Diagnózisom: Szeretem! ~Befejezett~

7. Fejezet

Ádámmal legalább egy órán keresztül SMS-eztünk. Már rég a Telkiben kéne lennie, de ő inkább engem szórakoztat. Nagy nehezen ráveszem az elindulásra, én meg magamat a felkelésre. Roxy hangos ugatásokkal jelzi nekem, hogy sürgősen biztosítsam a reggeliét, különben nagyobb decibellel fog ugatni. Miután felveszek egy zöld farmert, illetve egy fehér pólót, teljesítem Rox heves kérését. Még bőven van időm egy laktató reggeli elfogyasztására, ezért egy idő igényesebb, kalóriabomba szerű reggeli mellett döntök. Emeletes melegszendvics...Valami mennyei! Bár többször ehetnék, de általában a hozzám hasonló manó méretű emberekre a kilók villámsebességgel szaladnak fel, úgyhogy csínnyán kell bánnom az ilyen ételekkel. Amikor úgy érzem mintha lenyeltem volna egy egész asztalnyi melegszendvicset, a munkába indulok. A járdán sétálva duda szóra leszek figyelmes. Egy Volkswagen gurul mellém, amit a bátyám vezet.
- Elvigyelek? - kérdi mosolyogva.
- Nem kell kösz, gyalogolok - mondom rá se hederítve.
- A kis futballistád engedi, hogy ennyit gyalogolj?

Tágra nyílt szemekkel pillantok rá? Ő csak egy kis kacajt hallat. Honnan tudja ezt? Tudtommal a bátyám épp annyira nincs otthon a fociban, mint én...
- Most se akarsz beülni? - vigyorog önelégülten.
- Ki vele, hogy jöttél rá?! - pattanok be mellé.
- Egy róla írt cikket sodort elém az internet - meséli. - Miért hazudtál róla apának?
- Szerinted? - forgatom szemeimet. - Apa már így is dühös rám valamiért. Ha megtudná hogy a pasim egy aprónyit sem konyít az üzlethez, menten kitagadna.
- Az lehetséges - bólogat. - Hát akkor, van egy közös titkunk húgi...
- Remélem teszel róla, hogy a titkunk titokként is maradjon!
- Nem fogok szólni, megnyugodhatsz. Szeretnék tiszta lappal indítani, anyával és apával sikerült. Már csak te maradtál.
- Örökre leszoktál? - kérdezem.
- Abban biztos lehetsz. Nehéz elhinni, de már másfél éve tiszta vagyok, és azt hiszem munkát is találtam.
- Komolyan? - merednek az égbe szemöldökeim. - Hol?
- Egy épétészeti szaküzletben. Jó melónak hangzik, és tudod mekkora vágyam volt építésznek tanulni.

Mosolyogva bólogatok. Bence  tényleg sokat javult. Egy gyengéd vállba boxolással köszönöm meg Bencének a fuvart, aztán besietek a rendelőmbe. Petra késni fog, így egy ideig magamat kell elszórakoztatnom. Válaszolok Ádám egyik üzenetére, majd elrohanok egy kávéért az automatához. A legtűrhetőbb mellett döntök, ami a szimpla tejes kávé. Ezt még az automata is ihatóként gyártja. Bár, ha nagyon őszinte akarok lenni, van egy fura utóíze, amitől kiráz a hideg. Gábor terem mellettem, miközben a kávékra várok.
- Úgy tudtam, utálod az automata kávét - kezdeményez beszélgetést Gábor.
- Utálom is - válaszolok. - De valamit innom kell...
- Aham - bólogat. - A pasid kiherélne, ha együtt kávéznánk?
- Gábor, könyörgök - sóhajtok. - Nem vagyok beszélgetős kedvemben.
- Ismersz már, Linett - fordít magával szembe. - Nem adom fel könnyen.
- Pedig kellene - hámozom le magamról karjait. - Mert a zaklatással semmit nem érsz el azon kívűl, hogy még jobban megutállak. Menj vissza a családodhoz. Szükségük van rád.
- A te szükségedet irántam meg a kis pótlékod betölti - hunyorog.
- Takarodj a közelemből - kerülöm ki őt, s elbattyogok.

Megáll a józan eszem.  Gábor elásta magát a szememben. Ő már nem az a férfi, akibe beleszerettem. Vagy csak most kezdem megismerni őt igazán. Nem tudom. De az lesz a legjobb, ha tudomást sem veszek a létezéséről. Nem szabad felidegesítenem magam, mert azt ő egyfajta jelnek venné. A kávémat szürcsölgetve várakozom Petrára, aki lihegve esik be az ajtón.
- Elaludtam, és nem tudtam taxit fogni, ezért futnom kellett - kapkodja a levegőt. - Történt valami?
- Nem, de hoztam neked kávét - biccentek az asztalán látható italra.
- Balázs írta, hogy ketten elmehetnénk megenni valamit valamikor - meséli vigyorogva. - Tényleg tetszem neki.
- Nagyon is - somolygok.
- Na és, alakul a molekula Ádámmal? - húzogatja szemöldökét.
- Passzolom. Barátok vagyunk, de ő nagyon nem úgy viselkedik.
- Szerintem kezd beléd zúgni. Vagy hiteles színész.
- Nem tudom, de a hétvégén megint elő kell vennem minden színészi tudásomat.
- Megint találkozik a szüleiddel?
- Én meg az ő szüleivel...
- Oh, a francba.