Fucking real life

1. rész

Az életem teljesen normális. Nem olyan, mint a romantikus filmekben, vagy a tipikus Wattpad könyvekben. Egyszerűen átlagos vagyok.

Egy átlagos srác, egy átlagos élettel. Nem valami jó könyvtéma, nem igaz? Na talán ezt majd egy kicsit érdekesebbnek találjátok.

Van egy fiú, egy évfolyamra járunk. Tudom, tudom, most kéne benyögnöm, hogy a suli rosszfiúja, vagy élsportoló, vagy akár az új tanuló, akinek nekimentem a folyosón, és első látásra szerelem, de nem. Ő is csak egy átlagos srác, de az érdekesebb fajtából.

Diákelnök, tudományos versenyekre jár, vita klub tag, egyszóval éli vidáman az életét, és nem otthon gubbaszt sorozatot nézve, ahogy én teszem.

- William, figyelj már ide! - szólított nevemen rikácsoló hangján a tanár.

Szép kis kezdet egy történetnek, megzavarja a bevezetést... Hol is tartottam? Ja igen! A diákelnök fiúnál. Az ő neve Chris. Nem tudom, hogy mi mindet mondhatnék róla, a képzeletetekre bízom a kinézetét - amúgy sem úgy nézne ki a fejetekben, ahogy én leírom -. Chris kedves mindenkivel, ahogy az egy diákelnökhöz illik.

Szerintem már felmerült bennetek a kérdés, hogy miért beszélek nektek Chrisről, vagy hogy egyáltalán miért olvassátok ezt a Barátok közt nézése helyett. Azt hiszem, hogy itt az ideje elárulnom a történetem fő témáját: bele vagyok esve Chrisbe.

Bedőltél, mi? Ez nem egy tipikus Wattpad sztori, szóval ne higgy engem ilyen klisésnek. Bárcsak látnád most a fejedet. Jó, mondjuk én sem látom, de el tudom képzelni.

Viccet félre téve. Tényleg köze van Chrisnek a szerelemhez, de ez inkább egy régi szerelem. Nem is szerelem, inkább csak fellángolás.

A mi sulinkban szokás minden év végén tartani egy évzáró bulit, amin általában az egész suli jelen van, legalábbis a nagy része.

Egy ilyen alkalommal - pontosabban tavaly - rendesen berúgtam, de nem csak én, ő is. Egyáltalán nem emlékszem, hogy hogyan történhetett meg, de egymás szájában kötöttünk ki. Tekintve, hogy diákelnök, fenn kell tartania a jó hírnevét, így senki sem tudhat a mi kis "kalandunkról".

Hát igen, ez történt nagyjából fél éve, tehát most november közepén járunk. Chirs nekem marhára bejön, hiszen valljuk be, elég jól néz ki a maga jófiús módján, meg persze az a csók sem volt semmi.

Én szívesen lennék vele, és szívesen folytatnám, de hát ez a való élet, nem egy romantikus film, szóval a vonzalmam egyelőre egyoldalúnak tűnik. Na most biztosan az jutott eszetekbe, hogy "de hát smároltatok, basszus mit akarsz?". Ez nem ilyen egyszerű.

Le merem fogadni, hogy közületek sokan voltatok már részegek, akkor meg tudjátok, hogy olyankor az ember olyat is csinál, amit amúgy józanul nem tenne, és esze ágában sem lenne.

Chris is így lehetett, hiszen azóta kerül engem, még azt is kerüli, hogy rám nézzen. Ha akart volna tőlem valami komolyat, akkor nem távoldott volna el tőlem.

Rendben van ez így. Én titokban figyelem - mint egy holdkóros - és azóta is azt akarom, hogy legyen köztünk valami. Most őszintén, mi másban reménykedhetnék? Egy heteró társadalomban eltitkolt melegként mi esélyem van találni valakit? Pontosan! Szinte semmi, de itt van Chris, akinek volt egy félrelépése, tehát nem undorodik tőlem. Ennyi ok elég a reménykedésre, úgy gondolom.

