Peter Parker 15 éves kora óta éli a szuperhősök veszélyekkel teli életét. Szinte már nem is tudja milyen volt átlagos srácnak lenni. Észre sem vette, de a lénye egyik részét lassan elveszti. Ám egy véletlenek hála belép az életébe egy új barát. Lehe...
- Igyunk arra, hogy ma hivatalosan is véget ért a földi pokol! - kiáltom örömtől ittasan. Peter, Ned és én a szokásos teaházban ünnepeljük, hogy ma véget ért a suli. Mind a hárman kicsíptük magunkat az évzáróra. A fiúk mindketten inget viselnek én pedig egy térdig érő ruhácskát. Mind büszkék vagyunk magunkra, hogy nem csak simán túléltük ezt az évet, de jó jegyeket is kaptunk. Mondjuk Peternél ez nem volt meglepetés. Ami engem illett simán át mentem a kémi teszten. Peter pedig azóta sem említette azt az estét mikor a karjaiban sírtam.
- De, csak két hónap aztán meg végzősök leszünk. - sóhajt Ned.
- Hé, az még messze van! Addig is élvezzük ki a nyarat! Tényleg még nem is mondtátok mi a tervetek a nyárra.
- Ó, képzeljétek! - kezdi izgatottan Ned - Mi egy egész hónapra kiutazunk Európába az ottani rokonokhoz. Már alig várom! Anya azt mondta, hogy több ország fővárosát is megnézzük, de az még meglepetés, hogy melyiket.
- Ez király Ned! Én még sohasem jártam Európában! Igazából nagyon sehol sem jártam. Minden nyarat a családi nyaralóban töltöm. Itt van egy órás autóútra egy pici szinte lakatlan falu mellett. Tisztára olyan, mint a világ vége!
- De legalább a családdal vagy! - mondja optimistán Peter. - Nem igazán. A szüleim nyáron is dolgoznak max 2 hetet szoktak velem lenni. Amúgy egyedül vagyok, de rengeteget tudok így olvasni! És te Peter mit tervezel a nyárra?
- Igazából semmit. Most lesz egy csomó szabadom így több időm marad Pókemberre. Kitudja talán Mr. Stark még megbízást is ad!
- Ezt nem hiszem el Peter! Te most nem beszélsz komolyan igaz?!? - hördülök fel.
- Most miért?
- Azért, mert nyár van! Akár te vagy pókember akár nem megérdemelsz egy kis szabadot! Az Isten szerelmére hisz 18 vagy most kellene tombolnod, kiélned magad. Majd utána jöhet Tony Stark meg a szarságai.
- Mondja az, aki egész nyáron olvasni fog a világ végén!
- (K/N)-nak igaza van. - szól közbe Ned - egy emberöltő óta nem voltál nyaralni. Ki kellene egy kicsit kapcsolni.
- És mégis, hogy? - kérdi Peter.
- Nekem van egy ötletem - elmosolyodom, mindketten figyelmesen hallgatnak - Mit szólnátok ahhoz, hogy ha mindketten eljönnétek velem egy hétre a nyaralóba?
Ned és Peter egymásra néztek és két teljesen különböző reakciót láthattam.
- Oooo igeeeen! Gyerünk, anyám teljesen király lesz!! - ujjongott Ned mint egy kisgyerek a cukorkaboltban.
- Hát nem is tudom. Maynek is bele kell egyeznie, meg hát itt a város, az őrjáratok...
- Ugyan már Peter! - bokszolok bele a kezébe - Mayel madarat lehet majd fogatni, ha megtudja, hogy bulizni mész a város meg nem megy sehova. Itt van Tony Stark és a Vashatserege, ha tényleg valami nagyon gáz történik szólni fog nem leszünk messze.
- Gyerünk Peter bólints rá! - könyörög Ned.
- Ach... oké srácok nyertetek!
Örömkiáltásainkat még Queens másik végébe is hallották.
♦♦♦
Peter szemszöge:
Vasárnap van. A nyár már javában tombolt. A forróság elviselhetetlen a szobámban. Épp a bőröndömbe pakolok be. May nasit pakolászik az útra, úgy látszik mindenkit meg akar mérgezni.
Már három hete tart a nyáriszünet. (K/N) már a szünet első napján kiutazott családjával a nyaralóba. Úgy egyeztünk, hogy Ned és én majd csak július utolsó hetében megyünk le, pont egy héttel azelőtt, hogy Ned elutazik Európába. Így csak a miénk lesz az egész ház.
Csengetnek. Bőröndömet magam után húzva kisétálok a szobámból. May két óriási cuppanós puszit nyom az arcomra és elbúcsúzunk egymástól. Kinyitom az ajtót és Ned vigyorgó arcával találom magam szemben. Annyira izgatott nem is tudom, hogy fér a bőrébe. Lehet, hogy fel fog robbanni. Együtt kimegyünk a lakásunkhoz közeli buszállomásra. Nem kell sokat várnunk és meg is érkezik a busz amire (K/N) szerint fel kell szállnunk. Miután elrendeztük a bőröndöket felszállunk a buszra és megindul a jó órás utunk „Világvége" felé. Fülesem a fülemben és figyelem az elsuhanó tájat. Furcsa érzés támad rám. Mintha vissza repültem volna az időben 4 évet és újra átlagos fiú lennék. Mint a pókcsípés előtt. A felhőkarcolókat és az óriási bérházakat magunk után hagyjuk. A táj megváltozik. Mezők, erdők váltják egymást. Néhol egy két kisebb település fekszik, mindenhol csak családi házak és nyaralók.
Délután négyre ott is voltunk. Hogy hol is pontosan azt nem tudom. Egy köves aszfaltozatlan útmellé tett ki minket a busz. A sofőr azt mondta, hogy ez egyenesen a (V/N) család nyaralójához visz. Megpróbáltam felhívni (K/N), de még ki sem csörgött meglátjuk, ahogy épp felénk sétál.
- Köszöntelek titeket Világvégén, ahol az élet csupa móka és kacagás! - mindkettőnket egy óriási öleléssel üdvözöl.
Elindulunk a kövezett utacskán, amit óriási fák szegélyeztek. Nem kellett sokat menni és a fák smaragdzöld lombjai közül előbukkant a nyaraló.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Ned és én leesett állal bámultuk, ahogy (K/N) besétál a fantasztikus házba.
- Ne álljatok kint! Gyertek be megmutatom a szobátokat. - invitál be minket.
És így kezdődött el az igazi nyár.
Tudom, hogy ez a rész elég rövidke lett, de szeretném megköszönni mindenkinek aki olvassa a történetem. Ez az első amit írok szóval szívesen fogadok építő kritikákat és véleményeket! Még egyszer nagyon köszönöm a támogatást!
