Ádámmal a reptéren vagyunk, s várunk a Németországba tartó járatra, ami elveszi őt majd tőlem egy huzamos időre. Végig a kezét szorítom, egy másodperces pillanatra sem engedem el. Ádám a derekamon pihenteti méretes tenyerét, és 2 percenként puszit nyom a hajamba. A szemeim még épphogy nem teltek meg könnyekkel, de ennek a beteljesüléséig már nem sok idő van hátra. Ami azt illeti, bármikor megtörhet a jég, és könnyezni kezdhetek. A hangos bemondó bejelenti Ádám járatának perceken belüli érkezését, az utasait pedig arra kéri, kezdjenek el becsekkolni. - Nehogy elkezdj nekem sírni - kebelezi be nagy tenyereivel Ádám arcomat. - Annál nehezebb lesz mennem. - Nem tehetek róla - nevetek. - Hiányozni fogsz. - Te is nekem, kincsem - puszilja meg az orrom hegyét. - Hívlak, vagy írok ha megérkeztem. - Ajánlom is - kacsintok. - Más különben kénytelen leszek megbüntetni téged, ha visszajöttél. - Hmm, nagyon jól hangzik - húz közelebb magához. - Annyira... - Szeretlek - fejezem be mondatát, aztán ajkaink egybefonódnak.
Egy rövid csókra van lehetőségünk, mert Ádám becsekkolása nem várat magára. Mégegyszer megölelem, majd útjára engedem a szerelmemet. A repülőtéren maradok, amíg a gép fel nem száll. Üveges szemmel ballagok az autómhoz, aminek a kerekein haza gurulok. Otthon az én boldogsághormonom, Roxy köszönt. Szétpuszilgatom fejét, és száműzőm magam a konyhámba, egy kis nasira. Oreo-val a kezemben telepedek le a tévé elé, Dr. House-t nézni. Tevékenységemben a csengő zavar meg. Felállnék az ajtó nyitáshoz, de az ajtóm mögött álló két személy gondoskodik a bejövetelükről. - Megérkezett a felmentő sereged - huppan mellém Petra, másik oldalamra Balázs. - Megint ezt a szart nézed? - Mi a bajod az ízlésemmel? - ropogtatom az oreomat. - Orvosnak, orvosról szóló sorozat - könyököl belém játékosan Balázs.
Amikor túlesünk a Dr. House cikizésén, Balázs és Petra egyszerűen felránt, és kérdés nélkül zavarnak el otthonról. Az őszi szeles és hideg időre való tekintettel, a kezembe nyomnak egy béleltebb kabátomat, a fejemre pedig egy sapkát, aminek tulajdonképpen nem igazán értem, mi a pontos célja. Rájuk hagyom ezt, majd beülök a kapitány járgányába. A város szívébe megyünk, ahol csakúgy gyűlnek az emberek, köszönhetően a sok bevásárlóközpontnak. Legnagyobb meglepetésemre, Balázs nem száll ki a kocsiból, csupán csak megcsókolja(?!) Petrát, és elhajt. - Ez mi a fene volt?! - utalok az előbbi csókjelenetükre. - Együtt járunk, a párok csókolóznak, nem? - vigyorog.
Nevetve megrázom a fejemet, s hagyom hogy Petra magával ragadjon az első neki megtetsző üzletbe. Nem tudom megállni, hogy néhány nekem megtetsző ruhadarabot, vagy kiegészítőt a boltban hagyjak, elvégre, én is nőből vagyok. Petra szórakoztat a maga baromságaival, szóval egy pillanatra sem unatkozom. Ebben a pillanatban SMS-em érkezik.
Ádám: Mi újság, szívem?❤ Nem rég szállt le a gép, most egy csapattársam visz el a lakásomhoz. Este hívlak.
Vigyorogva visszaírok neki.
Linett: Petra elrángatott vásárolni, legnagyobb örömömre. 😄❤ Legalább eltereli a gondolataimat. Várom a hívásodat. ❤
- Uuh, valakinek üzent a szerelme - szélesedik Petra vigyora. - Este felfog hívni - mosolygok.
A bevásárlókörútunk utolsó állomása, egy gyorsétterem, még pedig a Burger King. Egy finom és zsírós hamburger telíti el gyomromat. Petrával kifelé tartunk, amikor egy újabb üzenetem érkezik.
Ismeretlen: Látlak.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
