The God's / Az istenek [BTS FF. HUN] ~BEFEJEZETT~

💀18.💀~14+

A rész elején szeretném felhívni a figyelmeteket, a kemény káromkodásért és néhol erotikus részekért. Mindenki csak saját felelősségre olvassa!

•|JUNGKOOK POV|•

Csak vártunk, és vártunk, de semmi nem történt. Már vagy tizenöt perce küldhettük el őket, nehogy bajuk essen. Mindenki azt mondta, ne aggódjak, de egyszerűen csak arra tudtam gondolni, hogy a lány, aki a tulajdonom és aki hozzám tartozik megsebesűlhet.
– Csillapodj Jungkook, minden rendben. Biztos helyen vannak. – próbált nyugtatni NamJoon.
– Tudom, tudom. Csak olyan fura érzésem van. – hajtottam le a fejemet.
– Mintha figyelnének? – vetette fel, Taehyung.
– Nem... Épp az ellenkezője. Senki sem figyel. – ráncoltam össze a szemöldököm. – Valami nem áll össze.
– És mégis mi? – sóhajtott fáradtan Hobi, akinek már kezdett elege lenni a dolgaimból.
– Rég itt kellene lenniük. YunSeo azt mondta fél óra.
– De még alig van meg húsz perce, hogy elmentek. – tárta szét a karját Jin.
– De nem értitek, hogy mindig előbb jönnek?! – ordítottam el magam.
– Mit gondolsz? Azt, hogy követték őket? – kuncogott fel Yoongi. El telt pár másodpercbe, mire rájöttem.
– A KURVA ÉLETBE! – túrtam bele a hajamba idegesen, majd kirúgtam az ajtót. Mindannyian realizálták a helyzetet, és mint a kiskutyák úgy hozták a dolgaimat, majd mindd beszálva az autóba, elhajtottunk a helyes irányba.
– Hogyan nem jöttem rá?! – csapkodtam a kormányt, mint egy ideg beteg.
– Kussoljál be, és figyel azt a kibaszott utat! – szólt rám Jimin.
Próbálva megnyugodni, haladtunk tovább, aztán pár kanyar után még is érkeztünk.
Miután kiszáltunk a járműből, kibiztosítottam a lőszeremet, majd intve a fiúknak, hogy jöhetnek, beléptünk a házba. Két őr állt az ajtónál, így rögtön kiszúrtak minket, de messze nem jutottak, mert Jimin két golyót repített beléjük. Ámélkodva néztem rá.
– Az én barátnőm is itt van, Jungkookssi. – kacsintott pimaszul.
– Soha nem gondoltam volna, hogy ezt fogom kimondani, de Jimin. Ez állati jól nézett ki. – veregette vállba büszkén, Yoongi.
– Köszi hyung. – mosolyodott el, megmutatva hófehér fogait. Mindig is jól állt neki ez az imidzs.
– Na, nyomás. – intettem, mielőtt elekezdenek fojni a nyálak.
Először meglátogadtuk a komornyik szobáját, ahol a kamerák vannak, így be tudjuk látni az egész házat. Miután elintéztük Jiro másik emberét is, meredten figyeltük a monitorokat.
– Ott, hallgasd! – mutatott az egyikre Jin. Feljebb tedtem a mikrofon hangját, majd meghallodtuk a keserves sírás és segítség kiállításokat. Mintha kergették volna, úgy szágoldottunk végig a hosszú folyosókon, de hiába. Olyan hatalmas volt, és olyan sok kanyar, hogy magunk is meglepve vallodtuk be, hogy eltévedtünk. Már fordultunk volna vissza, mikor is egy ismerős hangot hallodtunk meg mögöllünk.
– Lám, lám. – nevetett ördögien Jiro. – Látom végre megjöttetek. Már kezdtem unni, hogy csak én hallom a sóhajaikat. – nézett minket ártatlan szemekkel.
– Hogy mitcsináltál, te seggfej?! – fogtam rá a fegyveremet.
– Tényleg tudni akarod? – döntötte oldalra a fejét mint aki mit sem csinált volna.
– Igen, akarom! És esküszöm az égre, hogy ha végeztél a kis meséddel, felnyomom a farkadat a torkodba, és lenyeletem veled! Utánna meg etelek a saját szaroddal, majd kivágom a torokod! – vázoltam fel neki tervemet.
– Mivel nem vagyok híve, az ilyen halálnak, – kezdett bele, ezzel is meg mutazva, hogy érzi ezeket komolyan gondolom. És úgy is gondoltam. – mi lenne, ha ő maga mesélné el? – kunkorodott fel a szája, és hirtelen pár maszkos srác elkapta a karunkat, s maguk után húztak. Olyan gyorsan történt az egész, hogy még ellenkezni sem tudtam.
Már csak azt vettük észre, hogy kinyitnak egy fekete ajtót, ami mögött lépcsősor kigyozott. Leráncigaltak, majd mikor leértünk, egy kisebb börtön tárult a szemünk elé. Nem csodálkoztam rajta. Ha jól tudom, a ház helyen régen egy fogda volt, és az alsó részét nem bontották le, így az megmaradt az utó kornak.
A legutolsó rácshoz érve megpillantottam egy vékony, sebes kezet, aminek a csukloján csomó volt szorítva. Mire oda értünk, az elem tároló látvány miatt, meg jobban ki akartam nyírni ezt a köcsögöt. JiWoo szinte felismerhetetlen volt. Ruhája szakadtam lógott le róla, és kisebb-nagyobb sebek borították. Haja kócosan állt össze, míg homlokán egy megszáradt vércsík futott le. Nem tudom mit csinálhattak velük egy óra alatt, de kinézete miatt kételkedem benne, hogy tea délutánutanoztak.
– Héj, húgi! – kapta ki a kezét fogva tartójától Taehyung, és testvéréhez rohant. – Jól vagy? Mit tettek veled? – kérdezte.
– Ah Taehyung-ah! Olyan jó, hogy itt vagy! – kezdett sírni azonnal.
– Jól van, semmi baj. – ugrott oda hozzá, amint kinyitották a cella ajtót. Minket is betereltek, majd a kulcsot elhelyeztek a tartóba, és kint megálltak őrködni. Idióták. A pisztolyainkat nem vették el. Magvártam, amíg kiölelgetik egymást, utánna én is oda mentem hozzá. Jimin se tett masképp, barátnője nyakába fúrta az arcát, és közben a hátat simogatta nyugtatja.
Nem akartam még szorítani, mert akár nagy fájdalmai is lehettek. Óvatosan húztam magamhoz, de előbb kioldottam össze kötött kezeit. Mancsait átvetette derekam körül, és buksiát bele fúrta a mellkasomba.
– Mit csináltak veled? – kérdeztem suttogva. JiWoo ugyan olyan halkan válaszolt, hogy csak én halljam.
–

