Diagnózisom: Szeretem! ~Befejezett~

2. Fejezet

- A saját szememmel akarom látni, hogy tényleg észhez tértél - mondom. - Vizsgálati papírokat akarok, amit előttem állítanak ki.
- Ha tényleg ezt szeretnéd, legyen.
- Ez a legkevesebb, amit elvárhatok tőled a történtek után. És még valami. A pénzt azután kapod meg, miután teljesen biztosra mentem, hogy tiszta vagy. Más különben attól tartok magad kell összeszedned a pénzedet.
- Rafináltan játszol.
- Csak következetes és határozott vagyok, hogy ne hidd azt, hogy olyan könnyen megkapod a pénzt. Meg kell dolgoznod érte, és bizonyítani.
- Nem fogsz csalódni bennem.
- Azt majd meglátjuk - majd bontom a vonalat.

Fura érzések fognak el a bátyám hangját hallva. Réges rég nem beszéltünk. Meg volt köztünk az a tipikus nagytestvér - kistestvér kapcsolat, de ennek a helyét a történések után átvette, legalábbis az én részemről, az utálat. A szavahihetőségében már nem tudok bízni, ezért muszáj határozottnak és következetesnek lennem. Ha kell, keresek valakit, aki ért az irat hamisításhoz, és átnézetem vele a vizsgálati papírokat, hogy 1000%-ig biztos legyek. Túl sokszor vágott át. Bár, egy kicsit megértem hogy miért pont hozzám fordult. Egy részt, én vagyok a legvajszívűbb ember a családunkban, ezt egyesek elég jól kihasználják, értem ezalatt a bátyjámat. Másrészt, amióta az eszemet tudom, a szüleink csak engem tekintenek törvényes gyermeküknek, mondván hogy én legalább foglalkozom a jövőmmel, és kiépítettem magamnak egy karriert, amely jószínben tünteti fel őket.

Igen, őket...

Egy jó ideig nevelkedtem ebben az igazán "fontos" elvben. Az anyám egy elég érdekes nő. A lelke tiszta, de bújtatja, és egy teljesen más összképet mutat önmagából a külvilágnak. Az emberek egy orrát fenthordó, kissé szeszélyes nőt ismerhetnek meg. Az apám úgyszint érdekes. Nem érdekli semmi más az üzleten és a gazdasági híreken kívűl, az érdeklődési köre eltérő az átlag emberekénél. Én ezt régebben különlegesnek tartottam, de mostanra ez nekem nem különleges, inkább ijesztő. A szüleim miatt rólam is kialakult egy kép, emiatt nehéz volt feltörnöm. Nem sokan akarják olyan orvoshoz vinni a gyereküket, akinek a családiháttere ilyen hírnek örvend. Szerencsére sikerült kitörnöm ebből a skatulyából, és a szüleim sötét árnyékából. Bencének azonban nem sikerült, talán ez okozta nála ezt a rosszirányú változást. Gondolatmenetemet a mobilom csörgése szakítja meg.
- Mond, Petra - emelem fülemhez a készüléket.
- Nem hiszed el, mit mesélek - mondja izgatottsággal hangjában. - Ugyebár Anna nagybátyját Szalai Ádámnak hívják...
- Hosszú sztori lesz?
- Nem, ha nem szakítasz félbe - hadarja. - Na szóval. Elgondolkodtam rajta, és valahonnan nagyon ismerős volt nekem. Mintha láttam már volna valahol. Az előbb rákerestem a nevére...
- Nulla találat, ugye?
- Ha mégegyszer beleszólsz, ordítok. Szalai Ádám az egyik válogatott focistánk!
- Értem...
- Ennyi a reakciód, komolyan?! Egy válogatott focistával fogsz randizni, aki nem mellesleg jóképű is! Nyertél a képzeletbeli lottón, anyukám!
- Csak elmegyek vele és az unokahúgával megenni egy fagyit...Ez messze nem egy randi lesz.
- Ha te mondod...Csak nehogy megártson az a fagyi, és az ágyában végezd.
- Ettől nem tartok - kuncogok.

Szóval egy focista...Hm. Ez megmagyarázná, miért néz ki sportosan. Mi tagadás, jóképű a focistánk, de semmi pénzért nem bonyolódnék vele komoly kapcsolatba. Semmit nem konyítok a focihoz, egyáltalán nem érdekel, és egy ilyen férfiért mint Szalai Ádám ezer nő csorgathatja a nyálát. De én nem vagyok az a nő. Meghagyom másoknak.
- Itt vagy még? - zökkent vissza a valóságba Petra.
- Igen, hogyne. Hol is tartottál?
- Csaknem felültek a gondolataid a Szalai járatra...
- Nem, Isten ments! Csak elkalandoztam.
- Értem én - kuncog a vonal végén Petra.
- De ha már a randizgatásról beszélsz, mi a helyzet veled és a kis levelezgetőtársaddal?
- Veszett ügy - motyogja. - Nem szereti az esti kocsikázgatásokat, a romantikázást kettesben, és alkoholt sem ivott még soha. Ezeket hogy nem lehet szeretni?! Ki is adtam az útját rendesen.
- Kezdhetsz új pasikat behúzni a Tinderen - nevetek.
- Pontosan azt fogom tenni, jól eltaláltad.