Átlagos nyár - Peter Parker f.f. (Befejezett)

Eső csepp

Peter szemszöge:

Úgy délelőtt tíz körül lehet. A meleg egyre feljebb és feljebb kúszik, de a kellemes szellő elviselhetővé teszi. A falu végén elterülő óriási réten állunk egy nagy diófa árnyékában. Az amúgy csendes kis falu most zsibong. A réten mindenhol színes sátrak és standok állnak bennük íncsiklandó harapnivalóval és édeségekkel. Más sátrakban játékok vannak, mindent, amit csak egy nagy vásáron el lehet képzelni, van itt céllövölde, szerencse és ügyeségi játékok, amikkel plüsmacikat és más kis ajándékokat lehet nyerni. A rét közepén egy régi körhinta áll. A kis gyerekek tolonganak körülötte, hogy feljuthassanak a fa lovacskákra. Más körhinták is vannak egy kicsikével odébb. Ezek már jóval nagyobbak, újabbak és extrémebbek. A rét végében még zajlanak a munkálatok. Épp most készítik elő a nagy színpadot, amin este a koncert lesz.

Én pedig most itt állok az egész hercehurca szélén barátaimmal és egy igen furcsa részeges fazonnal, akiről, mint kiderült Fred.

- Fred bácsi a családom egy nagyon jó barátja már pici korom óta ismerem. – mutat be neki (K/N)

- Sziasztok srácok! Jó látni, hogy a kis (K/N) idén nem magában kóborol itt. Van egy standom ott a színpad közelében ott nyugodtan letehetitek a cuccaitokat és mivel ma különleges nap van ingyen kapjátok a piát! – nevet jókedvűen Fred, erős német akcentussal beszél.

- Piát? Mármint alkoholt? – tudakolja idegesen Ned – Ne tessék félreérteni uram, de még nem vagyunk 21 évesek.

- Ó, édes kisfiam! – hahotázik Fred – Ahonnan én jövök a lurkók csak 18 éves koruk után ihatnak, de már 16 évesen meg volt nekik az első nagy berúgás! Nem azt mondom, hogy igyátok le magatokat a sárga földig, de egy pici kedvcsináló sem árt!

- Csak tudja a zsaruk meg minden...

- Nyugi az itteniek ismernek és nem lesz belőle semmi gond no gyertek. - int, hogy kövessük.

Ahogy elsétálunk a standjáig ideges pillantásokat vetek (K/N) - ra, aki velem ellentétben nem ideges. Észreveszi aggódó tekintetemet és közelebb jön.

- Nem kell semmitől sem félned Peter. Fred jó ember, csak egy kicsit más a felfogása. Sem neked sem Nednek nem kell olyat tennetek, vagy adott esetben innotok, amit nem szeretnétek.

- Tudom, tudom, de mégis udvariatlanság lenne visszautasítani.

- Én sem fogok még inni. Előbb még fel akarok ülni az összes körhintára. – csicsergi kisgyerek módjára.

Odaérünk Fred standjához, ami közvetlenül a nagy színpaddal szemben van. Letesszük a cuccunkat, csak pénz és telefon marad nálunk. (K/N) megígérte Frednek, hogy még a koncert előtt benézünk hozzá egy körre.

Hamar rá kell jönnöm, hogy (K/N) halál komolyan gondolta, hogy minden körhintára fel fog ülni. Nem is tudom, hogy pontosan mikor, de átváltozott egy 5 éves kislánnyá, aki végig rángat engem és Nedet az egész vásáron és felül minden körhintára, amit csak talál legyen az akár milyen furcsa vagy rémisztő. A javára kell írni, hogy legalább szépen fokozatosan kezdi. Először a lassabb kevésbé forgó pörgő masinákra ültünk, de ahogy közeledik a délután elértünk azokra, amik már iszonytató gyorsasággal pörögtek forogtak még fejjel lefelé is. Ned nem sokáig bírja az iramot így inkább elmegy a sátrakhoz szerencsét próbálni. Én annak hála, hogy a napjaim nagyrészét azzal töltöm, hogy házak között lógok fejjel lefelé bírom a tempót. (K/N) mosolya volt a legédesebb dolog, amit valaha láttam. Annyira boldog, hogy végre van valaki, aki végig ül vele mindent. Elmondása szerint általában magában kell mennie mert mindenki kidobja a taccsot előbb utóbb. „Nem is csodálkozom még én is megszédülök olykor-olykor." Főleg mikor egy óriási hajóba kell beülnünk és az elkezd előre és hátra ingani. Egyre magasabbra és magasabbra míg végül fejjel lefelé nem állunk és átfordulunk. Kapaszkodom, mint a rossz nehezség, mindaddig amíg meg nem hallom (K/N) örömteli sikolyait mellőlem. Ismét megállunk fejjel lefelé a kezei kinyújtva lógnak a földfelé és csak vigyorog. Én is elengedem a korlátot és úgy zuhantunk ezúttal hátrafelé.