Diagnózisom: Szeretem! ~Befejezett~

14. Fejezet

Megcsókol. Felgyűlnek bennem az iránta érzett régi érzelmeim. Visszacsókolok, pedig tudom hogy nem lenne szabad. Ám amint eltűnnek a felhők a szemem elől, eltolom magamtól Gábort.
- Te, te visszacsókoltál - süti le a szemeit mosolyogva.
- Egy újabb hiba - sóhajtok. - Nem szabadott volna megcsókolnod.
- Legbelül tudod, hogy valahol viszonzod az érzéseimet, de nem mered bevallani magadnak a kis focistád miatt.
- Ezek holmi fellángolt érzések Gábor! Nem igaziak! Én Ádámot szeretem, és túlságosan fontos nekem.
- És én nem vagyok az? - jön egy nem várt kérdés Gábortól. - Eltudnád felejteni mindazt, ami köztünk van?
- Volt! Múltidőben. Mára már nincs köztünk semmi egyéb, mint munkatársi kapcsolat, esetleg barátság.
- Barátság? - vonja fel szemöldökét. - Egy barát csinál ilyet?

Majd tenyerét a fenekemen érzem. Dühösen csapok rá kezére, ő meg annál inkább élvezi a helyzetet.
- Vegyél vissza, Gábor! - szólok rá erélyesen. - Nem tudom hol érzed magad, de felvilágosítanálak, hogy a munkahelyeden vagy! És most ne haragudj, de bemegyek. Épp eleget láttam az ízléstelen viselkedésedből.
- Nem fogom feladni - közli.
- Pedig szerintem elég határozottan tudattam veled, hogy rossz szekér után futsz...

Dühtől vörösödő arccal lépek vissza a terembe, adminisztrációt végző Petrához. Kifújom a levegőt, és inkább rápillantok a mobilomra.
- Írt a barna herceged, mi? - csipkelődik Petra.

Nem méltatom válaszra, csupán csak megnyitom az üzenetet.

Ádám: Mi jót csinálsz, szépség?❤
Linett: Dolgozom, nem rémlik?🤣
Ádám: Munka közben SMS-t küldesz a te adoniszodnak? Ez nagyon nem vall rád, Linett...
Linett: Szünetem van!😋 És adonisz? Ha adonisznak akarok írni, akkor inkább Luke Hemmings-nek írok...😘
Ádám: Az ki a bánatom? 😂😂
Linett: Elég ha annyit tudsz, hogy elég szexi, fiatal fiúcska.😋
Ádám: Most kajak egy fiatalabbal csalsz meg? Ennyit jelentettem neked? Teeee! Szégyentelen firma...

Nagyokat nevetek Ádám válaszain. De aztán bevillan az előbbi művem, és rögtön elmúlik a jókedvem. Hogy tehettem ilyet vele? Ádám annyira kedves, és jó ember. Én meg egy idióta szuka vagyok. Nem érdemlem meg őt. Perceken  belül záporozni kezdenek a könnyeim, amiket sebesen törölgetek le az arcomról. Petra értetlenül néz rám. Mellém ugrik, és megajándékoz pár darab zsebkendővel.
- Ádám nem sokára visszajön, ne aggódj - vigasztal a szerinte valós problémám miatt. - Észre sem veszed és elrepül.
- Nem az a baj, Petra - szipogok. - Ocsmány dolgot tettem...
- Miért, megcsaltad? - nevet.
- Attól függ, mi számít megcsalásnak - pityergek.
- Linett, mit műveltél? - Petra hangulata viccesből idegessé változik.
- Az előbb találkoztam kint Gáborral. Elkezdtünk beszélgetni. Bevallotta, hogy még mindig érez valamit irántam, de én meg ezeket nem tudom hogy viszonzom e. Utána Gábor megcsókolt, én hülye meg visszacsókoltam - mesélem elcsukló hanggal.
- Baszki, Linett - csap homlokára Petra.
- Akkora idióta vagyok, Petra - zokogok egyre jobban.
- Na jó - kezd el pakolgatni az asztalán Petra, majd kinyitja az ajtót. - Sajnos az ügyeletnek mára vége van, türelmüket kérjük az új időpontokkal kapcsolatban. Holnap bizonyára már tudunk mondani valamit ez ügyben. A doktornő utasítása, hogy a gyermeküket csak is akkor küldjék az iskolába, ha a gyermeken tényleg látszanak a tünetek. Megértésüket köszönjük.
- Ezt nem kellett volna - törölgetem szemeimet.
- Ismerlek mint a rossz pénzt, Linett - somolyog haloványan Petra. - Ha lelkileg padlón vagy, nem tesz jót neked a munka. Mikor fogsz megint beszélni Ádámmal?
- Elméletileg este hívni fog - mondom.
- El kell mondanod neki. Megérdemli az őszinteségedet.
- Ezt személyesen jobb lenne elmondani neki.
- Úgy érzed, kibírnád addig? Mert én nem úgy ismerlek.
- Persze hogy nem bírom ki - temetem tenyerembe arcomat.