Diagnózisom: Szeretem! ~Befejezett~

12. Fejezet

Nem akarom...Még csak 1 hét telt el, a legkevésbé sem vagyok túlrajta. Előre félek, mi lesz akkor, ha majd megpillantom őt, miközben ő a labdára koncentrál. Olyankor olyan szexi... Petrának nemet mondani viszont egyet jelent a halálos íteletem aláírásával. A lepkék felébrednek a gyomromban, amikor a Telkihez érünk. Marco Rossi hangja tisztán kivehető. A lelátó első sorában foglalunk helyet. Megpróbálom megállni, hogy ne Ádámot keressem, de a szemeim nem hajlandóak engedelmeskedni nekem. Dekázik, miközben hangosan számol. Felénk fordítja fejét, tekintetünk elidőzik a másikon. Elpirult fejjel lehajtom a fejem, és az ajkaimat harapdálom. Rossi szünetet rendel ki a fiúknak, akik Balázshoz indulnak.  Egyedül Ádám húzódik meg a lelátó másik sarkában, a földet bámulva. Úgy odamennék hozzá... De nem teszem meg. Túl kell tennem magam rajta. Nem láthatja, hogy elgyengülni látszom.
- Mi van veletek? - lép hozzám Gera Zoli, aki bár abba hagyta a labdarúgást, besegít az új Szövetségi Kapitánynak.
- Vége van - közlöm nemes egyszerűséggel.
- Úgyis kibékültök - vigasztal mosolyogva Zoli.
- Azt erősen kétlem.

Petra erősen belém könyökől. Szúrosan ránézek, mire ő Ádám felé biccent.
- Beszélj a fejével - mondja. - Nagyon nincs ott, ahol lennie kéne.
- Ez miért is az én feladatom? - suttogom. - Már nem vagyok része az életének.
- Rád hallgatni fog. A válogatottságával is játszik.

Felsóhájtok, aztán megteszem az első lépésemet Ádám irányába. A fejemben mindeközben egy egész monológot fogalmazok meg. Több tekintet vizslatja tettemet.
- Hé - szólok a földet néző Ádámnak. - Mi a bajod?
- Honnan veszed hogy bajom van? - továbbra sem méltat figyelemre.
- Ugyan már...Szalai Ádám nem szokott ilyen béna lenni a pályán. Ha élesben is ilyen leszel, letagadom hogy jártunk.
- Nagyon zavar ez a múltidő...
- Emlékezz, te akartad így - sóhajtok. - És, össze vagy még zavarodva?
- Mindvégig tisztán láttam, Linett. De nem lehetünk együtt újra.
- És miért nem?
- Bárcsak elmondhatnám...
- Elmondhatod, Ádám. Mi tart vissza?
- Ez nem ilyen könnyű...
- Vagy csak te teszed nehézzé.

Meg sem szólal. Ádámot a múltidő zavarja, engem meg az alábbi mondata: "Bárcsak elmondhatnám..." Mit titkol? Mi az amit nem mondhat el? Rossi belefúj a sípjába, jelezve hogy vége a szünetnek.
Ádám elrugaszkodik a faltól, én meg zavarodva nézek utána. Az edzés további részében nem csak Ádám jár más világban, hanem már én is. Csak azon kattog az agyam, hogy mi, vagy ki tartja sakkban Ádámot. Ki kell derítenem. Balázzsal, Petrával, és néhány válogatott labdarúgónkkal, név szerint Nagy Ádámmal, Lovrencsics Gergővel, Kádár Tamással és Németh Krisztiánnal ballagok a parkolóhoz. Kihasználom az alkalmat, s félrehívom Balázst.
- Te vagy Ádám legjobb barátja - jelentem ki. - Tudod miért szakított velem úgy Isten igazából?
- Ezt inkább tőle kéne megkérdezned...
- Balázs, légyszíves...Ádám nem árul el semmit, de a szavaiból ítélve sakkban tartják. Te biztos tudod, hogy mi.
- Nem az én tisztem erről beszélni Linett, értsd meg. Megígértem Ádinak hogy ezt rátok bízom és nem szólok bele.
- Akkor csak egy valamit árulj el nekem. Mi az vagy ki az aki sakkban tartja őt?
- Szala meg fog ölni...Kata. Kata az.
- Mi?! És miért nem beszél erről nekem Ádám?
- Kata megfenyegette. Bántani fog téged, ha Ádi nem szakít.
- Ezt nem bírom elhinni...Kinyírom azt a lotyót!

A szavaimban őszinteség cseng. Kata nagyon sokszor ártott nekem, és én ezeket képes voltam elnézni neki, a családomra való tekintettel. De most már betelt a pohár. Amilyen gyorsan csak tudom, Ádám számát tárcsázom.
- Linett.
- Kata megfenyegetett téged? - támadom le kérdésemmel.
- Hogyan?
- Válaszolj már Szalai!
- Honnan tudsz te erről?! Csak Balázsnak...Az a barom!
- Ne őt hibáztasd! Hol vagy most?
- Találkozóm van a menedzseremmel.
- Ha végeztél, gyere át.

XXX

Feszengve várom Ádámot. Hihetetlen, hogy 1 hétig hazugságban éltem Kata miatt. Majdnem hagytam elfeledni Ádámot. Az egyik énem még rá is haragszik, mert részt vett Kata játékában, még ha engem is védett ezzel. Ellenben a másik részem teljesen másképp gondolkodik. Nyílik az ajtóm, Ádám lép be rajta.
- Ne haragudj Linett, én... - mentegetőzne.
- Nem szükséges mentegetőznöd, mert nem haragszom - mosolygok. - Viszont Katát most megtudnám ölni. Hogy legyen tovább? Nem fogom megadni azt az örömöt Katának hogy boldogtalannak lásson engem.
- De ha megtudja hogy újra együtt vagyunk, 100% hogy bántani fog téged. Én meg azt nem fogom hagyni.
- Ki mondta, hogy tudnia kell róla? - villan meg a fejemben egy ötlet. - Tegyünk úgy mint akik próbálják elfelejteni a másikat, közben meg kibékültünk, csak erről Kata nem tud.
- Ezt te betudnád vállalni? -  vonja fel szemöldökét.
- Ha rólad van szó, olyan dolgokat is megtennék, amit eddig senkiért sem.