❝a lány szerelme, a fiú kitartása.
a lány mentsvára, a fiú fénysugara.
az ő Malfoy-a, az ő Granger-e.
ameddig az univerzum össze nem omlik. ❝
Az élet, amiről nem is gondolta, hogy valaha az övé lehet.
A család, aminek védelmére felesküdött.
Amedd...
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
D R A C O
2013 MÁRCIUSA
- Mit eszel te korán reggel? - a tarkómat vakargatva léptem be a konyhába, átcammogva a nappalin, elfojtva egy ásítást és próbáltam emberi ábrázatot varázsolni a fejemre. Az első szabad reggelem volt már... ki tudja milyen rég óta. Kihasználtam, hogy kicsit tudok aludni és újra tinédzsernek érezhettem magam a medvealvásommal újra hű barátságba állva. Amit a feleségem egyáltalán nem kultivált. Hermione már a sütő mellett állt, reggelit készítve a családnak, egy kócos konttyal a fején, az én egyik ingemben. Na igen... Mintha tényleg visszacsöppentem volna fiatal felnőttkoromba.
- Nem te mondod a gyerekeknek, hogy reggeli előtt nincsen nasi? - léptem oda hozzá, tovább cukkolva, és ahogyan megcsókoltam, éreztem a csoki ízét, amit a palacsinta megfordítása közben csúsztatott bele a szájába.
- Ez csak Oreo! - ellenkezett Hermione rögtön, azzal a kezével fenyegetőzve, amelyikben éppen azt a bizonyos kekszet tartotta és enyhén szúrós szemeket meresztett rám.
- Oreo? Muggli boltban vásároltál be? - felismertem az édesség nevét, amit említett, tudtam, hogy szokott belőle venni pár csomaggal, mert a gyerekek is szeretik, Hermione meg főleg. De mivel mugli árucikk volt, ezért maximum havonta egyszer került be pár a szekrénybe.
- Aha - bólintott Hermione egyszerűen, és egy pillanatra visszafordult a sütőhöz, hogy lekapkodja az utolsó adag palacsintát. Hümmögtem, jelezve, hogy fogalmam sincs, hogy mikor ment el a mugli negyedbe, egyáltalán nem emlékeztem, hogy említett volna ilyet, szóval kíváncsi voltam a körülményekre. - Laurelnek Hershey's kellett valami sütihez, amire Vince vágyott. Szóval bementünk a mugli Londonba. Pansy is velünk volt, egyébként. Azt mondta, hogy Novának úgyis egy kis sétára van szüksége, szóval megint taníthattam meg egy barbár aranyvérűt a normális viselkedésre a mugli világban.
- Barbár aranyvérű? Vérig vagyok sértve - játszottam el a sértettet, ahogyan sóhajtva átöleltem a feleségem derekát. Tény és való, hogy én sem voltam a legrendesebb ember, amikor arra került a sor, hogy vegyüljünk el a muglik között, és ahogyan teltek el az évek, a mi furcsásagainkon és szófordulatainkon a muglik már meg sem rendültek.
- Persze, persze - legyintett Hermione, tudva, hogy ilyen hülyeségen biztos nem sértődnék meg.
- Mikor is volt ez, és én miért nem mentem? - nem mintha bántam volna, hogy kihagytam egy csajos bevásárlást.
- Túlóráztál egy éjszaka után - igazán visszakérdeztem volna, hogy pontosan melyik alkalomra gondol, tekintve, hogy rengeteg olyan eset volt már az utóbbi hónapokban, hogy többet kellett bent maradnom az irodában, még egy éjszakai terepmunka után is.
- Elárultál... - csipkelődtem, miután töltöttem magamnak egy nagy bögre kávét és leültem a feleségem mellé az asztalhoz.
- Mi, mikor? - kapta fel a fejét Hermione a Reggeli Próféta aznap számából és kishíján kiköpte a reggeli teáját.
