Diagnózisom: Szeretem! ~Befejezett~

3. Fejezet

Akár egy mentőőv a vízben fuldokló embernek, úgy érkezik a hívásom. Nincs kedvem hallgatni tovább Gábor múltját, magyarázkodását. Ezek úgy sincsenek hatással a dolgokra. Közte és köztem a hevesebb flörtölgetésen kívűl semmi nem történt. Ha nem tudom meg az imént hallottakat, jó ideig bánnám. De most inkább repdesek az örömtől, hogy egy mérgezett viszony végéhez érkezhetünk, nagyobb kellemetlenségek nélkül. Rosszabb is kisülhetett volna ebből. Az is elég borzasztó, hogy majdnem tönkretettem egy házasságot. Ha az majdnem ott nem lenne, az lenne az igazán kellemetlen. Nem tudnék a nő szemébe nézni, a gyerekekébe pláne nem. Rezzenéstelen arcal fordítok hátat Gábornak, és vezeklek el a telefonhoz.
- Tessék, Papp Linett - mutatkozom be.
- Jó napot, doktornő! Szalai Ádám vagyok. Elnézést a zavarásért, de házhoz is kiszokott jönni?
- Ha igénylik, akkor igen. Miért, mi történt?
- Annának súlyosbódtak a tünetei, és nagyon aggódunk miatta.
- Jól van, máris odamegyek. Mondana egy címet, kérem?

Ádám ledarálja a tartózkodásuk jelenlegi címét, én pedig felkapja a táskámat pattanok be az autóba. Petra a rendelőben maradt, hogy valaki mégis csak csitítsa a várakozó szülőket, és türelmet kérjen tőlük. Csak attól félek, hogy nem Petrának kell türelmet kérnie a szülőktől, hanem pont fordítva. Hamar odaérek az Ádám által lediktált címhez, köszönhetően a gáz tövig lenyomásának. Egy igazán szép, és rendezett házhoz jövök, amely picit eldugottabb részén van ennek a környéknek. Ádám már az udvaron vár, riadt tekintettel. Ennyire komoly  a dolog? Vagy csak nem találkoztak még ehhez hasonlóval? Egyenesen felmegyünk az emeletre, Annához. Egy igazi hercegnő lak. Anna arca tűz piros, a kis kukája tele van zsebkendőkkel. A homloka lángol, teljesen ki van száradva.
- Anna rendszeresen szedi azokat a gyógyszereket, amiket felírtam neki? - kérdezek a kislány tüneteit tanulmányozva.
- Természetesen - válaszol Anna édesanyja. - Egy pár napig jobban is volt tőlük, de most valamiért mintha visszaesett volna.
- Ez a vírus ragaszkódobb mint gondoltam - húzom a számat. - Attól tartok Annának újabb gyógyszereket kell felírjak. És ebből az 1 hét szabadságból lesz 2 hét is. Attól függ, mennyire válnak be a gyógyszerek.
- De azért még fagyizni elmehetünk, ugye? - üvegesedik el a kislány tekintete.
- Megoldjuk - csípem meg játékosan Anna orrocskáját, hogy felvidulhasson.

Kötve hiszem, hogy a fagyizásunkból bármi is össze jöhet, de erről neki nem kell tudnia. Anna túlságosan visszaesett, és ilyenkor a karantén a legjobb, amit a gyerekért tehetünk. Nem akarom őt cserben hagyni, és csalódást okozni neki. Nincs érzékenyebb szív a gyermekekénél. Muszáj lesz kitalálnom valamit. Anna szülei fent maradtak a lányukkal, míg a nagybácsi lekísér engem.
- Köszönjük, hogy egyből kijött - hálálkodik Ádám.
- Ugyan, ez a munkám - mosolygok. - Mihamarabbi gyógyulást kívánok Hannának.
- Átadom, doki.

A telefonom 3 nem fogadott hívást jelez, ez mind Petrától érkezik. Akkor elszabadult a pokol... Lassabban is odamehetnék, nem? Kinek árthatnék vele...

Nem túlzok az elszabadult pokol kifejezéssel. A rendelő telis tele volt gyerekkel, és az őket elkísérő szülőkkel. Röviden elmagyarázom a helyzetet, majd szíves elnézésüket és türelmüket kérem. Egyeseknek ez nem igazán tetszik, ezt az orruk alatti dunnyogással igazolják is. Ezeket a megjegyzéseket inkább meg sem hallom, és neki kezdek a többi gyermek vizsgálásának. Sorról sorra jönnek, nincs megállás egy percre sem. A munkaidőm végeztével kimerülten dőlök hátra a forgószékemben. Petra pillantása azonban nem hagy békében pihenni.
- Mit bámulsz? - sóhajtok fel.
- Mi volt? - vigyorodik el.
- Mi lett volna? - ráncolom homlokomat értetlenül. - Anna visszaesett, megvizsgáltam, és eljöttem.
- Hmm - hümmög. - Szóval visszaesett.
- Mi volt ez a hümmögés?
- Csak ennyi történt? Mi a helyzet Szalainkkal?
- Aggódik az unokahúgáért - mosolygok.
- Meg se próbált flörtölgetni veled?
- Ha megtette volna, ízlésesen lekoppintottam volna. Nem keveredhetek semmien románcba a páciensemhez tartozókkal...Elég ciki lenne.
- Szerintem meg cuki - kuncog Petra.
- Tudod mi még az igazán cuki? Egy jó nagy pizza...