❝a lány szerelme, a fiú kitartása.
a lány mentsvára, a fiú fénysugara.
az ő Malfoy-a, az ő Granger-e.
ameddig az univerzum össze nem omlik. ❝
Az élet, amiről nem is gondolta, hogy valaha az övé lehet.
A család, aminek védelmére felesküdött.
Amedd...
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
H E R M I O N E
_________________
Hajnali 2.13, szeptember tizedike.
Talán. Ki tudja pontosan? Én biztos nem.
Babasírás a gyerekszobából, amit a szoba köré varázsolt védőbűbáj még fel is hangosított.
Jaj Merlinem! Ez komoly?
- Draco! - morogtam fel, és átfordultam a másik oldalamra, a szememet nem nyitva ki. - Draco, nem vennéd fel?
Kinyújtottam a kezem, hogy meg tudjam bökdösni a férjemet. Még könyörögni is hajlandó lettem volna, hogy vegye fel ő a fiunkat helyettem.
- Draco, drágám! - ekkor már nyüszítettem. De a karom lecsattant a lepedőre. Ekkor nyitottam ki a szemem.
Jaj!
Feltápászkodtam, és kicsoszogtam a folyosóra, át a gyerekszobába.
Draco már a kiságy mellett állt, a karjában nyugtatta a hüppögő Scorpius-t.
- Már megint? - döntöttem neki az állam a szabad vállának. Nem is értve, hogy hogyan érhetett a szobába ilyen hamar. Talán el sem aludt az előző felkeltésünk óta, ami éjfél körül lehetett.
- Igen - válaszolt Draco, hasonlóan nyöszörögve, mint én, és lassan megfordult.
- Pedig olyan jól aludt! - és tényleg. Az első hetekben minden rendben volt, mindennel zseniálisan megbirkóztunk. De az utolsó pár hétben, mintha Scorpius-t kicserélték volna.
Draco csak hümmögött és tovább ringatta a fiunkat. Én odanyúltam, hogy meg tudjam igazítani a kis takarót, amibe Scorp bele volt göngyölve, mint egy burrito.
- Idővel jobb lesz - mondtam, remélve, hogy ezzel mindkettőnket megnyugtatom. Dehogyis!
Már az sem tudott felvidítani, hogy Draco meztelen felsőtesttel ringatja a kisfiunkat. Ami alapvetően a világ legédesebb látványa, és a szívem szinte belehasadt, amikor így láttam őket együtt.
De egyszerűen túl fáradt voltam, hogy csak úgy legeltessem rajta a szemem. Közben biztos bealudtam volna.
- Hónapok óta ezt mondjuk... - sóhajtott Draco helytelenítően. - Őszintén... Inkább jöjjön a B-terv! Keresünk egy szép villát, és ott hagyjuk a küszöbén. Aranyos, szép gyerek, biztos befogadják! Utána alszunk, és elfelejtjük, hogy ez valaha is megtörtént.
