❝a lány szerelme, a fiú kitartása.
a lány mentsvára, a fiú fénysugara.
az ő Malfoy-a, az ő Granger-e.
ameddig az univerzum össze nem omlik. ❝
Az élet, amiről nem is gondolta, hogy valaha az övé lehet.
A család, aminek védelmére felesküdött.
Amedd...
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
D R A C O
____________________
2006. május
- Még mindig nem vagyok ebben teljesen biztos, Draco - nyöszörgött fel Hermione. Teljesen kétségbe volt esve és az utolsó percet is ki akarta használni, hogy meggyőzzön engem az igazáról. Én csak egy pillanatra tudtam hátranézni, mert engem közben Scorpius húzott, aki, ellentétben az édesanyjával, be volt zsongva, és azóta rohant, hogy beléptünk az Abszol Útra. - Muszáj ezt? Scorpius nincs is még három éves!
Hermione egész héten morgott, de hiába, ez már nem csak az én döntésem volt. Hanem Scorpius-é is.
Végül a kviddicsbolt előtt álltunk meg, Scorp már teljesen rá volt tapadva a kirakat üvegére, miközben Hermione nagy nehezen "beparkolt" a babakocsival mellém. A kocsiban ülő Cassie, lobogó szőke hajtincsekkel az összes szemjövő embernek egy hangos "sziával" köszönt. Ez volt az első és egyetlen szó, amit a lányunk megtanult.
- Hermione! - nevettem el magam, felé fordulva. - Hidd el! Elég nagy már hozzá! És mióta látta James-t repülni, ő meg Vince napokon keresztül nyaggattak minket, hogy hozzuk be a tévén az egyik kviddics meccset. Azóta meg akarnak tanulni repülni.
- Kiddics! - ugrándozott újra Scorpius, csillogó szemekkel, szinte pislogás nélkül bámulva a kirakatot.
- A francba Harry Potterrel! - morgott fel Hermione újra, leszorítva gyorsan Cassie fülét, hogy nehogy a lányunk következő szava egy enyhe káromkodás legyen. De ez, lévén, hogy az én lányom, elkerülhetetlen.
- Én ezt már évek óta mondom - nevettem el magam újra, örülve, hogy végre egyetértünk ebben. 15 év kellett hozzá.
- Még nincs is három éves! - ismételte meg az előző mondatát a feleségem, mintha ez lenne a legerősebb érve.
- Két hét múlva betölti a hármat - vágtam vissza. Az elmúlt majdnem másfél évben, a családunk sokat változott. Legfőképpen Scorpius, aki nem csak járt, hanem szaladt, mintha minimum a maratonon lenne. Nem csak gügyögött és bizonytalanul beszélt, hanem csacsogott és hadart, már csak egészen enyhe beszédhibával. A kicsi Cassie pedig... bár még járni nem tudott, köszönni mindenkinek hangosan köszönt. - Ősszel óvodába megy, és... Scorp, mond csak, emlékszel, hogy mit tanultunk a múltkor?
Scorpius hátrafordult, fültől fülig érő mosollyal mellém lépett, kihúzta magát és viharszürke szemeit az anyjára emelte. Hermione meg úgy nyöszörgött fel erre, hogy én egészen biztosan tudtam, nyert ügyünk van.
- Kérlek, Anyu, kérlek! Légyszi légyszi! - alig bírtam visszatartani a nevetésemet, Scorpius vigyorgott, Hermione pedig szenvedett.
