The God's / Az istenek [BTS FF. HUN] ~BEFEJEZETT~

💀12.💀

– Na? – fürkészett Jimin.
– Jól vagy? – tette a vállamra a kezét HoSeok.
– Nem.

– Van egy ötletem, ahogy ki tudtok mászni ebből... – tette fel a kezét Jungkook.
– És mi lenne az? – sóhajtott Nam.
– Feladom magam.
– Nem teheted! – lépett elő Jimin. Mind elkezdtünk tiltakozni, de közbe vágott.
– Ha ezt csinálom, akkor mindenki megússza. Ti is megtennétek értem. Meg amúgy is! Én erőltettem ezt az egészet! Alapból csak Taehyung húgát akartuk megkereseni, és ez lett belőlle... Amit én csináltam. A gyilkolás...miattam van. Le kell állnunk. – azzal fogta magát, és kiment az ajtón feltartott kézzel. Tátott szájjal néztünk utánna. Eszembe jutott, hogy én mennyiszer tántorodtam meg. Mennyiszer kértem segítséget. Mennyiszer adtam fel...
– Nem csinálhatod ezt, Jeon JeongGuk! – kiálltottam utánna, könnyes szemmel. Vissza nézett rám. Elősször értetlenkedve, de azt hiszem, hogy megértedte a mondani valómat, mert kacsintott.
– Valaki adja ide a pisztolyát! – mondtam halkan, de erő teljesen.
– Mi van? – ráncolta a szemőldökét Yoongi.
– Csak add oda, azt a kibaszott szart! – fordultam hozzá idegesen.
– Jól van na... – nyomta a kezembe a kért dolgot. Eldugtam a hátam mögé, majd kimentem Kook után. A rendőr épp rakta volna rá a bilincset, amikor is a halántékához nyomtam a fegyvert.
– Ha rá teszi, esküszöm a bibliára, hogy meghúzom a ravaszt! –  sziszegtem.
– Kislány, azt sem tudod mit fogsz a kezedben....szóval tedd le!
– Óh,  dehogy is nem! Ez egy Beretta M1911,
az  űrmérete 11,430 mm, a lőszer pedig pontosan 45 ACP. A tárkapacitása 7db 45 ACP töltény, műkődési elegyszeres feszítésű, félautomata, egylövetű.A tömege 1,130 kg és a fegyver hossza 219 mm. Csőhossz 128 mm, csőtorkolat sebbessége 253 m/s. Pontos lőtávolsága 62 m. Szóval hadja békén  – mosolyodtam el.
A férfi lassan leengedte a kezét, és óvatosan jelt adott a társainak, hogy legyen lővés készek.
– Ha nem mondja nekik, hogy rakjál le a fegyvert, fejbe lövöm magát. És nem viccelek! – artikuláltam.
– Hatalmas hibát követsz el, kis hölgy! Tegyétek el! – kiálltott a társainak.
– Reméltem is. De attól még, tünjenek el. Most. – biztosítottam ki a Berettát. – Rohadt mérges vagyok, és simán golyót repítek a fejébe.
– Jól van...elmegyünk! Csak ereszd le! – kért meg. Jungkook mellette rázta a fejét, hogy ne csináljam.
– Ch, hülye lennék. – forgattam meg a szemem. – Mondok valamit.... Van tíz másodperce. Egy....kettő...három – kezdtem el számolni. A férfi nem tétovázott,  azonnal viszavonulást intett, és eltüntek a kocsikkal. Leengedtem a kezem, és a fegyverrel együtt vissza mentem a házba. A fiúk értetlenkedve néztek rám, hisz eddig pisztoly közelébe sem mentem, nem hogy neki nyomtam valakinek a fejéhez.
– Hé! – kapta el Kook a kezemet.
– Hmm? – fordúltam vissza hozzá.
– Két kérdés. Miért nem engedted, hogy elvigyenek? – nézett a szemembe.
