❝a lány szerelme, a fiú kitartása.
a lány mentsvára, a fiú fénysugara.
az ő Malfoy-a, az ő Granger-e.
ameddig az univerzum össze nem omlik. ❝
Az élet, amiről nem is gondolta, hogy valaha az övé lehet.
A család, aminek védelmére felesküdött.
Amedd...
Oops! Bu görüntü içerik kurallarımıza uymuyor. Yayımlamaya devam etmek için görüntüyü kaldırmayı ya da başka bir görüntü yüklemeyi deneyin.
H E R M I O N E
__________________
Azt azért nem mondanám, hogy azután minden a legnagyobb rendben ment. Egyrészt... Mert mi mi vagyunk. Másrészt, mert hiába élte már át az ember, egy terhesség mindig különbözik az elsőtől, vagy akármelyik másiktól. Rengeteg megpróbáltatáson kellett keresztül mennünk, olyanokkal is, amelyeken még soha.
Kezdve a bejelentéssel.
Az orvostól rögtön Narcissához mentünk. Részben azért, mert ő vigyázott Scorpius-ra. És ha már éppen ott voltunk nála, valamilyen emberfeletti mámorban és testen kívüli élményként megélve osztottuk meg vele a hírt, hogy másodszorra is nagymama lesz. Narcissa magán kívül volt az örömtől, és mindkettőnket egy csontropogtató ölelésbe vont. Egymásra néztünk a vállai fölött, a hatalmas gombóc egyikünk torkából sem tűnt még el, de ahogyan vetettünk egymásra egy apró mosolyt... tudtuk, hogy minden a legnagyobb rendben lesz.
A következő héten találkoztunk a többiekkel, az egyik összejövetelen. Amikor bejelentettük, hogy ismét terhes vagyok, mindenki elkezdett kiabálni. Ginny pár perccel később felállt és kijelentette, hogy ő mindjárt elkezd szülni. Röhögve néztünk rá, de ő rezzenéstelen maradt és feszülten figyelt tovább minket, és nagy nehezen felállt a kanapéról. Ott volt alatta a tócsa, ami bizonyította, hogy igen, Ginny Potternek abban a szent pillanatban folyt el a magzatvize, és a második gyerekük éppen azt az időpontot választotta meg az érkezésre, amikor mi bejelentettük a saját hírünket.
Csak Pansy és Blaise tudtak arról, hogy mik előzték meg ezt a bejelentést. Tudtak a veszekedésünkről, a mosolyszünetről, az abortuszról.
Amikor a káosz fölött megtaláltam Pansy szemeit... Láttam bennük az örömöt, az elégedettséget, hogy valahogy meg tudtuk oldani a "dolgainkat". De ugyanakkor... Ott volt a szemében a bánat is.
Ismét itt egy barátja, akinek már a második gyereke érkezik. És... Neki még mindig nincs egyetlen egy sem.
De ő továbbra is végtelen támogatással fordult mindenkihez. Főleg hozzánk.
Albus Perselus Potter másnap hajnalban jött a világra, nem kevés fájdalmat okozva az édesanyjának és őrületbe kergetve a végtelenül türelmetlen édesapját.
Ezután álltunk rá két dologra is, csapat szinten. A fiúk fogadásának végét egyre közelebb éreztük, ezért mindenki minél előbb meg akarta tanítani az elsőszülöttjét járni és beszélni is. És mindkét cselekedetet videóval kellett bizonyítani.
Nálunk már az is megterhelőnek bizonyult, hogy Scorpius-ból még egyszer kikönyörögjük az előbb kinyögött Apppát.
Egy fél napban került. Majd egy újabb fél napba, hogy ezt rögzíteni is tudjuk valamivel.