_______________

Lassan, de biztosan elérkezett az ebédszünet. Már alig vártam, hogy a túlsúlyos konyhásnéni - akinek valami szakállszerűsége is van - a tányéromra vágja egy merőkanállal a legundorítóbb kaját, amit valaha láttam. Étvágygerjesztő, nem? Remélem éreztétek az iróniát.

A szokásos baráti társaságommal ettem, ami nem állt másokból, mint Sam, Peter, Robert, Mark és Chris. Úgy bizony. Ő. Elég nagy kínszenvedés megjátszani, hogy nem történt köztünk semmi, és hogy nem vagyok egy homár. Most akár egy regényt is írhatnék arról, hogy milyen szörnyű ez, de két okból nem fog bekövetkezni. Egy: tuti, hogy nem vagytok kíváncsiak rá, kettő: nem is olyan rossz. Legalább a közelében lehetek. Szörnyen romantikus, nem de?

Oké, már biztosan halálra unjátok az agyatokat, szóval ideje lenne belehúznom.

- Annyira várom már az év végét. - siránkozott a velem szemben ülő Sam miközben én az ebéd gyanánt kapott trutymalékot ízlelgettem. Trutymóhoz képest nem is volt olyan rossz íze.

- Ki nem? - dörmögtem orrom alatt.

- Szerintetek durvább lesz a mostani tanévzáró buli? - jött lázba a mellettem ülő Mark, aki hirtelen előredőlt, így vállamnál meglökött, és a számhoz emelt kanál tartalmával összekentem az arcomat.

Már meg sem lepődtem ezen, inkább csak letöröltem az arcomra nem illő valamit, ami egy sci-fi filmben tökéletes lett volna űrlény plazmának. Mind a kettő ugyan olyan undorító volt.

- Mi lehet annál is durvább? - nevetett fel Peter - A medencében kikötöttek székek, a nappali egy romhalmaz lett. Danielre nagyon kiakadtak a szülei.

- Meg persze valaki be is buzult akkor. - szólalt fel Robert teljesen nyugodtan.

A kezemben lévő evőeszköz kiesett, és Robertre bámultam. Megállt bennem az ütő is egy pillanatra.

- Mi? - tette fel Sam a kérdést, amit hála az égnek nem nekem kellett. Nagyon kínos lett volna.

- Ja. Jár ide egy zsebbuzi. - mondta Robert Samre nézve.

- Rob, mi a franc az a zsebbuzi? - nevetett fel Peter.

- Hát tudjátok. Rejtőzködik, mint amikor az első randin a zsebedben dugdosod az óvszert, hátha lesz valami. - mondta amolyan "hát ezek hülyék, mindent el kell magyarázni nekik" fejjel.

- Mégis miből veszed ezt? - nézett kérdőn Mark.

- Daniel látta őket a fészer mögött, amikor hányni ment. Annyira meglepődött, hogy még hányni is elfelejtett, inkább csak eliszkolt. Daniel elmondta az uncsitesójának, aki a barátnőjének, Amynek, aki ugye pletykál mindent össze-vissza, és így szépen lassan az egész suli tudni fog róla. - mesélte el Rob az eredettörténetét a pletykának.

Én ijedtemben Chrisre néztem, aki ugyan úgy meg volt rémülve, ahogy én.

- És azt tudják, hogy kik voltak azok? - szólalt meg az ebéd alatt először Chris.

- Daniel részeg volt, mint a szingli csaj újévkor. Nem ismerte fel őket. - válaszolt Rob.

- Akkor lehet, hogy nem is két fiút látott, nem? - próbáltam menteni a menthetőt.

- Nem, haver. - fordult felém Rob, és úgy magyarázott, mint egy ügyvéd, aki a végsőkig kitart a vádlott mellett - Biztos benne. Látta, hogy rövid hajuk volt, meg pasi ruha volt rajtuk.

Hát ez szívás.