The God's / Az istenek [BTS FF. HUN] ~BEFEJEZETT~

💀16.💀

Vettem egy mély levegőt és feléjük fordultam...

Amint megláttam őket ennyi év után, még mindig éreztem, hogy valamilyen szinten, hozzájuk tartozom.
- Rég láttalak titeket... - mondtam kínosan.
- Miért nem jöttél be hozzánk? - csapott bele a közepébe Kook.
- Féltem, oké? Nem akartam látni, ahogy szenvedtek, és ezért inkább nem is mentem... Az elején utáltalak titeket, de a családom lettetek... Utálom látni, ha a családom szenved... - tártam szét a karom.
- Na akkor! - tette fel a kezét Taehyung. - Üdvözölni a rég nem látott hugunkat! - erre oda jött, és megölelt, amit a többiek is követtek. Nevetve furtam bele az arcom a bátyám vállába.
- Annyira nagyon hiányoztatok! - csúszott ki a számon.
- Te is JiWoo, te is. - simította végig az oldalamat Jungkook, amitől meglepődtem. És a lepkéim felébredtek. A számat rágva toltam el magamtól őket, ezzel a kifogással:
- Megyek aludni, hosszú napom volt. - azzal bevonultam a szobámba. - Érezzétek otthon magatokat! - kiáltottam ki az ajtón, majd bele zuhantam az ágyba.
Másnap reggel, megint kiabálásra keltem.
- Fiúk, lehetne halkabban? - mentem ki, a szemet dörzsölve.
- Végre felkeltél, már majdnem tíz óra van! - köszöntött HoSeok. Erre kipattant a szemem.
- Hogy mennyi?! - visítottam.
- Ezzel mi a baj?... - ilyedt meg.
- Hát csak az, hogy fél tízre vagyok beírva! - kaptam fel a cipőmet, és kész voltam pizsamában elmenni.
- Ugye nem így tervezel a munkába menni? - tette le a kávéját Nam.
- De! - vágtam rá, és kiléptem az ajtón.
- Várjál már! Legalább had vigyelek el! - kiáltott utánnam Kook.
- Oké, de akkor gyere már! - mentem hátrafelé, hogy lássam.
Olyan tíz percel később, kiszálltam a munka helyemnél.
– Figyelj csak, nekem vissza kell mennem, de te mikor végzel? – húzta a fejére a sapkámat, amit azért kapott, hogy ne lássák az arcát.
– Este nyolckor, de nem vagyok benne biztos, hogy nem kell majd túl óráznom... – tártam szét a karom.
– Nyolcra itt vagyok. – bólintott, majd elhajtott.
– Akkor nincs túl óra. – bicentettem egyet, össze szorított ajkakkal.
Besiettem az épületbe, majd villám gyorsan elsiettem az én részlegemig. Természetesen nem is én lettem volna, ha nem szaladok bele a főnökömbe. Zavartan megköszörűltem a torkomat.
– Hát itt van, Ms. Kim. Kellemes, hogy meg ajándékoz a jelen létével. – fonta keresztbe a karját.
– Elnézést a késésért, a rokonaim látogatóban vannak, és éjjel hangosak voltak, így nem tudtam aludni. – magyaráztam.
– Mivel ki nem rúghatlak, mert kell az ember, ezért ugye tudod, hogy plusz két órát bent kell maradnod? – hajolt le a szintemre. Béle nézett a szemembe, úgy folytatta:
– De ha gondolod, más hogy is meg tudjuk oldani... – vonta meg a vállát, kajánul el vigyorodva. Lee főnök, alig pár évvel volt nálam idősebb, de már a részleg vezetője volt. A korának, na meg persze a kinézetének köszönhetően, elég híres volt a cégnél.
– Ne-nekem, mennem kell dolgozni- – próbáltam szabadulni.
– Csak ne olyan hevesen. Én is tudni akarom, hogy miért vittek el azok a gyilkosok, főképp, életben hagyva.. – nyalta meg a szája szélét, megragadva a derekamat, magához rántott.
– Engedjen el, kérem.. – kísérletem eltolni magamtól. Megragadta a karomat, és húzni kezdett magával. Deja vu-m volt. Mintha a márketben lennék. Rángattam a kezem ide-oda, sikertelenűl. Mikor már láttam, hogy egy szertár felé közeledünk, kicsúsztattam a telefonom, a hátsó zsebemből. Szerencse, hogy a fősulin mennyit irogattam a barátaimmal, egy kézzel, és már kívülről fújom, hogy mi hol van. Bepötyögtem a jelszavam, majd kikerestem a névjegyzékekből Jungkookot, és tárcsáztam. Vedd már fel! Gondoltam magamban. Mikor már teljesen fel adtam volna, rezegett egyet a mobil, és beleszólt.
– Igen?
– Úristen, végre! – mondtam már sírva. – Kihez beszélsz? Tedd le, most! – utasított, Lee.
– Baj van JiWoo? – tette fel a kérdést, Kook, de lehetett már hallani, ahogy megy ki az ajtón, és nem sokkal azután, az öv csattanását is.
– Második emelet, takarító szoba! Csak kérlek siess! – kiabáltam folyó könnyekkel, mert a telefon, már nem nálam volt.
