Ha fel állok, fuss!

14.

-Ki ez a szép hölgy melletted? - mért végig Josh

-Ő itt Sharon - mutatott be, majd kis habozás után hozzá tette: A leendő barátnőm

-Ezt hogy érted, Luke? - ráncolta szemöldökét Josh, a mellette álló nővel rákapva a tekintetét a fiúra

-Igen, Luke. Ezt hogy érted? - sziszegtem mire Lule széttárta a karját

-Hát sose tudni mit hoz a jövő - vigyorgott - akármi történhet - nézett rám, mire bólintottam

-Reméljük a legjobbakat - biccentett Josh, majd a mellette álló nővel elsétáltak.

Amint eltűntek a látókörből Luke mellkasára csaptam

-Neked elment az eszed? Már csak az hiányzik, hogy még egy cikk íródjon rólad és rólam - néztem rá idegesen

-Nekem tetszene - kacsintott - nyugi, kiscica. Csak hecceltem őket - vont vállat

-Neked csak egy kis heccelésnek látszik, viszont ők többet képzelnek bele - mutogattam a mellkasára idegesen

-Ahj, ne strapáld túl - nyugtatott

-Neked el ment az eszed - forgattam meg a szemeimet mire széles vigyorra húzta a száját

-Mert te el vetted - erre ismét egy tőlem eléggé megszokitt szemforgatást kapott

-Menjünk valahova. Itt túl sokan vannak - fintorogtam

-Hát tudod hol vannak a legkevesebben? A hálószobámban - kacsintott

-Hemmings, te barom - csaptam a vállára, mire harsányan felröhögött

-Csak hülyülök, cic - karolta át a derekamat

-Túl tolod - sóhajottam

-Te meg túl reagálod - vont vállat

-Mert megadod rá az okot - háborodtam fel teljesen jogosan

-Iszunk valamit? - ekkor elkezdődött egy lassú zene, amire rengetegen elkezdtek táncolni - hagyjuk az ivást, táncoljunk - fordult velem szembe és a kezeimet a vállára rakva ismét átkarolta a derekamat

Egész jó volt, ahhoz képest, hogy egy felfújt hólyaggal táncolok. Luke a szemembe nézett és összeráncolta a szemét. Értetlenül néztem rá

-Most mi van? - szólaltam meg mire a fülemhez hajolt

Luke Hemmings szemszöge

Bele néztem Sharon gyönyörű szép, jegesen kék szemeibe és feltűnt valami. Összeráncoltam a szemöldököm, mire értetlenül nézett vissza rám

-Most mi van? - tette fel a kérdést, mire a füléhez hajoltam

-Még meg se dícsértelek, hogy milyen lélegzetelállítóan nézel ma ki - mondtam halkan, mire kirázta a hideg. Nem tettem szóvá, de elmosolyodtam. Imádom, hogy ezt az érzést válthattam ki belőle.

-Kösz, Hemmings - utálom, ha valaki Hemmingsnek szólít, tőle mégis olyan édesen és eközben szigorúan cseng. Fura érzés ez, ilyet még nem éreztem.

-Hogy vagy? - jött magától a kérdés, ugyan is tényleg őszintén érdekelt, de kérdőn nézett rám

-Mit akarsz? - kérdezte össze zavarodottan, mire őszintén felnevettem

-Csak érdekel mi van veled. Hogy vagy? Legyél őszinte - mosolyogtam kedvesen

-Ha tudni akarod, Hemmings - megint ez a Hemmingezés - egész jól vagyok - nézett mélyen a szemembe. Közben az egyik keze "relytélyes" módon felvándorolt a hajamba. Ez tetszik - és te? Őszinten! - tette hozzá