The God's / Az istenek [BTS FF. HUN] ~BEFEJEZETT~

💀2.💀

- Megvagy. - mondta Jungkook. Reflexből elkezdtem hátrálni, addig, amedig neki nem mentem a komódnak. Lassan, szagatottan fújtam ki a levegőt, és próbáltam memorizálni a helyzetet.
- Hogy találtatok meg?... - kérdeztem félve.
- Az legyen a mi titkunk. - vonta meg a vállát. Lehajtottam a fejem, és úgy szorítottam a szekrény fogantjúját, mintha az életem múlna rajta. A fiúk be jöttek a szobába, és körül néztek, de semmihez nem nyúltak hozzá.
- Miért nem fogjátok meg? - tiszta hülye vagyok! Gyilkosokal bratyizom!
- Tudod, nyom - kopogtatta meg a halántékát V. Sajnos csak neki tudom a nevét, meg Jungkooknak, a többiekét homály fedi. Mielőtt kérdezhettem volna mást is, az egyik megragadta a karom, és kihúzott a házból.
- Most...most hova megyünk? - pislogtam értetlenűl.
- Nem megmondtuk? Elviszünk magunkal. - nézett hátra.
- De hát semmi nem mondtam a zsaruknak! És nem is fogok, csak kérlek... Hadjatok békén! - suttogtam, könnyekel küszködve.
- Ha nem láttad volna, azt ami akkor történt, akkor nem kellene eljönnöd velünk. De mivel láttad, és szemtanú vagy, nem engedhetjük, hogy eltűnj. - magyarázta. - Viszont, a másik szempontból, nekünk nagyon jó, hogy itt vagy.
- Miért? - szipogtam.
- Mert ha megtalálnak a zsernyákok, akkor lesz egy túsz, akit bármikor felhasználhatunk, azzal, hogy ha fegyvert fognak ránk, akkor mi meg fegyvert fogunk rád, így nem fognak lőni, mert mi bármikor megölhetünk téged.
- És megölnétek? - kerekedett el a szemem.
- Én nem, de Jungkook szemrebbenés nélkül golyót küldene beléd. Nem tudom, hogyan csinálja, de nagyon profi. - mesélte. Elképedve hallgadtam, miket mondd róla. Egy ember, meggyilkolja a saját fajtáját...
- Yah, Rap Mon! Várjatok! - aki eddig maga után húzott, megállt, és bevárta a csapat társait. Erről eszembe jutott, hogy vissza kéne hívnom a barátnőmet.
- Hahó! - emeltem fel a kezem, mire mindegyikőjük rám nézett. - Elintézhetek egy hívást?
- Nem. - mondta tömören Jungkook. - Menjünk, mielőtt valakinek szemet szúrunk. - intett a kezével, és Rap Mon
kirángatott a kocsihoz. Hagytam magam, mert mi értelme lenne ellenkezni, hisz sokkal erősebbek nálam, meg pisztoly is van náluk. Kinyitották előttem a fekete furgon ajtaját, és beültettek leghátulra, majd felhajtották az üléseket, és mikor már mindenki megvolt, elindultunk. A táj sok ideig ismerős volt, aztán egyre mássabb környékre értünk, ahol még életemben nem voltam. Előttem sutyorogtak valamit, majd V hátra fordúlt.
- Úgy gondoljuk a fiúkkal, hogy mivel sokáig nálunk leszel, elmondjuk neked a nevünket, mit szólsz?
- Rendben... - vontam meg a vállam.
- Szóval, aki vezet, az Jin, mellette Jungkook. A bal oldali üveg mellett Suga, középen J-Hope, itt pedig én, V. Eggyel hátrább, pedig Rap Monster, és Jimin. - hadarta el egy szuszra. Bólintottam, és vissza fordult. Pár perc múlva, megérkeztünk egy raktár féleséghez...vagyis, valamikor régen, biztos raktár volt, most inkább egy elhagyatott szellem tanyának tűnt. Rap Monster kitessékelt a kocsiból, és a vállamat fogva, bevezetett a házba. Kellemes csalódás ért, mivel szinte rend volt bent (pár ruhadarab a földön, és töltények minden mennyiségben), de azért nem volt makulátlan. Oda mentünk egy acél ajtóhoz, aminek egy részén volt egy rács, mint a börtönben.
- Nem akarok bunkó lenni, de hova jöttünk?
- Itt fogsz aludni. - nyitotta ki a "cellát", ami bellűlről nem nyújtott bizalom gerjesztő látványt.
- Ugye ezt még ti sem gindoltátok komolyan! - kezdtem el hisztizni. - EBBEN én nem fogok lefeküdni! Nézd már meg mekkora mocsok van benne! Jesszus... - itt egy kicsit megálltam, mert valami állat kijött a szobából. - Az, ott, egy, egér, volt? - beszéltem, lassan.
- Azt hiszem, igen... - vakargatta meg a fejét, és utánna nézett.
- Mi a büdös élet van itt?! - ordította Jungkook, mire összerezentem.
- Nem akar bemenni. - vonta meg a vállát, a mellettem álló. A banda vezér, felkuncogott, és oda jött hozzám, majd egy higed csövet nyomott a halántékomhoz. Rájöttem, hogy az agyvelőm, és a pisztolyban lévő golyó, barátkoznak egymással.
- Jungkook, erre semmi szükség... - kezdte el Rap Mon.
- Pofa be, ha már te nem tudtad elintézni! - kiálltotta, és rám szegezte tekintetét.
- Ott fogsz aludni, de ha nem felel meg, akkor a koporsóban is töltheted az éjszakát.
- Inkább bemegyek... - válaszotam a kedvezőbb lehetőséget.
- Rendben, jó kislány. - tette el a fegyvert. - Húzzál befelé!
Fülem farkam behúzva, besiettem a hideg helységbe, és leültem a sarokba. Az ajtó nyikorgott, majd a zár kattant. Mikor már teljesen elhaltak a hangok, halkan kitörtek belőllem a könnyek. Soha életemben nem féltem még úgy, mint most. Az érzés, hogy fogva tartanak, úgy nehezedett rám, mint egy mázsás súly, amitől egy hamar nem lehet megszabadúlni. Halk kopogás zavart meg a gondolat menetemben. Félve felnéztem, ki állhat a rácsok mögött. Amikor megpillantottam, kicsit megnyugodtam, mert egy lány nézett vissza rám.
- Szia. - intett.
- Szia. - suttogtam. Hirtelen trappolás hangja töltötte be a csendet, mire kiderült, hogy Jimin az, a fiú rátapasztotta az ajkait, az ismeretlen lány szájára, aki viszonozta a csókot. Utánna két szó hangzott el: YunSeo