Diagnózisom: Szeretem! ~Befejezett~

11. Fejezet

Ádám karjában felébredni leírhatatlan. Borostás arcát a nyakamba fúrja, tisztán hallom szuszogását. Óvatosan kifejtem magam ölelő karjai közül, és felkapva a földön heverő ruháimat bevonulok a fürdőbe, ahol elvégzem az alap teendőket, kezdve egy alapos fogmosással. Amikor már teljes harcidíszben vagyok, magamhoz veszem a pénztárcámat, és elindulok valami reggelit venni magunknak. A sarki pékségben valami isteni pogácsákat és croissant- okat adnak, ezért is esik arra a választásom. Két nagy tepertős pogácsát kérek, illetve két csokis croissant-t. Ezekkel a kezemben ballagok vissza az otthonomba, ami még most is üresen áll. Két tányérra ráteszem a péksüteményeket, és felbillegek velük a hálószobámba. Már reggel 7 körül jár az idő, úgyhogy Ádám is felkelhetne. Csókokat hintek arca szegélyére, addig, amíg a szájához nem érek.
- Cica... - morgolódik, és hátat fordít nekem.
- Ádi, ébresztő - ölelem át hátulról.
- Korán van még - nyöszörög.
- 7 óra van, életem - nevetek rajta. - Reggelit is hoztam.
- Reggelit mondtál? - ül fel immáron több lelkesedéssel.

Az ölébe helyezem az ő adagját, jutalmul egy arcra puszit kapok. Ádámra reggeli után sikerült rákönyörögnöm a ruháját, hiszen még vár rá egy feladat, elvégre megígérte Annának, hogy elviszi az óvodába, engem pedig a munkába. Rám mindössze csak 5 percet kell várni, szóval az ő készülködési idejét már jóval megelőztem. Anna nagy vigyorral az arcán ugrik be az autóba,  és köszönt bennünket. Az óvodáig be nem állt a szája, egyesével beszerette volna mutatni az ovis társait, csak sajnos erre nem kap alkalmat, mert mindössze 4-en értek oda az oviba. Egy nagy puszival elbúcsúzik tőlünk.
- A doktornő nem fogad látogatókat? - utal Ádám arra, hogy megnézne munka közben.
- Attól tartok, nem. A látógatok csak hátráltatnák a doktornőt, és csakúgy hozzá tenném, Petra is ott lesz, szóval a doktornőt lesz ki szórakoztassa - válaszolok diplomatikusan.
- Lehetne, hogy máskor kevésbé ijesztően válaszolsz a kérdéseimre, kicsim?
- Ugyan, csak bőszavúan válaszoltam - kacagok.
- A szűkszavú válaszok is megteszik.

Nincs idő hosszas csókolózásra, hiszen vár rám a sok beteg gyerek, így csak egy szolid rövid csókot váltunk. Petra járműje már a parkolóban áll, ahogy Gáboré is. Az utóbbiba belebotlok befelé menet.
- Jó munkát, Linett - kedveskedik Gábor.
- Ja, neked is - mondom érzelmek nélkül.

Petra lázasan pötyög valamit a számítógépén, valószínűleg pár új gyógyszert rendel a rendelő számára.
- Fejlemények? - kérdezi rám se pillantva.
- Ne is beszéljünk róla - sóhajtozom. - Ádám folyton ezzel fáraszt, szóval eleget hallok róla.
- Jól van. Viszont, kéne a tanácsod.
- Igen?
- Szerinted, hogyan éreztessem Balázzsal hogy hallani szeretném tőle az sz betűs szót?
- Uhh - bukik ki belőlem egy kis kacaj.-Ennyire komoly a dolog köztetek?
- Nem is tudom. Szerintem itt lenne az ideje, hogy valamelyikünk kimondja.
- Akkor miért nem mondod ki te?
- Ha a férfi mondja ki az sokkal romantikusabb...És egyébként is. Ő alig érezteti velem, hogy szeret. Mintha csak a szexre kellenék neki.
- Ugye most csak viccelsz? - hitetlenkedem. - Lerí róla hogy odáig van érted. Már abból látszik ahogy rád néz, vagy beszél rólad. De ha ennyire bizonytalan vagy benne, vitasd ezt meg vele.
- Igazad van - pattan fel. - Máris elmegyek és beszélek vele.
- Hé, nem munkaidőben gondoltam - szólok utána, de ő ezt meg se hallja.

Mosolyogva megforgatom szemeimet, és fogadom az első páciensem. Szerencsémre az egyetemen volt lehetőségem belelátni Petra munkájába, így a távozása nem zavart sok vizet. Ebédszünetemet egy tál spagetti társaságában töltöm. Ekkor üzenetem érkezik. Megremeg a gyomrom, de azért megnyitom az üzenetet.

Ismeretlen: Nem szeret annyira, mint amennyire mondja.

Egy kép is csatolódik az üzenethez. A kép láttán egyszerre érzek dühöt, és csalódottságot. Ádám és Kata, ahogy a járda közepén csókolóznak. Ha nem ismerném Katát, és az Ádámhoz hasonló férfiakat, nem sok igazságot látnék a képben. Megtörlöm könnytől áztatott szemeimet, mert pont most nem gyengülhetek el. Azt kell mutatnom, hogy minden rendben van.