- Gyere már Will! Meddig várjak? - türelmetlenkedett Sam, mint az öreg néni a piacon.
- Megyek már. - kiabáltam ki neki a teremből.
Utolsók voltunk az osztályunkból, akik hazaindultak. Már kevesen voltak az épületben, de mi sajnos ezen kevés ember közé tartoztunk.
A folyosón sétálva Sam magyarázott valamit nagy beleéléssel, de nem igazán figyeltem rá, hiszen nem túlzottan kötötte le a figyelmemet.
Nadia jött velünk szemben, akire egy széles mosolyt vetettem.
- Szia, Nadia! - köszöntem neki.
- Szia Will, tudnánk beszélni? - állt meg előttem.
Sam csak nagyokat pislogva nézett rám, hiszen nem is tudta, hogy ismerjük egymást. Hát igen, ez az előnye, ha az ember zsebbuzi.
- Persze.
- De négyszemközt. - Nadia Samre pillantott, aki hirtelen észhez tért.
- Megvárlak a suli előtt. - mondta Sam és már ment is a kijárat felé.
- Tudod az van, hogy - kezdett bele Nadia - nem rég szakítottam a barátommal, és nem akarom, hogy a bálon bárki is rámnyomuljon, vagy hasonló, szóval arra gondoltam, ha esetleg még nem ígérted meg senkinek, akkor mehetnénk együtt, tudod, mert... hát te nem kezdeményeznél nálam. - mondta zavarában. Gondolom furcsa lehetett egy meleg sráctól megkérdeznie, hogy megy-e vele a bálba. Olyan, mintha az ember vonattal akarna repülni.
- Mehetünk együtt. - mosolyogtam rá.
Igazából nekem is kapóra jött, hogy vele megyek, mert ő tudja, hogy tőlem nem igazán várhat semmit, így nem lesz a helyzet kellemetlen.
______________
Fagyoskodva toporogtam Nadiaék háza előtt amíg arra vártam, hogy beengedjenek.
- Ó, Will. Hogy te milyen fess vagy. Gyere beljebb. Én Nadia anyja vagyok, Mary. - engedett be az ajtón.
Időm sem volt bármit is kinyögni, hiszen Nadia egyből lejött a lépcsőn. Tényleg gyönyörű volt. Hiába, meleg létemre ezt meg kellett jegyeznem. Azért ne gondoljátok, hogy a végén még elheterósodok, hiszen akkor oda lenne a könyvnek a sztorija.
- Gyertek, hadd csináljak egy képet! - utasított minket Mary, majd a kép erejéig egymás mellé álltunk - Will, ne úgy állj már ott, mint egy oszlop! Karold át!
Kínos volt. Nagyon. Átkaroltam őt, de éreztem, hogy sugárzik rólam, hogy kényelmetlenül éreztem magamat. Kínosan mosolyogtam, de Nadia is. Neki is ciki volt. Ő akart egy meleggel menni bálba...
Kocsival mentünk, és én vezettem. Igen, 18 éves voltam, szóval megvolt már a jogsim. Nem mondom, hogy jól vezettem, de karambolt még nem okoztam, szóval annyira nem vészes a helyzet.
- Iszunk puncsot? - kérdezte Nadia amikor beértünk a feldíszített tornaterembe.
- Ugye tudod, hogy felöntötték piával? - kiabáltam túl a hangos zenét.
- Ez csak még egy okkal több arra, hogy igyunk. - rögtön elindult a puncsostál irányába, és két eldobható pohárba beleöntötte az innivalót.
- Egészség! - összekoccintottuk a poharainkat és lehúztuk a tartalmát - Egek, mi a francot tettek ebbe Robék? - fintorodtam el.
أنت تقرأ
Fucking real life
عاطفيةÁtlagos élet, átlagos suli. Ja várjunk, mégsem átlagos élet. Hogy miért? Remek kérdés. Igen, igen, tisztában vagyok vele, hogy a többi Wattpad könyvben ilyenkor ide leírkálják, hogy a suli rosszfiúja, vagy az új srác, akinek nekimentem a folyosón "f...
