Diagnózisom: Szeretem! ~Befejezett~

1. Fejezet

Mosolyogva érkezem a munkahelyemre, mint az év minden egyes hétköznapján. Gyermekorvos vagyok, amely a leghálasabb szakma, amit választhattam magamnak. Sok tanulásba, igyekezetbe és erőmbe tellett ugyan, de megérte. Imádom a gyerekeket, és a velük való foglalkozást is. Amikor egy kisfiú, vagy egy kislány rám mosolyog, és köszönetet mond azért hogy megvizsgáltam, többet ér nekem több ezer dolognál ezen a földön. Azt hiszem, erre a munkára születtem. Első utam a kávéautomatához vezet, ami által gyártott kávé pocsék, de mit várunk egy kávéautomatától. Sajnos reggelente beleesek abba a szerintem átlagos hibába, hogy tovább alszom a kelleténél, és nincsen időm betérni egy normális kávézóba a tejes kávémért, mert ide kell rohannom, szóval nincs más választásom, rá kell bíznom magam a szörnyű romlott kávéra. A váróban az aszisztensem várakozik, aki egyben a legjobb barátnőm is. Petrával a kezdetektől fogva azonos pályára készültünk, így nem volt kérdéses, hogy együtt fogunk nyitni egy rendelőt. Őt az adminisztráció érdekelte, engem minden más ami az adminisztráción kívűl esik, ez így egy kerek egész. Úgy fest, ő is sietett idefelé. Arca piros pozsgás, a haját egy szimpla befőttes gumival kötötte fel, kezében automata kávé.
- Elférne nekünk egy hangosabb vekker az éjjeli szekrényen - fújtat Petra.
- A kávé szempontjából biztosan - fintorgok a löttyömre. - Sokan jelentkeztek be mára?
- Eléggé. Tudod, terjed a...
- Influenza - fejezem be mondatát.

Az ősz elején járunk, most kezdenek igazán beindulni az influenza motorjai. Ilyenkor tömve van a rendelő, némelyik szülő türelmetlenebb a megszokottnál. Lepakolok az asztalomra, a gyerekek kedvenc tálját megtöltöm matricákkal és cukrokkal, ezek enyhítik a csúnya injekció fájdalmát. Petra elkezd valamit pötyögni a gépén, tán sejtem is mit.
- Már most írsz neki? - vonom fel a szemöldökömet huncutan vigyorogva.
- Ő is e körül megy dolgozni, talán látja - le sem pillant a képernyőről.

Petrára egyszer csak rátört a kapuzárási pánik, és rögtön regisztrált valami társkereső oldalra, mert szerinte az gáz, hogy 27 évesen még se gyereke, se férje, se kutyája. Én ugyan ebben a cipőben járok, mégsem tartom cikinek vagy kellemetlennek, a kutya kérdést pedig egyszerűen meg lehet oldani. De sebaj, úgy kell elfogadnunk a szeretteinket, ahogy vannak. Ebben a pillanatban reggel 8-at üt az óra, és ezennel a rendelés is megkezdődhet. Meg is érkezik az első kis páciensem, egy kis torokfájás panaszával. A torokgyuszi fennállása a legbiztosabb.
- Köszönöm, Linett néni - hálálkodik a 7 éves kis Máté, aki ragyogó szemekkel vizslatja a kincsestálamat.
- Vegyél csak - mosolygok. - De csak mert ilyen jó kisfiú voltál. Ha továbbra is fájni fog a torkod, 1 hét múlva találkozunk.
- Akkor is lesz cukorka? - formál "o" alakot Mátéka szája.
- Még szép - nevetek. - A felnőtteknek is kell némi édesség néha...
- Köszönjük szépen, doktornő - mosolyog Máté anyukája, Ildikó majd távozik a kis footballistával, aki legtöbbször törés problémájával találok.

Petra szólítja a következő pácienst, s ez így megy egészen ebéd időig. Magamra kapom fekete bőrkabátomat, és a kedvenc éttermembe megyek, ahol már törzsvendégnek számítok. A reggeli késés közepette egy gyors ebédet sem tudok összehozni, tehát ez az étterem 5 alkalommal is vendégül lát. A felszolgálok mosollyal fogadnak, páran a nevemen is szólítanak. Kapásból egy gyümölcslevest kérek előételnek, ezt egy csirkemell követi borsófőzelékkel. A desszertett ezúttal kihagyom, bár erre nem igen van példa.
- Találkozunk holnap, Linett - tisztítja meg az asztalt a tányérjaimtól az egyik kedvenc pincérem, Zoli.
- Mindenképp - röhögök, s ezennel a lábaim visszavezérelnek a rendelőmbe.

Mivel én és a kulcsok nem vagyunk barátságban, azaz amikor csak tudom, elhagyom őket Petra őrzi a rendelő kulcsát. Viszont ennek az az egy hátránya van, hogy Petránál lassabb evőt keresve sem találnék, úgyhogy várakozásra szorulok. Türelmetlenül dobogtatok a lábammal, hisz a várakozásnál semmit sem utálok jobban. Pláne ha Petrára kell várakoznom, ami mindennapos problémám. A kezemben rezeg a mobilom, mire rá kapom pillantásomat.