The God's / Az istenek [BTS FF. HUN] ~BEFEJEZETT~

💀5.💀

Meglepődtem, hogy Jungkook megölelt, nem ellenkeztem ellene, de nem is viszonoztam. Pár másodperc után eltoltam magamtól, és kinéztem a válla fölött. Elkezdtem reszketni, majd meg rázogattam a fiút.
- Van mögötted valaki... - suttogtam. Óvatosan hátra pillantott, és vissza rám. Kacsintott egyet, aztán a tarkómnál fogva lenyomott a földre, utána pedig ő is lehajolt. Épp, hogy nem találták el. A golyó tőlem pár centire csapodott be a falba.
- Látom, a reflexeid még mindig szőrnyűek, Shownu. - állt fel.
- Csak előnyt adtam nektek.
- Nekem nem kell előny, hogy legyőzzelek. - vigyorgott.
- Gondoltam.
Hirtelen, feltűntek a többiek, és értetlenül néztek minket.
- Vigyétek el innen. Mindjárt elájul. - biccentett felém Jungkook. Suga oda jött hozzám, amíg Jin fedezte. Ki vezettek az "akna mezőről", és YunSeo elkezdett megnyuktatni.
- Mikor megyünk végre vissza a raktárba? - kérdeztem a szememet törölgetve.
- Nem tudom, de biztos nem sokára. - rázta a fejét a lány. Elbizonytalanodva néztem Jungkookra, aki még mindig a másik bandával beszélt. Majd Shownu eltátotta a száját, és meredten nézett ránk. Egy hirtelen mozdulattal, lekevert egy akkorát Kooknak, hogy inkább eltakartam a szemem. A BTS többi gyilkosa, elő kapta a fegyvert, ha megtámadnák a főnüküket, és a Monsta X is ugyan így tett.
- Menjünk.. - tápászkodott fel nagy nehezen a fejbe kólintott fiú, miközben a felszakadt száját törölgette. Támadásra készen hagytuk el a bank területét, ott hagyva a csapdába csalt Monsta X-et/ot. YunSeo megragadta a karomat, és felhúzott a földről. A furgonba beszálva, mind elnevették magukat.
- Hoztátok az aranyat? - fordult hátra Jungkook.
- Persze. Amint elmentél, mentek utánnad, és ott hagyták a szajrét. - röhögött Jimin, a barátnője pedig büszkén bele karolt. Szomorúan néztem őket. Egyszer, régen, még én is így karolhatta bele HoHwang-ba. Én így nosztalgiáztam, amikor Suga megszólalt, az előttem lévő ülésen
- Ennek meg mi baja?
- Miért? Megsérült? - kapta fel a fejét V.
- Nem hiszem, csak furán néz. - válaszolta. Hirtelen tizenhat szempárral találtam szembe magam.
- Mi az? - kérdezte YunSeo.
- Csak... - kezdtem bele, de meggondoltam magam. Ez a magán életem, nem fogom nekik elmondani! Még ha pisztolyt is nyomnak a fejemhez!
- Nem érdekes, hadjuk. - legyintettem végül. Jungkook megfordult, és mivel hogy középen ültem, előkapta a fegyverét, majd a homlokomhoz nyomtam.
- Mondd el.
- Hát jó. - vontam meg a vállam, mintha, nem utasítottam volna el.
Mire oda értünk, elmondtam, hogy mi volt azon az estén, amikor láttam őket, és mi volt az utánna. YunSeo szeméből ki tudtam olvasni a sajnálatot, de a többieken maradt a titokzatos póker arc. Kivéve Jungkook-én. Az ő tekintete inkább... Zavarodott volt, és kissé dühös. Érdekes páros volt együtt.
- Ne már! Kajak pont akkor? Sajnálom, hogy így alakult... - hajtotta le a fejét a lány.
- Már teljesen mindegy. Elmúlt. És ki tudja mióta volt vele kapcsolata. Bár jól esett volna, hogy ha valaki megvigasztal akkor. - mosolyogtam kínosan. V megpaskolta a fejemet.
- Majd mi, megvigasztalunk, már mi vagyunk a családod. - vigyorgott.
- Nem fogtok haza engedni?... - esett le egy pillanatt alatt.
- Ne-nem úgy értettem! - kezdett magyarázkodni.