– Nem tudom, ki vagy. De ne tedd le, mert ahogy hallom fontos személy vagy, – emelte a füléhez a főnököm a készüléket. – így meg engedem, hogy hallgasd a kis barátnőd hangját alattam. – röhögött fel.
– Ha oda érek te gyökér, megfolytalak. – felelte Jungkook, és tudtam, hogy minden izma megfeszült, miközben akadásig nyomja a gáz pedált, hogy szorítja a kormányt, és a srácok is vele vannak, ami csak egy dolgot jelenthetett.
– Nem, Lee! Engedj el! Komolyan, benne leszel a tévében! – rancigáltam a karom meg jobban.
– JiWoo, meg ne merj szólalni még egyszer! – rivalt rám a mobilon keresztül.
Nem mást jelentett, mint hogy mindjárt itt van, és egy újabb brutális gyilkosságról fog beszámolni a televízió.
A mellettem lévő ezen csak nevetett, és kihangosította a telefont. Be értünk a raktárba, ahol beszorított az, egyik sarokba. Közel tartva a tárgyat, bele markolt a fenekembe, amitől egy nyögés hagyta el a számat. A sírásom fokozódott.
– Ne merj hozzá nyúlni! – üvöltött, de már vízhangozott körülötte a hang, ami azt jelentette, hogy itt vannak az épületben.
– Miért mi lesz? – nevetett.
– Ó, tudni akarod?! – válaszolt, kissé pszichopata hangnemmel. Ekkor egy hangos durranás zengte körbe a helyet. Lőtt egyet a fegyverrel. – Meg érkeztem te rohadék.
Lee mit sem foglalkozva ezzel, neki esett a nyakamnak, így nagyobb sóhajokat csalogatva ki belőllem. Erőszakosan hagyott nyomot rajtam.
– Ez fáj... – suttogtam, nyögve.
Abban a pillanatban, hogy ezt kimondtam, az ajtó lassan kinyílt. Yoongi be lépett rajta, és kirangatta onnan a volt főnökömet, mert az tuti, hogy soha többé nem jövök ide dolgozni. Jungkook bejött hozzám, és jól szeműgyre vett. Tekintete a nyakam ra tévedt, ahol minden bizonnyal ott voltak a kiszívás nyomok.
– Nem hagyta abba.. – ráztam meg a fejem, még mindig könnyel áztatva.
Rám nézett, és így szólt;
– Mostantól, csak én nézhetek rád, én foghaltak meg, én foghatom a kezed, én simogathatom a hajad, én  vigasztalhatlak meg, én ölelhetlek át, én miattam adhatsz ki hangokat, én szívhatom csak ki a nyakad, én simíthatlak végig mindenhol. És ha kell, ezeket a szabályokat a nyakadba akasztom. Mert mióta elvittünk az utcáról, azóta csak az enyém vagy. És ha neked bármilyen gondolatod is van más fiúkról, vagy bántanak, nem lesznek sokáig útban. Világos? – emelte fel az állam. Megtörölve a szemem, bólintottam.
– Reméltem is. – adott egy puszit a homlokomra. Kimentünk a kis helyiségből, egyenesen a többiekhez. Tae oda jött hozzám, és megölelt, amit még Jungkook is elfogadott, hisz a bátyámról volt szó.
– Na szóval. – ellenőrizte a fegyvert Kook, mikor már megint maga mellett tudhatott.
– Most mit fogsz csinálni, ha? Fejbe lösz? – röhögte el magát hisztérikusan.
– Előtte, hagyom, hogy egy kicsit te is hallgasd a hangját. – nézett a szemébe, majd a nyakamnál fogva közelebb húzott magához, és lehajolva, apró puszikal kezdte díszíteni a nyakamat. Arra a felére csinálta, ahol az előzőek voltak, de sokkal finomabban, ami olyan jól esett az ezelőtti durvák után, hogy csak nem tudtam vissza tartani a hangom. Nyelve néha-néha hozzá ért a börömhöz, így jobban el érte a kívánt hatást. Az előttünk terdelő férfit idegesítette, Jungkook kis akciója, de ő mint sem törődve vele folytatta. Pár percig csinálhatta, de ez alatt a pár perc alatt, annyira sikerült megfognia, hogy teljesen magához lancolt, és bár nem mondta ki, éreztem, hogy azt akarja kifejezni, hogy amennyire oda vagyok érte, annyira van oda értem. Amikor befejezte, kezeit rajta hagyta a vállamon.
– Esküszöm, megfektetném a csajt. –húzogatta a szemöldökét, perverzen. Itt telt be Kooknál a pohár.
– Mivel ilyet mondtál, és hozzá nyúltál a tulajdonomhoz, szépen csendben ki foglak nyírni. – közölte. Szememet eltakarta, és a válla felé fordított, így nem láttam, de a lövést hallottam.
– Menjünk innen. – szólalt meg végül Nam Joon, mi pedig nem viszakodtunk.

Üdv, drágák!
Tudom régen volt rész, és sajnálom is, de most jött meg az ötletem (este fél egykor, hétfőn xD), így gyorsan leírtam. A vicces az, hogy pont most válaszoltam egy kommentre, amin azt írtam, hogy hétvégére lesz meg xD De remélem nem haragszotok, hogy előbb xD na de én megyek is aludni, mert holnap fel kell kelnem valahogy :'3
Jó éjt babcik🖤❤️