❝a lány szerelme, a fiú kitartása.
a lány mentsvára, a fiú fénysugara.
az ő Malfoy-a, az ő Granger-e.
ameddig az univerzum össze nem omlik. ❝
Az élet, amiről nem is gondolta, hogy valaha az övé lehet.
A család, aminek védelmére felesküdött.
Amedd...
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
D R A C O
_________________
- Hermione! Ugye tudod, hogy a fiunk öt hónapos és semmire nem fog ebből emlékezni? - amikor lesétáltam a lépcsőn, Scorpius-szal a kezemben, mintha egy Téli Csodaországban találtam volna magam hirtelen.
Megtorpantam a lépcső aljában és csak bámultam a feleségemre. Erős déja vu-t éreztem. Mintha előző évben ugyanolyan értetlenséggel álltam volna ott, nézve őt, ahogyan díszíti a karácsonyfát. Csak akkor még a kezemben lévő kis emberke még a hasában volt, és csak épphogy látszott.
- De mi igen! - jött a riposzt Grangertől, de hátra sem fordult. Scorpius érthette az anyja humorát, mert rögtön felgügyögött és elkezdett nevetgélni.
- Igen, én is pontosan ezt gondolom, fiam - suttogtam Scorpius-nak, remélve, hogy Hermione nem hallja meg a - szerintem - epés megjegyzést, és nem kezd el ordítani velem.
De karácsonyi csoda történhetett, mert a feleségem tovább pakolgatott a fára, szakértő szemekkel méregetve a díszeket.
A karácsonyi láza valamikor két hete kezdődött, amikor elvitte Scorpius-t az első nagy sétájára, az Abszol Útra, és szembe találta magát a rengeteg égősorral, karácsonyi kirakattal és ajándékhalommal. Amikor hazaért, elkezdett arról magyarázni nekem, hogy az elmúlt hónapokban azt sem tudta, hogy hol áll a feje, lekötötte az anyaság (természetesen), és teljesen elfelejtette, hogy hamarosan eljön a nagy nap. Én meg úgy néztem rá, mint aki totálisan el van veszve.
De ő csak bizonygatta, hogy az ünnepnek tökéletesnek kell lennie.
Így került egy hatalmas karácsonyfa a nappaliba, amit Hermione éppen feldíszített. A háttérben mugli karácsonyi zenék szóltak, Scorpius-t pedig rögtön lenyűgözték a váltakozó színű égősorok, amik az egész szobában fel voltak aggatva. Az egész ház tele volt égősorokkal, "aranyos" kis karácsony díszekkel, gömbökkel, apró Mikulásokkal. Scorpius mindenre rácsodálkozott, mert minden új volt a számára, és mostanában kezdett jobban észrevenni dolgokat.
- Nem gondolod, hogy ez túl sok? - kérdeztem, pár lépéssel közelebb lépve hozzá.
- Nem, éppen elég - rázta meg a fejét Hermione, azzal a hangsúllyal, amiről tudtam, hogy felesleges és nem is tanácsos leállni vele vitatkozni. Inkább engedtem, hadd bontakozzon ki.
Pozitívumként, rengeteg becsomagolt ajándék feküdt a fa alatt, a legtöbb Scorpius-nak, de rejtettem el köztük ajándékot Hermione-nek, és valami azt súgta, hogy én sem fogok meglepetés nélkül maradni.