- Akkor hogyan lehet ezt máshogy érteni?! -csattantam fel.
- Nem mondhatom meg... - rázta a fejét.
- Nagyon kösz, most valami ami miatt megint nem fogok aludni, az mellett, hogy bármikor megölhettek. - szálltam ki a furgonból, és meg sem várva, hogy kinyissák az ajtót, berugtam lábbal, úgy, hogy ott maradt a nyoma.
- Mindegyik Kim ilyen kezelhetetlen. - hallottam még. Berontottam a szobába, ahol most lakom, és beborultam az ágyba, és azzal a lendülettel el is aludtam.
Másnap reggel, csörömpölésre keltem, ami a konyhából jött. Lassan kinéztem az ajtón, ahonnan már hallani lehetett a sutyorgást.
- Halkabban! Fel fog kelni! - mondta Jin.
- De hát te baszkodod a tányérokat, ide-oda! - vágott vissza Suga.
- Jimin, ugye nem a jamet zabálod? Mondtam, hogy nem kaphatsz! - kergedte Rap Mon Jimint, aki egy lekváros üveggel a kezében menekült.
- Esküszöm, hogy holnap kint alszanak! Ma sem fognak magukkal bírni! TAEHYUNG! Húzd ide azt a nagy seggedet, és ne csak azt a kibaszott sorozatot nézd! - kiálltotta Jungkook, mire mind az egyszerre, lehurrogták. Elnevettem magam. A fiúk rám néztek, és próbálták kitaláni, menyi ideje állhatok ott.
- Úgy, tíz perce keltem. - ültem le az asztalhoz.
- Te nem velünk eszel. - ráncigált le a székről, Jungkook.
- Ne már! Azt mondtátok, most már a családom vagytok! - hiztisztem.
- Én még ilyen fogojjal, még nem találkoztam! Miért nem félsz tőlem?!
- Félek én...csak éhes vagyok. - néztem rá, az asztalon csücsülő, frissen sült bacon-ökre.
- Hát, az biztos, hogy jól fogsz lakni. Jin föztje a legjobb, egész Dél-Koreában. - mutogatott J-Hope.
- De te nem eszel belőlle! - vágta rá Kook.
- Hát jó. - fontam magam előtt keresztbe a kezem, és duzzogva letelepedtem a kanapéra.
- Jó étvágyat. - böktem oda, hogy legalább lelkiismeret furdolása legyen. Ciccegve húzott maga mellé egy széket. Vigyorogva ugra bugráltam oda. Jin, egy jó nagy adagot szedett nekem, én pedig boldogan konstantáltam, hogy amennyire üres a hasam, biztos, hogy meg fogom enni. Pont amikor be akartam kapni a falatot, kérdeztem valamit.
- Miért vagytok velem ilyen kedvesek? - néztem körbe rajtuk. Ekkor mindenki megált.
- Hát....ha már nem mész el innen...akkor...jó lenne, ha jó kapcsolatunk lenne, nem? - nevetett erőltetetten V.
- Ezt nem hiszem el, Taehyung. - ráztam a fejem.
- Honnan tudod a nevem? -csodálkozott el.
- Az előbb hallottam, amikor Kook kiabált.
- Értem. - biccentett.
- De akkor miért is csináljátok? - tértem vissza a témához. Vagyis próbáltam.
- Ezt később meg vitatjátok, de most hasra! - szólt váratlanul Jungkook. Mindenki engedelmeskedett, és bebújt az asztal alá. Engem, egy kar húzott le, ami Jimin-é volt.
- Most mi az? - néztem körbe értetlenül.
- 3...2...1...most! - számolt vissza Jungkook, majd megszólalt a riasztó, ami betolakodót jelzett.
- Csak én vagyok! - jött be YunSeo, aki ezek szerint, az éjszakát, az otthonában töltötte.
- Huhh, azt hittem Jiro. - röhögött Tae. A vezér, és V, oda mentek a lányhoz, és valamien borítékot vettek át.
- Kösz, ezzel sokat segítesz. - mondta Kook.
- Nincs mit, de ők miért vannak még mindig az asztal alatt? - mutatott ránk.
- Igaz is. - kászálodtunk ki a deszka alól.
- Látom enni készültetek, szerencse, hogy otthon nem ettem. - foglalt hejet Jimin mellett, és enni kezdtünk.