Feel Real│i'll be good 2.

Chapter 15.

H E R M I O N E

______________________

Magamhoz öleltem a kisfiamat. A könnyeim rácsorogtak a ruhácskájára. Csak szorítottam magamhoz, a testemet rázta a zokogás.

Tudtam, hogy ő is érzi, valami nagyon nincs rendben. Nincs rendben, mert az apukája elment.

- Minden rendben lesz, kicsim! Minden rendben lesz! Vissza fog jönni! Vissza fog jönni!

Hogy honnan jöttek belőlem a mondatok, nem tudom. És, amit kimondtam... Csak félig hittem el, hogy igaz.

Évekig próbáltam kikalkulálni Draco Malfoy következő döntését, lépését, a démonjait. Azt hittem, hogy sikerült. Hogy ismerem a gondolkodását.

De akkor nem tudtam. Nem tudtam én már semmit. Nem értettem én már semmit.

Mint egy üres lap. Körülöttem pedig sötétség.

Csak Scorpius halandzsázása szivárgott be a burokba.

Közben pedig visszhangoztak a fejemben Draco utolsó mondatai, mielőtt kirontott volna a házból.

Ez nem az én döntésem! Mert te már helyettem is döntöttél!

Szorosan behunytam a szemem, mintha az leállíthatná, hogy az emlék újra és újra lejátszódjon a fejemben. De nem ment.

Merlinre, hogyan jutottunk el idáig?

Hiszen másfél hónapja minden a legnagyobb rendben volt.

___________________

Az idő gyorsabban robogott, mint eddig valaha életemben.

Az enyhe tél kemény téllé változott, majd tavasszá, végül pedig kora nyárrá.

Néztem, ahogyan Scorpius fejlődik. Nevet, szorít, játszik, kúszik, mászik, mesét néz.

Szépen, lassan fejlődött és nőtt. Alig hittem el, amit látok. Hihetetlen volt, hogy hónapok vagy akár hetek alatt mennyit változik.

Május elején éppen Godric's Hollow-ba tartottunk, össznépi születésnapi zsúrra. Összevonva ünnepeltük Victoire negyedik, valamint James és Freddie első születésnapját, a Potter családi házban.

Kétszer kopogtunk a bejárati ajtón, Scorpius Draco nyakát karolta át, hallatta magából a mememe hangokat, mint ahogyan mostanában sokszor. Én pedig a rengeteg ajándéktáskával álltam mellettük, amiben a rengeteg szülinapos ajándéka lapult, és nem kicsit voltam kiakadva, hogy senki nem nyit ajtót és, hogy a táskák vágják az ujjaimat.