Átlagos nyár - Peter Parker f.f. (Befejezett)

Póker

A Te szemszöged:

Az esti hideget ezúttal nem űzték el a nap sugarai. Az ég egész nap komor és borongós maradt és úgy tűnt, hogy bármelyik pillanatban elkezdhet esni. Az ilyen napok tökéletesek arra, hogy bent maradjunk a házban és csak olvassunk. Legalább is én így gondolom viszont Peternek mások voltak az elképzelései. Neki esze ágában sem volt bent maradni. Sőt úgy vélte most, hogy a hőség abbamaradt elmehetnénk túrázni. Nagyon megtetszett neki a vízesés és szerette volna látni az erdő többi részét is. Bár semmi kedvem nem volt otthagyni a ház melegét és kényelmét Peternek nem tudtam nemet mondani. Bár hosszas unszolás kellett hozzá, valahogy mégis csak kirángatott. És kint is maradtunk egész nap. Peter leginkább egy kis cserkészre emlékeztett. Folyamatosan kérdésekkel bombázott, hogy honnan melyik úton hová lehet eljutni, milyen kilátók és szép helyek vannak. Ezeknek szinte mindegyikét meg is látogattuk. Mire sötétedésre hazaértünk minden izmom fájt és a csontjaimig átfagytam. Azon nyomban a fürdőszobába szaladtam.

Így kerültem ide a forrózuhany alá és állok itt vagy 20 perce. Testem ezalatt felmelegedett és izmaim sem sajogtak már. A víz zubogó hangján keresztül hallottam a lenti tévé hangját. Peter már lement. Én is elzárom a csapot és bolyhos törölközőbe csavarom frissen mosott hajamat. Megszárítkozom és fürdőköpenyemben megyek az alsó emeletre. Nedves hajamat törölgetve lehuppanok a kanapéra lábaimat Peter combja alá fúrom, hogy melegítse.

- Jó sokáig tartott, már azt hittem ki kell mentenem téged. – Peter megsimogatja a lábamat.

- Tudod a te kis túrád miatt majdnem jégkockává dermedtem.

- De jó volt vagy nem? – helyeslően bólogattam mert tényleg remek nap volt. – És így legalább most már ismerem az erdőt. – húzta sunyi mosolyra a száját.

- Csak nem készül valamire Mr. Parker?

- Kitudja lehet, hogy igen lehet, hogy nem.

Gondolatban gyorsa végig pörgetem az egész napot, de nem tűnik semmi sem gyanúsnak. Gyanakvóan fürkészem Peter tekintetét majd szemeim tovább kalandoznak a szobában. Semmi. Semmi sem gyanús. Már majdnem feladom mikor észreveszem Peter kezét. Valamit tart benne.

- Az meg mi ott. – a keze után kapok, győzelemittas mosoly ül az arcomon, de hamar lelohad. – Ez egy pakli kártya. – jelentem ki. Peter elneveti magát elkámpicsorodott képem láttán.

- Igen ott találtam a polcon. Miért mit gondoltál? Ilyen könnyen nem leplezed le a meglepetést!

- Szóval elismered, hogy van meglepetés?

- Hmm.. hát.. Mit szólnál egy póker partihoz?

- Ne tereld el a témát! – Peter nem szól csak kevergetti a kártyalapokat. El kell fogadnom, hogy ezt ilyen egyszerűen nem szedem ki belőle.

- Jó lenne játszani, de nincsenek itt a zsetonok. – sóhajtok fel végül. Míg Ned itt volt sokszor pókereztünk. Ned hozott egy egész pókerkészletet, szinte vadonatúj kártyákkal és sok színes zsetonnal. Csak, hogy most se Ned, se zseton.

- Akkor legyen valami más a tét!

- Nem játszom pénzbe! – jelentem ki, Peter sokkal jobban játszik, mint én. – De kérdésekben játszhatunk. Ha nyerek kérdezek és neked válaszolni kell.

- Ki van zárva! Az első kérdésed az lenne, hogy mi a meglepetés.

- Akkor mi legyen? – kérdezem, miközben ő a fürdőköpenyem szegélyével játszik.

- Mit szólnál, ha a tétek a ruháink lennének? – meghökkenek

- Hogy vetkőzős pókert játszunk? Peter Parker ez tényleg a te fejedből pattant ki?