❝a lány szerelme, a fiú kitartása.
a lány mentsvára, a fiú fénysugara.
az ő Malfoy-a, az ő Granger-e.
ameddig az univerzum össze nem omlik. ❝
Az élet, amiről nem is gondolta, hogy valaha az övé lehet.
A család, aminek védelmére felesküdött.
Amedd...
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
_____________________
D R A C O
Elérkezett a nap.
A nap, amiről azt hittem, sose jön el.
A nap, ami még véget sem ért, szinte el sem kezdődött, de én tudtam, hogy erre a napra örökre emlékezni fogok.
2002 szeptember 16.
Az esküvőm napja.
Amikor feleségül veszem életem nagy szerelmét. Vagy inkább egyetlen szerelmét.
Korán reggel áthopponáltam Blaise-éktől (ahol az utóbbi héten laktam, és hála Merlinnek nem kell többet, mert a falak lehetetlenül vékonyak) a Malfoy-birtokra, ahol már ezres fordulatszámon pörgött mindenki. A hátsó kertet rendezték be, a sátrat állították fel (aminek én még mindig nem láttam értelmét, mivel egész napra napsütést ígértek, semmi esőt, bár biztos valami esküvős dolog, hogy a lagzi csak sátorban lehet).
A vállamra dobtam a fekete ruhazsákot (valamiért annyira elszoktam a varázslástól, hogy nem is használtam hozzá levitációs bűbájt, pedig könnyebb lett volna), amiben az öltönyöm várt arra, frissen, ropogósan, hogy felvegyem, és megkerestem a hangot, ami az egész tömeget irányította.
Narcissa Malfoy-t, az örömanyát.
Erre a gondolatra akaratlanul is elvigyorodtam, és szinte lehetetlennek éreztem, hogy bármi is elrontaná a kedvem.
- Jól néz ki, Anya - léptem oda hozzá hátulról, mire ugrott egyet és rásuhintott a karomra, amiért megijesztettem.
Tegyük hozzá, én férfiból vagyok, nem nagyon tudtam, hogy milyen virágokkal volt tele a kert, milyen eszközzel díszítettek. De abban biztos voltam, hogy még nem volt készen, három órával az esküvő előtt, de már láttam, hogy tökéletes lesz.
- Felmegyek a szobámba, készülődni! - informáltam, mielőtt megjegyzést tett volna arra, hogy összegyűröm az öltönyömet. - Felküldenéd Blaise-t, ha megérkezik?
- Persze, drágám - anyámban biztos lejátszódhatott, hogy ez az én nagy napom. Nem lett volna túl kedves, ha rám kiabál. Így inkább elengedte. - És eszedbe ne jusson átsunnyogni Hermione-hez!
- Már egy hete nem láttam, Anya! - tiltakoztam rögtön, hiszen, nem tagadom, tényleg voltak ilyen terveim.
- Majd az oltárnál meglátod! - bevetette az ellenkezést nem tűrő, anyás hangnemet, amit megspékelt a Malfoy-os szigorral. - Na, eredj! Készülődj! És ha meglátlak a lányok felé ólálkodni, nem fogod zsebre tenni azt, amit tőlem kapsz! A pálcám már igen égeti a zsebemet!
