Diagnózisom: Szeretem! ~Befejezett~

19. Fejezet

Az esküvő napja

A mai nap az életem fordulópontját jelképező nap. Az esküvő napja minden nő életében egy meghatározó nap, elvégre, hozzákötjük magunkat életünk férfijához, és egy bizonyos értelem elköteleződünk. Ez a június 21. -i nap remélhetőleg a legszebb nap lesz a számomra. Jelenleg Ádám szüleinél vagyok, és Anna próbálja rám adni a ruhámat anya és Petra segítségével. A hófehér ruha, a tüll részénél széles, felül a mellrészénél kissé csillogó hatást kelt. Amint megláttam, nem lehetett kérdés, hogy ez a ruha lesz majd rajtam az esküvőmön. No meg, Petra is beleszeretett, így nem is hagyhattuk volna ott. Anya és Anna szemében csakúgy gyűlnek az öröm könnyek.
- Vajon egy nap Balázs is elvesz engem? - sóhajt Petra, kezében a kis keresztfiammal, Viktorral.
- Lehet hogy az utolsó hajszála is kihull majd tőled, de biztos vagyok benne hogy te is gyűrűs menyasszony leszel - mosolygok a picit elkenődött barátnőmre.
- Úgy örülök nektek - zár az ölelésébe.-Azzal a majommal ti tényleg összeilletek.
- Szeretlek.
- Én is téged.

Kopogtatnak. Apa dúgja be a fejét kíváncsian. Nem szól semmit, csak egy puszit ad a homlokomra. Belé karolok, és így megyünk egészen az autóig, ami majd a templomhoz visz minket. A ruhám miatt nehézkesen, de betudok ülni a járműbe. Mérhetetlenül boldog vagyok, hiszen csak egy hajszál választ el attól, hogy Szalai - Papp Linett legyek. A templomhoz érkezve a szűk családi körünk, illetve a barátaink fogadnak. A semmiből megjelenik a kedvenc koszorúslányom, Anna egy kis kosárka virágszirmot szorongatva az ujjacskái között. Felcsendül az ismerős dallam, és apával az oldalamon megindulok lassú léptekkel az oltár felé, ahol a jövendőbeli férjem vár rám. Széles mosolyok,vigyorok, és öröm könnyek figyelik lépteimet. Megérkezve Ádámhoz apa kezet ráz vele, nekem pedig egy utolsó puszit ad az arcomra.
- Te vagy messze a leggyönyörűbb látvány, amit valaha láttam - tűr a fülem mögé egy tincset Ádám mosolyogva.
- Most mondjam azt, hogy te sem nézel ki rosszul, hogy nőveljem azt a nagy egódat? - kérdezem halkan nevetve.
- És te leszel a feleségem... - sóhajt, majd mindketten a pap felé fordulunk.

Elmondja a szokásos szövegét, majd amikor az "Akarod e..." részlethez érkezünk, Ádám illetve az én számból is egy határozott IGEN hangzik el.
- Kérem, mondják el az egymásnak tett fogadalmaikat - mondja a pap.
- Szeretném én kezdeni, ha lehetséges-nyel egyet Ádám. - Nem fér a fejembe, hogy szerethetsz egy ilyen embert mint én, az pedig pláne nem, hogy igent mondtál. De most itt vagy, és ezért megígérem, hogy örökké szeretni foglak téged. Vigyázni fogok rád, ápolni foglak, ahogy az egy jó férjhez méltó. Nagyon szeretlek, kincsem.
- Amikor megkérted a kezem - folytatom én. - Akkor éreztem igazán, hogy az én sorsom nem más, mint Szalai Ádám feleségének lenni. Itt az úr színe előtt megfogadom, hű társad leszek, a beteg napjaidon ápolni foglak, és legfőképpen, mérhetetlenül szeretni foglak az év minden egyes napján. Ez az utolsó fogadalom úgy gondolom már most teljesült.

Férj és feleségként sétálunk ki a templomból. Nagyon furcsa elkönyvelni a fejemben, hogy én mától Szalai Ádám, válogatott labdarúgó felesége vagyok. Az ünneplés egy Balatonon található borozó pincéjében folytatódik. A férjem rendesen felöntött a garatra, 2 óra elteltével már önfeledten mulatozott a násznép körében.
- Köszönöm, hogy boldoggá tetted a fiamat - jelenik meg a semmiből mellettem Anna.
- Inkább ő tesz boldoggá engem - nézek mosolyogva a férjemre, aki Balázzsal a kör közepén Macarena táncot jár.
- Mindenesetre, soha sem láttam még ilyen feltöltöttnek és boldognak. Ilyen hatást még maga Rebeka sem ért el nála.

Ádám ekkor kisétál a kör közepéről, és egyenesen hozzám sétál, majd csókot nyom ajkaimra.
- Az én egyetlen feleségem - dönti homlokát az enyémnek fülig érő mosollyal.
- Szeretlek.