The God's / Az istenek [BTS FF. HUN] ~BEFEJEZETT~

💀11.💀

Ahogy körbe-körbe futkostunk a szobában, a fiúk megunták, és amint eléjük értem, valamelyikőjük leverte a fejemről a rovarat. Meg könnyebeűlten sóhajtottam fel, majd oda fordúltam Kookhoz.
– Te egy barom vagy! – mondtam ki egyszerűen.
– Hát nem tudom, én elég jól szórakoztam... – röhögött.
Épp mentem volna el, de megragadta a karom, és maga felé fordított.
– Komolyan bejövök neked? – húzta fel a szemöldökét.
– Tessék? – nézten rá olyan furán, mint ahogy soha senkire.
– Látod, Jimin! Tudtam, hogy ez hülyeség! – tárta szét a karját az említett személy felé.
– Mi van, Jimin? – tátottam el a szám én is. Mindenki rá nézett a fiúra, merthogy ők sem értették a helyzetet.
– Azt hittem, oké? Tökre úgy tűnt, mintha...tudod... – kereste a megfelelő szavakat.
– Hogy tetszik Jungkook? – fejeztem be helyedte a mondatot.
– Pontosan! – csetintett.
– Fel kell világósítsalak. – karoltam át a vállat, mintha a haveromhoz beszélnék. – Jungkook a büdös életben nem fog tetszeni.
– Én is ugyan így érzek. – bólintott Kook.
– Hát, jó... De attól még nem vagyok benne olyan biztos, hogy nem lesz itt semmi. – mosolygott sejtelmesen. Már nyitottam a számat válaszra, de épp hívták a telefonon, így el ballagott. Mind nagyokat pislogva néztünk utánna, de aztán hagytuk a francba. A nap további része unalmasan telt. Jinel befejeztük a szobát, és ettünk ittunk, mint a normális emberek. Na de a másnap...kicsit érdekesen alakult...

~∆Másnap∆~

A reggel szokásosan kezdőtött, mi Kookal veszekedtünk, Jimin, és Tae videójátékoztak, Jin főzött, Namjoon eltört valamit, HoSeok nevetett valamin, és Yoongi pedig morgott azért, mert nem aludhatott tovább.
– Kész a reggeli! – kiálltotta Jin. Nem kellett kétszer kérni, már futottunk is.
– Hű, Hyung! Ez isteni! – nyammogott Jimin teli szájjal.
– Héj, Jiminssi, most jutott eszembe. Hol van YunSeo? – támadtam meg egy másik ínyencséget a pálcikámmal.
– El kellett utazni az apjával külföldre. Most egy ideig nem jön. – válaszolta.
– Értem. Azért unatkozni fogok, mert ő volt az egyetlen normális. – vontam meg a vállam.
– Bunkó. – mondta két falat között Jungkook. Megforgadtva a szemem tovább ettem. A reggelit az ajtó csengő zavarta meg.
– Nyitom. – állt fel Nam. Nem igazán foglalkoztunk vele, ameddig RM vissza nem tért aggódalmas arcal.
–

Mi a baj? – nézett rá nyugodtan Yoongi.
– A...a...jézusom fiúk, a zsaruk azok! – fehéredett le teljese mindenki megállt, csak Jimin köhögését lehetett hallani, mert félre nyelte az ételt.
– Nem biztos, hogy gyilkosságok miatt...szóval, nyugodjatok meg. – próbálta ép eszűen kezelni a helyzetet Jungkook, de rajta is látszott, hogy most fél. Elgondolkoztam. A fiúk már egy csomó helyzetből kihúztak, és valahogy vissza kell fizetnem. Így eldöntöttem, hogy oda állok a rendőrök elé. Lecsaptam a pálcikámat, mire felém fordúltak. Felálltam, és óvatosan lépkedtem az ajtó felé.
– JiWoo, állj meg! – hallodtam Tae hangját, de mit sem törődve vele mentem tovább. Vettem még egy utólsó nagy levegőt, majd ki álltam eléjük.
– Üdv, miben segíthetek? – kérdeztem udvariasan, és mosolyogva.
– Tegnap kaptunk egy telefon hívást. Egy kis hölgy állítja, hogy a barátnője már több mint egy hete eltűnt, és egyszer csak hét fiúval tűnik fel, egy bevásárló központban, ahol egy 19 éves férfit elvernek, majd árút lopnak. Azt szeretnénk megkérdezni, hogy miért van velük. – fejezte be a mondandóját.
– A bátyámnál töltöm a maradék nyári szünetet. – szaladt ki a számon ami épp elsőre eszembe jutott.
–Hány éves a bátya?
– 23.
– Mi a neve? – firkált a füzetébe. Itt teljesen lefagytam, mert a nevét nem mondhatom meg. Improvizálj, JiWoo, improvizálj!
– Öhm... Kim SukJo.
– Köszönöm. És van még itt valami.
– Igen? – fordúltam vissza az ajtóból.
– Letartóztatási parancs. – vett elő egy papírt. – Jeon JeongGuknak.
– Te-tessék? – pislogtam. – Miért?
– Lopás, és kétszeres gyilkosági gyanúsított.
– Úristen. – mondtam, ki mielőtt egy kar berántott a lakásba. Az ajtó zár kattant, mi pedig bent ragadtunk. A fejemet fogva dőltem neki a falnak.
– Hogyan tudtak meggyanúsítani, amikor maszk volt rajtad, te hülye gyerek?! – órdítottam rá.
– Maradj már!! – rakta a tenyerét a számra, és bele nézett a szemembe. – Nem lesz semmi baj... – suttogta, és szabad kezével megsimogatta a hajam. Bólintodtam, jelezve, hogy elengedhet.
– Ki hívta ki őket? – nézett rám Jimin, aki tudott a fontosabb dolgokat is a fejében tartani.
– Emlékeztek arra a lányra, aki ott volt a vásárló központban? – sütöttem le a szemem.
– Komolyan? – kerekedtel el Yoongi szemei.
– Hívd fel! – dobta nekem oda a telefonomat Jungkook. Hívást kezdeményezve emeltem a fülemhez.
– JiWoo! Végre hívsz! Hol vagy?! – halodtam meg a hangját a készülékből.
–  YoungAe, te felhívtad a rendőröket?
– Tessék?...Oh, igen. Mert ugye HoHwangot megütötte az a férfi, meg pont velük tűnsz fel ennyi idő után. Ezért aztán HoHwang mondta, hogy hívjam őket.
– Megtennéd, hogy nem hallgatsz arra az idiótára? – emeltem meg a hangom.
– De JiWoo, ő a barátod! – értetlenkedett.
– Az a rohadék megcsalt, érted?! – kiálltottam, nem törődve a körülöttem lévőkkel. Választ már nem kaptam, mert lerakta.
– Na? – fürkészett Jimin.
– Jól vagy? – tette a vállamra a kezét HoSeok.
– Nem.

Hali, drágák! :3
Ime egy újabb rész, egy picit meg késve, de remélem nem vagytok mérgesek :3 Viszont! A következő két hétben nem lesz új rész, mert a barátnőm utazik hozzám. Nagyon sajnálom, de már több hónapja nem találkoztam vele. További jó szünetet, drágák, Saranghae♥