Fucking real life

8. rész

- Miért kellett idejönnöm? - tettem zsebre a kezeimet.

- Hát... igazából... tegnap láttalak. - felvont szemöldökökkel néztem a fiút - Egy bárban.

Leesett, hogy mire célozgatott éppen. Egy pillanatra még az ütő is megállt bennem. Mégis ki gondolta volna, hogy megláthatnak? Oké, tudom. Hülye vagyok, amiért erre nem gondoltam.

- Én csak meg akartam kérdezni, hogy esetleg egy kávéban benne lennél-e. - mondta bátortalanul.

- Hát, öhm... végül is, miért ne? - jöttem zavarba. Egy kicsit. Csak egy kicsit.

- Akkor cserélhetnénk számot, és majd megbeszéljük.

- Oké. Rendben.

Számot cseréltünk, és a telefonomba beírt név alapján Adamnek hívták. Érdekesen alakultak a dolgok.

____________

Na hát elmentem egy randira ezzel az Adam gyerekkel. Beszélgettünk meg nevettünk. Igazából minden jó volt, de valahogy nem éreztem azt, hogy nekem bejött volna. Nem éreztem azt, mint amikor Chrissel voltam. Végülis franc se tudja, hogy mi lehet még ebből, nem igaz?

- Ma ráérsz? - kérdezte Adam a folyosón miközben pakoltam a szekrényemből a táskámba.

- Szerintem igen. - gondolkoztam el. Na nem mintha annyi dolgom lett volna, csak tudjátok... Anya. Szerintem ezzel mindent elmondtam.

- Elmegyünk sétálni a parkba? - kérdezte Adam a szekrényeknek dőlve.

- Nincs hozzá egy kicsit hideg? - vontam fel a szemöldökeimet.

- Ugyan már. Nem sokára vége a télnek, lassan elkezdenek nőni a virágok is. - úgy nézett rám, mint egy könyörgő kiskutya.

- Gyerünk. - mosolyogtam rá.

El is indultunk a parkba. Mielőtt még kiértünk volna az utcára szembe jött velünk Chris. Elég csúnyán nézett Adamre, rám meg nem is tudom hogy. Talán dühösen, vagy esetleg csalógottan. Fogalmam sincs. A lényeg, hogy fura volt, és nem ez volt az első eset. Párszor már látott minket, és mindig így reagált.

Igazából Adam kedves volt. Sokszor megnevettetett, és jól éreztem magam vele. Már párszor randizgattunk, vagy nem tudom, hogy hogyan hívhatnám ezt máshogy. Elmentünk ide-oda, ez a lényeg, de valahogy nem éreztem, hogy tetszik, vagy bármi hasonló.

- Látod, nincs olyan hideg. - mondta Adam a parkban sétálva.

- Igaz, de azért melegem sincs. - igazítottam meg sálamat, ami már laza volt.

Kezeim már elkezdtek fázni, ezért a zsebembe akartam rakni őket, de még mielőtt megtehettem volna valami hideget éreztem, ami megfogta az én szintén hideg kacsómat. Odakaptam a fejemet, és Adam kezecskéje éppen az enyémet taperolta. Meglepődtem, hiszen előtte nem tett semmi ilyen jellegű dolgot, de ha belegondolok, igazából ideje volt már, hogy egyet lépjünk előre. Akartam én azt? Elárulom, hogy nem igazán.

Ódzkodtam a dologtól, de nem igazán tudtam mit csinálni hirtelen. Azt akartam, hogy ne Adam legyen ott velem, hanem Chris. Hülyének éreztem magamat, mivel ő nyíltan elmondta, hogy nem akar tőlem semmit, ő nem meleg, ő diákelnök, én meg csak tönkretenném a jó hírét.

- Figyelj, Adam. Nekem most mennem kell. Anya már vár, mert... - gyerünk, találj ki valamit - ki kell vinnem a szemetet. - kezemet kiszabadítottam az övé fogságából, és amilyen gyorsan csak tudtam leléptem. Nem futottam, mert az kínos lett volna, csak mondjuk közepes tempóban sétáltam.

Megkönnyebbültem, amikor hazaértem anélkül, hogy bármi történt volna.

- Will, te vagy az? - kérdezte Anya a konyhából.

- Igen. - válaszoltam, miközben elkezdtem leszedni magamról a sálamat és a kabátomat.

- Kivinnéd a szemetet? - ez most egy vicc? Irónikus az élet... Még jó, hogy nem azt találtam ki, hogy ki kell pucolnom a wécét...

_____________

- Majd holnap találkozunk. - köszönt el tőlem Sam a suli előtt.

Lapacsiztam vele, majd indultam is haza, vagyis indultam volna, de valaki megakadályozott. Na ki? Tippek? Mindegy, úgyse találnátok ki.

- Will! Várj! - bizony, Cris volt az. Na ki tippent erre?

- Mondd, Chris. - fordultam felé zsebre tett kezekkel.

- Te most Adammel jársz? - oké, tudjátok milyen ez. Legszívesebben leesett állal megkérdeznétek, hogy "mi van?", de hát na, mégis lazának kell tűnni, szóval csak megvontam vállaimat.

- Miért érdekel?

- Csak... csak ne legyél vele. Bunkó. - mondta miközben a földet nézte. Hmm, na mi folyik itt? Chrisike csak nem féltékeny lett? Nyugi Will, lazaság. Csak nyugodj le, nagy levegő. Kész máris nyugodt vagy. Egy francokat... Érzem, hogy már rendesen ég a pofám. Ugye nem látszik? Basszus, de kínos.

- Velem kedves. - válaszoltam amolyan "nem érdekel mit mondasz" stílusban. Ch, már hogy ne érdekelt volna, de Adam tényleg kedves volt velem. Miért kellett volna kosarat adnom neki csak azért, mert ő azt mondta?

- Én csak szóltam. Inkább maradj távol Adamtől. - mondta, majd elment, én meg csak álltam ott és lestem, mint Rozi a moziban.

Hát ez fura volt. Mi baja van Adammel?

Otthagyott engem Chris az értetlenséggel. Megráztam a fejemet, és inkább indultam tovább haza. Útközben elmentem egy kávézó mellett, ahova benéztem és megláttam Adamet. Na és szerintetek kivel volt? Ja várj, senkivel. Egyedül kávézgatott. Elgondolkoztam azon, hogy bemenjek-e hozzá, hisz elvégre már randizgattunk, vagy mi egy ideje, és elviekben mi jól kijöttünk, meg minden, de a fejemben ott voltak Chris szavai. Azt mondta, hogy ne legyek vele. Vajon féltékenységből, vagy van is valami alapja a dolognak? Ne már, agy, találj ki valamit! Most amiatt dobjam őt, mert Chris azt mondta? Ki nekem Chris? Senkim sem, már csak barát sem, hiszen szinte hozzám se szól, de mégis ott volt az a csók. Megint csókolóztunk... ha megint megtörtént, akkor már csak nem azért, mert annyira részeg volt. Nem is volt ő részeg, csak egy kicsit becsiccsentett. Ú basszus, ide fog nézni Adam. Csak sétálj el természetesem, mintha semmi sem történt volna... Oké, ügyes vagyok.