Amikor elkaptak, e-elkezdték leszakítani a ruháimat, utánna m-meg megütöttek.. Aztán egy p-pisztolyt fogtak a fejemhez, h-hogyha nem csinálom azt amit mondanak akkor, m-megölnek... – remegett a hangja, majd a végére már teljesen átáztatta a sós folyadék a felsőmet.
– Mit kértek? – próbáltam csillapítani sírását.
– É-én.... Nem akartam! Teljesen l-lefogtak, és nem tudham m-mozoghni.. E-ellenkeztem, de akkhor megpofoztak.. M-meg annyira fáhjt.. – kezdett el hadoválni, ahelyett, hogy rendes mondatokban beszélt volna.
– JiWoo-ah, – emeltem fel a fejét hogy bele tudják nézni a szemeibe. Engedelmesen felnézett rám.
– Megerőszakolt?
Bólintott egy aprót, majd könnyei még jobban felszínre törtek.
Dühöm már alig bírt magával, és éreztem hogy bármikor ki tudnám törni a rácsokat a helyéről, majd azokkal ölni meg Jirot. Fel sem tudtam fogni, mit csinálok, és nem is sejtettem, hogy képes lennék erre, de meg tettem.
Eltávolottam a lánytól, aki még mindig szipogva, de már nyugodtabb tekintettel meredt rám azokkal a hatalmas szemeivel.
Lábaimmal addig rúgtam a leláncozott rudakat, ameddig az el nem szakadt. Utánna YunSeo apját mentem megkeresni, és mikor megtaláltam, ugyan olyan technikával szabadítottam ki őt is, mint magunkat. Az elém szaladő őröket, hideg vérrel csaptam neki a falnak.
– Jönnétek segíteni? Ott hagytam a pisztolyom. – sandítottam hátra a barátaimra. Azonnal oda ugrottak segíteni, majd mikor lerendeztük őket, JiWoo az én kezemet, míg YunSeo Jiminét fogva követett minket. Minden remekül ment, így senki sem gondolta volna, hogy nem tervezett szökésünk, kudarcba fullad. Ha tudtam volna, hogy a dolgok így fognak alakulni, akkor adtam volna JiWoonak, meg egy utolsó csókot. De senki sem tudta. És olyan dolog történ amire eddig még nem volt példa. Hibáztam, nem is kicsit...

Helló drágák, ahogy látjátok, elég hamar hoztam az újabb részt, ami megsugom, hogy az utolsó előtti. Ez után még lesz egy 19., majd egy prológus, és az érdekességek. Nagyon Boldog vagyok, hisz egyik sztorimban sem jutottam még el idáig, és remélem, nektek is oly' izgalmas olvasni, mint nekem írni❤️
Nya de, nem fogom tovább húzni, nemsokára jön az utolsó rész😘