Fucking real life

9. rész

- Tényleg el akarunk menni arra a bulira? - kérdezte Rob hitetlenkedve, pedig nagyjából egy perce megbeszéltük, hogy megyünk.

- Igen. Miért, mi a bajod vele? - mondta Mark a kajáját eszegetve.

- Daniel egy elefántbunkó. Az oké, hogy a tanévzáró bulira elmegyünk, mert oda muszáj. - gondolom lejött, hogy Rob mondta ez, hiszen ki más dobálózna értelmetlen szavakkal, ha nem ő.

- Robert, mi a franc akar az lenni, hogy elefántbunkó? - kérdezett rá Pete kissé ingerülten.

- Hát tudjátok, az elefánt milyen nagy. Daniel is olyan nagy bunkó, mint egy elefánt. - adott Rob egy újabb értelmesnek hitt értelmetlen magyarázatot.

- Will, Chris, ugye ti is akartok jönni? - nézett ránk Sam.

- Igen. - vágtam rá egyből. Én voltam olyan okos ember, hogy Christ ezzel választás elé állítottam. Kérdőn ránéztem, és vártam a választ. Mindketten tudtuk, hogy mi a jelentése ennek a válasznak. Ha igent mond, akkor lát arra esélyt, hogy a buli hevében megint egymásba gabalyodjunk, viszont ha nemet, akkor nem akar semmi ilyesmit. Legalábbis én így gondoltam, de lehet, hogy csak szimplán túlbonyolítottam a dolgot.

- Igen... - válaszolta végre halkan a szemeimbe nézve, de rögtön utána el is kapta onnan tekintetét.

Diadalittas mosollyal fordultam a beszélgetők felé, és én is beszálltam a kialakult kis vitába, miszerint mi a jobb: Playstation vagy Xbox.

A nap hátralevő részében egy levakarhatatlan vigyor volt az arcomon, hisz megint lesz esélyem arra, hogy Chrissel kössek ki.

____________

- Mi van, Will? Úgy állsz itt, mint fasz a lagziban. - jött mellém Rob amikor már hazafelé készülődtem indulni, csak előtte még Nadiára vártam.

- Várok valakit. - válaszoltam neki röviden és tömören.

- Miért voltatok olyan furák Chrissel, amikor szóba jött a buli? - úgy nézett rám, mint aki pillanatokon belül megtudja a választ az élet legnagyobb kérdésére.

- Hogy mi? - fordultam felé felvont szemöldökökkel.

Igen csak meglepett, hogy Robnak ez feltűnt, meg persze meg is ijedtem egyben attól, hogy feltűnt valakinek a furcsább viselkedésünk. Azt hittem, hogy teljesen leplezni tudtuk a köztünk lévő, szinte nem is létező valamit.

- Tudod miről beszélek. - forgatta meg szemeit.

- Nem viselkedtünk sehogy. Csak válaszoltam a kérdésre, utána pedig ő is. Nincs ebben semmi furcsa. - vontam meg a vállaimat lazán. Színészi tehetségem egyre csak fejlődött.

- Ha te mondod...

- Bocs, Will. - jött ki a teremből Nadia, majd amikor meglátta Robot kicsit megtorpant. - Oh, szia. - nézett Robra.

- Én hagylak is titeket, gerlepár. - sarkon fordult és ott hagyott minket.

Nem is tudom, hogy miből vette ezt a gerlepáros baromságot, de Robot én már meg sem próbáltam megérteni. Nem is tudtam, hogy tudta, hogy ismerjük egymást. Oh, Sam biztos elmondta nekik.

- Gerlepár? - nézett rám furán Nadia - Meg amúgy ki ez a srác?

- Ő Rob, a legnagyobb rejtély a világon. - sóhajtottam.

____________

Hangos zene, pia szag, büdös... Ez a pár szó tökéletesen leírta, hogy milyen is volt az a buli. Csak azért mentem el, mert Chris is jött. Hülyeség, mi? Főleg úgy, hogy én a kanapén ültem, a kezemben egy üveg sörrel, ami hideg volt, csak addig taperoltam, hogy már meleg lett, na és Chris mit csinált? Na ki találja el?

Egy lánnyal enyelgett. Vagyis inkább a lány vele, Chris meg hagyta. Rövid szoknyácskában volt, kivágott pólóban. Na persze nem Chris, hanem a lány. Jesszus, mit képzelhettetek el...

A lánynak annyira kivágott volt már a felsője, hogy bármelyik férfit, vagy éhes csecsemőt magához vonzotta volna.

Ott beszélgettek, röhögcséltek, meg minden. Felháborító!

Magamnak szépen elbosszankodtam, néztem őket összevolt szemöldökökkel, néha Chris is rámnézett, de úgy, mintha fölényeskedett volna.

Eléggé unalmas volt a buli, legalábbis nekem, ők tök jól elvoltak. Egyszer csak a lány megcsókolta őt, teljesen hirtelen.

Elkezdtek csókolózni, én meg csak néztem, mint Rozi a moziban.

Nem tudom kifejezni, hogy milyen érzések kavarogtak bennem. Képzeljétek el azt, mintha valahol lennél nyugodtan, és hirtelen elcsapna egy busz. Ugye, hogy nem túl kellemes?

A fejemet rázva dőlt bennem össze egy világ. Na jó, nem egy világ, mindjuk csak egy város.

Fogtam magam, felkeltem a kanapéról, és elhagytam a helyszínt.

A hideg tél fogadott az utcán. Fáztam, de elindultam haza. Csak mentem, és mentem idegesen. Haragudtam, amiért ez történt, csalódtam is, tehát Chris adott nekem egy kis "szeretetcsomagot".

Nem sokkal miután elindultam eszembe jutott, hogy a sörömet még mindig fogtam. Körbepillantottam, hogy mégis mi a francot kéne csinálnom vele, de aztán egyszerűen csak eldobtam. Ideges voltam, ilyenkor szabad.