– Hát...annyiszor hátráltam meg, hogy nem bírtam elviselni, hogy ezt pont te csinálod, aki folyton felvág azzal, mennyire erős... De rájöttem, hogy legbellűl, Jungkook, meg vagy sérűlve. Nem hagyhattam, hogy ez történyen,mert teljesen összeomlottál volna. Meg egy csomót segítettetek, szóval, most vissza fizettem. – vontam meg a vállam. Csendben hallgatott, majd elmosolyodott, úgy hogy csak én lássam.
– Második kérdés?
– Honnan tudtál ennyi minden Yoongi Berettájáról? – vonta fel a szemét.
– Olyan sokat beszéltetek róla, így akaratlanul is megjegyeztem. Szerintem ez nem olyan fura, ha az ember maffiózókal él eggyütt. De így belegondolva...honnan van ilyen drága pisztolyotok? – nézegettem a darabot.
– Loptam. – vallotta be, mire elnevettem magam.
– Amúgy....
– Mi "amúgy"? – hajolt le a szintemre.
– Meg tanítasz használni? – mutattam fel a kezemben pihenő tárgyat.
– Meg, ha akarod. – bólíntott.
– Köszi. – vigyorogtam. Oda ment Sugához, beszéltek valamit, majd nem sok idő múlva vissza jött.
– Suga fegyverét megtarthatod, ő kap egy másikat. Így jó lesz? – tette zsebre a kezét.
– Persze.
– Egy feltétellel tanítalak meg.
– Mi lenne az? – néztem rá kérdőn.
– Nem mehetsz vissza a házadba. Itt kell laknod velünk. Így meg tudunk védeni, ha baj van. Rendben?
– Persze. De a lakbért még fizetem rá... – húztam el a számat. – Meg ott vannak a cuccaim is...
– Amiatt ne aggódj, holnapra itt lesz mindened. Megoldom. – intett. – És most, mutasd mit tudsz. – karolta át a vállamat, és bementünk egy szobába, ami hangszigetelve volt, meg voltak bent cél táblák.
– Itt miért nem voltam még soha? – néztem fel rá. Francba is, hogy majdnem egy fejjel magasabb nálam!
– Mert nem kellett tudnod róla. – figyelmeztetett, hogy ne legyek ennyire kiváncsi.
– Értem...
– Lássuk...azt már tudom, hogy a kibiztosítás megy, gondolom vissza is tudod, ugye?
– Azt hiszem... – próbáltam meg. Kattant egyett, ami azt jelezte, hogy sikerült.
– Oké. A helyes fogást, és a célzás még lét fontosságú. Elősszőr két kézzel fogd, majd megmutatom hogyan kell egy kézzel. – állt mögém.  A kezét rá rakta az enyémre, hogy beállítsa.
– Látod....így. – szólt mikor végeztünk. Memorízáltam, hogy kell, majd megpróbáltam magamtól is.
– Megy ez. Egy kézzel, – állt mögém újra – kicsit bonyolultabb, de nem nehéz ha biztosan fogod... Mint most. – igazította a kezemet a pontos fogásra. – Lőd le, azt a táblát. A közepébe. De először két kézzel. – utasított. Vissza helyeztem a helyes tartásba, majd céloztam. Mellé ment.
– De csak azért, mert nem mutattad meg a célzást! – fogtam rá.
– JiWoo. Szerinted, nekünk ki tanította meg? Senki. Magunk jöttünk rá. Te is tudni fogod, csak higy magadban. A célzásra te magad is rá tudsz jönni, és ha kelleni fog, akkora tudni fogod. – paskolta meg a fejemet. Hirtelen Tae berontott, olyan fejjel, mintha élet veszélyben lenne.
– Mi a baj? – ilyedt meg Kook.
– Suga, és Jin levernek...Overwatchban... – lihegett.
– Már is megyek! – futottak ki együtt a szobából. Röhögve figyeltem, majd utánnuk mentem, hogy végig nézzem a “háborút„.