The God's / Az istenek [BTS FF. HUN] ~BEFEJEZETT~

💀13.💀

Másnap reggel, dörömbölésre keltem. Kómásan oda mentem az ajtóhoz, majd kinyitottam.
- Végre. Azt hittem már be kell törjek. - lökött félre az útból Jungkook, kezében egy nagy táskával. Megfogta a cuccaimat, majd mind bele szorta.
- Mi a franc... Kook mi a fenét csinálsz? - folytottam el egy ásítást.
- Mivel tegnap, a rendőrség látta az arcunkat, nem lenne jó, ha mi itt lennénk amikor következőre jönnek. Szóval húzd ide azt a formás seggedet, és segíts!
- Te... Most azt mondtad, hogy jó a hátsóm? - kerekedett el a szemem. Felkapta a fejét, és vadul rázni kezdte, közben pedig az arca pipacs piros lett.
- Nem úgy értettem! - hadonászott hozzá már a kezével is.
- Reméltem is... - forgadtam meg a szemem. Hátat fordítottam neki, mert készültem ki menni a konyhába amikor újra megszólalt.
- Végülis... Szép alakja van... - gondolkozott el. Vissza néztem rá, ahol egy perverz mosoly fogadott.
- Jézus. Te beteg vagy! - nyitottam ki az ajtót résnyire, de oda ugrott mellém, és vissza csukta. Meg pördültem a tengejem körül, és bele ütköztem a mellkasába. Felnéztem rá. A tekintete bele vésődött az enyémbe. Elvesztem a sötét íriszeiben, végül arra lettem figyelmes, hogy szemei az ajkaimat firtatják. Mielőtt bármit is csinálhatott volna, óvatosan eltoltam magamtól.
- Megyek enni... - szlisszoltam ki a helységból. Leültem az asztolhoz, ahol egy Jin féle reggeli várt. Meg sem vártam a többieket, betoltam az egészet. Miután rekord gyorsasággal megettem mindent, el mostam magam után a tányérom.
- Gyors voltál. - kémlelt Taehyung. -Történt valami?
- Nem dehogy! Pff, semmi nem volt - legyintettem. Aztán kijött a szobámból Jungkook, nekem pedig el öntödte a pír az arcomat. Kikaptam a kezéből a táskát, és átmentem átöltözni. Pár percel később, már felöltözve elfoglaltam a fürdő szobát. Fél óra alatt letusoltam, és megcsináltam a hajam. Mire indultunk, teljesen kész voltam.
- Mehetünk! - mindtan a rám váró fiúkra.
- Azt hittem el nyelt a WC... - forgadta meg a szemét Yoongi.
- Nehogy el kezdjetek veszekedni, különben mind ketten gyalog jöttök! - szólt ránk Jin. Védekezően feltettem a kezem, hogy eszemben sincs sétálni, mert azt sem tudtam hova megyünk.
- Na, tünés a kocsiba! - intett Nam. Megindultunk a járgány felé, ami már kint parkolt a ház előtt. Beültünk a helyünkre. Jin sebességbe rakta, majd elindultunk az ideiglenes lakásunk felé.

•|Egy óra múlva|•

A teljes utat át aludtam, így nem nagyon figyeltem hova megyünk, de amikor megálltunk, nem számítodtam arra, ami várt rám. A kis faház egy erdő szélén terült el, nem messze mellette pedig egy kis tó volt. Ha nyaralni jöttem volna, már rég a vízbe vetettem volna magam. Csak hát rohadtul nem nyaralás miatt voltam itt. Jimin kinyitotta a kulcsra zárt ajtót, és kezdődhetett a legnehezebb része a történetnek:
- Enyém a legnagyobb szoba! - kiálltottuk egyszerre vagy hárman.
- Hékás, én lány vagyok, ezért kell a nagyobb hely, a ruháimnak, és a cuccaimnak! - mondtam már is az érvemet.
- Na persze! - tette keresztbe a kezét Hobi.
- Ha azt akarod, hogy majd a ti szobáitokban tároljam a dolgaimat, mert az enyémben nem férek el, akkor nyugodtan tiétek lehet a nagyobbik. - vontam meg a vállam.
- Jólvan, legyen a tied. - legyintett Kook. Önelégült vigyoral mentem fel az emeletre, ahol volt a "lakásom". Lepakoltam a cuccaimat, majd vissza mentek a többiekhez, akik nem fáradoztak azzal, hogy kipakolnak, hanem leültek TVt nézni.
- Igazatok van, ez tényleg szörnyen érdekes. - forgadtam meg a szemem.
-

