Diagnózisom: Szeretem! ~Befejezett~

17. Fejezet

Riasztom Ádámot, aki mindössze 2 perc elteltével érkezik meg értem. Idegesen pattanok be mellé, és utasítom sebes gyorsaságra. Útközben elhadarom neki a történteket, már amennyi szót idegességemben ki tudok ejteni. Ivott már, nem engedném neki hogy vezessen, de ebben az esetben tanácsosabb lenne nekem az anyós ülésen ülni, mert nem tudok egyszerre több mindenre koncentrálni. Megérkezve a kórházhoz a recepción eligazítást kapunk, és azt is közlik velünk, hogy a bátyám a sürgősségin van. Anya és apa a váróban ülnek, Rebekával a társaságukban.
- Lehet tudni valamit? - faggatozóm.
- Az orvos még most is vizsgálja - szipog anya. - Valaki eljön velem kávéért?

Apával egyszerre jelentkezünk, hiszen mindkettőnkre ráférne már, és én személy szerint pillanatok alatt lehunynám a szemeim, de mindenképp éber szeretnék lenni. Amíg apa kér 3 tejeskávét a büfében, addig mi anyával kint maradunk.
- Aggódom miatta - sóhajtok.
- Én is édesem, én is - simogatja az arcomat anya. - De Rebeka így is padlón van, ne tegyük még nehezebbé számára...

Bólintok, és elengedek egy kövér könnycseppet. A folyosó üres volt, a lépéseink tisztán vízhangzottak. Bizonyára már minden beteg alszik. Visszaérkeze a kiindulóponthoz olyat látok, ami előcsalogatná belőlem a zöld szemű szörnyeteget, de muszáj őt visszatartanom. Rebeka arcát Ádám nyakában, zokogva látom, Ádám pedig szorosan öleli, és puszikat ad a hajába. Az egyik részem büszkén mosolyog a párom kedves gesztusán, míg a másik erősen emlékezteti a másikat az előző énemet, hogy nekik kettejüknek igen is közük volt egymáshoz. Rebeka megpillantva engem rögtön elhúzódik Ádámtól, és zavartan a füle mögé tűr egy hajtincset. Elmosolyodom, és csak egy "Semmi baj" -t tátogok felé. Az orvos ebben a pillanatban lép ki az ajtón.
- Bence megúszta egy kar töréssel, és borda zúzodással, de valami nagyon jó őrangyala lehet - közli a doktorúr, mire egyszerre mindenki felsóhajt. - Most még alszik, de hamarosan felébredhet. Arra kérném önöket hogy egyszerre maximum ketten menjenek be, és ha lehet, még nehozzák fel a páciensnek a balesetet.

Bólintva jelezzük hogy felfogtuk a hallottakat, és türelmesen várakozunk a bátyám felébredésére. Ádámhoz bújok, aki a karjaiba zár. Tényleg csak erre van már szükségem. Hogy megöleljen. Bence rendbe jön, az újévünk a balesetét leszámítva egészen jól indul, és egy jó évet hagyhatunk magunk mögött. A mobilom kijelzőjére pillantok, ami Petra nevét jelzi.

Petra: Sok boldog Újévet kívánunk nektek babák!❤ Pusziiii

Ádámmal összemosolygunk, és azonnal visszapötyögjük a viszont választ.

Bence délelőtt 10 óra körül felébred, elsőként természetesen Rebekát engedtük előre, hogy megbeszélhessék a dolgaikat Bencével. Ez idő alatt mi Ádámmal kettesben elugrottunk reggeliért a többieknek, aztán hozzám is, hogy Roxy-t leellenőrizhessem.

Napok múlva

Bence az utolsó napjait tölti a kórházban, ez az egész család számára nagy öröm. Jelentősen javul az állapota, kivirultabb mint valaha. Az orvosa szerint óriásakat ugrik az egészségi szintje, szinte 3 nap alatt vált leépültből felépülté. Rebeka rendszeresen látogatja őt, általában Ádámot kéri meg hogy vigye el, mert az ő autója jelenleg szervízben van. Ők ketten nagyon összemelegedtek, lassan Ádám több időt tölt Rebekával mint velem, ami nekem iszonyatosan rosszul esik, mert úgy érzem, sikerült nagyon elhidegülnünk egymástól. Szinte rám se néz, nem ér hozzám, egy szavas válaszokat ad. Félek hogy elveszítem őt. Éppen Roxy-t viszem egy kis sétára, mostanában picit elhanyagoltam őt. Neki köszönhetően legalább van egy kis örömöm is a napjaimban, és nem Ádámon rágódom folyton folyvást.
- Linett! - szólítanak a nevemen a túlsó oldalról.