magam.

- Ööö... hát ami azt illeti tényleg szeretem volna veled beszélni. - kezd motyogni Peter teljesen be van feszülve – Tudod én és Ned hallottuk, hogy mi történt veled tegnap és és ...

-Szerettük volna tudni, hogy jól vagy e. – segíti ki Ned a dadogó Petert.

- Ó, ez nagyon kedves tőletek, jól vagyok – felnéztek rájuk és féloldalas mosolyra húzom a számat – de hisz ezt eddig is tudtátok hisz Peter ott volt tegnap, ő mentet meg.

Ned félrenyel egy falatot és köhögve mondja: Tényleg tudja!

- Igen tudom, hogy Peter khmm Tudjuk Ki. – mondom halkan. Közelebb húzódnak, hogy haljuk egymást ahogy halkan tovább beszélgetünk.

- És mégis mióta tudod? Egyáltalán hogyan tudtad meg? – tudakolja idegesen Peter nagyon aggódó tekintettel.

- Hát úgy nagyjából három évvel ezelőtt tudtam meg még az őszi bál előtt. – HÁROM ÉVVEL EZELŐTT??!?! – kiált fel Peter és minden szem ránk szegeződik.

- Igen, de nyugi még a végén mindenki megtudja! Nos épp kint ültem a tűzlépcsőn ahogy általában, mikor berontottál a lakásunk alatti sikátorba és felvetted a pókruhát majd elsuhantál. – Peternek elkerekedik a szeme és csak a fejét fogta – Egy kicsit jobban kellene arra figyelned, hogy hol öltözöl át. – Kacsintok rá.

- Három éve. Három éve és te nem szóltál nekem. Kérlek mond, hogy senki másnak sem!

- Persze, hogy nem mondtam el senkinek!

Peter egyenesen a szemembe néz – Köszönöm! El sem tudom mondani, hogy mennyire hálás vagyok neked, hogy megőrizted a titkomat!

- Ez csak természetes nincs jogom ahhoz, hogy ilyesmit másoknak is elmondjak. Amúgy lenne néhány kérdésem, ha nem zavar. – Igazából több száz kérdésem van! Már rég el akartam neki mondani, hogy tudom a titkát. És most végre kérdezgethetek.

- És mi lenne az?

- Hát először is, hogy ki tud még róla?

- A bosszúállók néhány tagja kívül még Ned és May nénikém. És persze most már te is.

- Ó, és akkor te.... – Megszólal a csengő és félbeszakít – Hogy az a, órára kell mennem! Figyu nyugi a titkod továbbra is jó helyen lesz nálam. Ne aggódj a kérdéseimre meg majd később visszatérünk oki? Majd tanítás után találkozhatunk a suli előtt. – Szökkentem fel az asztaltól és a választ meg sem várva elsuhantam. Ned és Peter pedig leesett állukat keresgették az asztal alatt.