Inkább fogd be, és nézd velünk! - paskolta meg a mellette lévő helyet Jungkook. Vállat vonva, csatlakoztam hozzájuk. Egy nevetséges vígjáték ment, tele faviccekel, amik már ősrégiek voltak.
- Ezt hogyan tudjátok nézni? - szörnyedtem el, amikor megint elsütöttek egy borzalmas poént.
- Ez egy kalsszikus. - világosított fel Taehyung.
- Ne már! Ez? - néztem kikerekedett szemmel a bátyámra.
- Aha. - bólintott.
- Mutatok nektem klasszikus vígjátékot! - horkantam fel. A telefonomal megosztodtam a képernyőt, így mindent lehetett látni, hogy mit csinálok.
- Amúgy honnan van ilyen házatok? - kérdeztem fel sem nézve a készülékből.
- Nem fontos. - vakarta meg a tarkóját Jungkook.
- Nem a tiétek a lakás, ugye? - jöttem rá egyből.
- Nem. - fújta ki a levegőt, mire elröhögtem magam. Többre nem volt időnk, mert elindítottam a filmet. A kémet már rég láttam én is, de emlékesztem, hogy mennyire imádtam. Az egészet végig nevettük, és elmondható, hogy most voltam velük a legfelszabadúltabb.
- Azt hiszem, én megyek aludni... - ásítottam.
- Mi is megyünk! - szólt a fiúk helyett Jin, aki tudta, hogy ha nem küldi el őket, akkor képesek akár virrasztani is. Mindenki fel ballagodt a szobájába, és remélhetőleg, ők is pont aludtak mint én, és nem maradtak fent reggelig.
Másnap zajra keltem. Kócós hajjal botorkáltam ki a konyhába, hátha megtalálom a zaj gyökerét. Ahogy beléptem a helységbe, egy párna repült felém, ami természetesen telibe kapta az arcomat.
- Mi a rák?... - motyogtam. Óvatosan beljebb mentem, és amikor megláttam mi folyik oda bent, eltátottam a számat. Egy halom párna hevert oda bent, és mindenféle bunker volt építve pokrócból, és székekből. Ahogy láttam, az előszobát is ellepték, mert ott is minden féle dolog volt, ami isten tudja, hogy honnan szereztek.
- Mit csináltok? - tettem a szám elé a kezem, nehogy elkezdjek nevetni.
- Jin palacsintát sütött! - kiálltott valahonnan Jimin.
- Mármint ezt? - mutattam rá az aranybarnára sült kupacra.
- Igen, az. - bólintott HoSeok.
- Aha...akkor én fogom magam, elviszem ezt az egészet, plusz egy üveg nutellát, és addig ti folytathatjátok... - kaptam fel az említett dolgokat, és rohantam vissza a szobámba. Lehetett hallani mind a hét fiú trappolását, ahogy az ajtómhoz jönnek, ami be van zárva. Nyugodtan megkentem egyet, és elkezdtem enni.
- JiWoo, nyisd ki ezt a szart! - kiálltott Jungkook.
- Nem! Amúgy, Jin!
- Mi az? - kédezett vissza.
- Ez isteni lett! - nyammogtam.
- Azonnal hozd ki! - kezdte rángatni a kilincset Kook.
- A-a! - ráztam a fejemet, pesig tudtam, hogy nem látja. Egy pillanat töredéke alatt betörte az ajtót... Én meg szívrohamot kaptam. Mielőtt menekülni tudtam volna, az ajtót megtámasztotta egy székkel, így nem volt kijáratom, max az ablak, de nem akartam leugrani a másodikról. Bele szimatólt a levegőbe, ami tele volt a palacsinta illatával.
- Finom.. - nyalta körbe a száját, ami valjuk be, elég szexin nézett ki. Vettem egy mély levegőt, majd megtöröltem a számat. Óvatosan felálltam, a kezeimet a magasba téve.
- Megadom magam!
- Reméltem is. - kacsintott. Megcsinált kettő palit, és az egyiket felém nyújtotta. Mosolyogva elvettem, és beleharaptam.
– De, mi lesz a többiekel? – csámcsogtam.
– Nem tudom. Szerintem azt hiszik, hogy megint veszekszünk. – vont vállat. Elnevettem magam, mire az ő szálya is felkunkorodott.
– Ez olyan érdekes.
– Mi? – nézett rám.
– Amikor elősszőr megláttalak, azt hittem le fogsz lőni, mint azt az embert a sarkon. De ha most rád pillantok, nem egy gyilkos jut eszembe.
– Hanem?
– Egy srác, aki most végzett a sulivak, és a haverjai a családja. – fejeztem be.
– Kösz – vigyorodik el.
– Úgy hogy, ne is próbálkozz mert nem félek tőled.
– Na menj a francba! – azzal  megdobott egy...palacsinta tésztával. Rögtön felmarkoltam legalább a felét, és fedezékbe vonultam. Épp a sarokban húztam meg magam a repülő tésztáktól, amikor megbotlott egy lelökött párnában. Két kezét mellém tette a falra, hogy ne essen el. Elképedve néztem fel rá, ő pedig le rám. Nem tudom mennyi ideig lehettünk így, már csak azt vettem észre, hogy az ajkai finoman megérintik az enyémeket...