5.

333 19 9
                                    

Úgy ahogy voltam, smink nélkül, kócosan, rövidnadrágban és trikóban trappoltam le a lépcsőn. Ekkor megláttam a személyt, akit a hátam közepére se kívántam volna.

-Te meg mit keresel itt? - sziszegtem

-Az igazolványod - nevetett fel, mire ki kaptam a kezéből - ott volt a Sweeti bárba. Mit kerestél ott? - nevetett fel

-De én nem is voltam ott - néztem rá furán - de te mit kerestél ott?

-Én csak ittam, tudod a bárokban általában nem teázás folyik - mosolygott

-Nemár, tényleg? - tettettem meglepődést - amúgy köszi, nos ha nincs más, már pedig nincs - ajánlom - akkor szi.. - csuktam volna be az ajtót, de a lábával kitámasztotta

-Múltkor elhívtalak kávézni, de nemet mondtál. Remélem változott a véleményed - mosolygott kedvesen

-Uh, várj.. Nem, egyáltalán nem változott - vágtam rá az ajtót. Indultam volna fel a lépcsőn, de rátehénkedett a csengőre. Idegesen lépkedtem vissza majd nyitottam ki az ajtót - mit akarsz?

-Meginni egy cuki lánnyal egy kávét - vigyorgott

-Oh - lepődtem meg

-De sajnos nem ér rá - ezen nem annyira lepődtem meg

-Kezdtem azt hinni, hogy férfi vagy - veregettem vállba

-Így beérem a legszebb és legszexibb lánnyal is, ezesetben veled - kacsintott

-Rángatózik a szemed, szőke herceg? - forgattam a szemeimet

-Nem annyira, mint a tiéd, leülök beszélek anyukáddal míg te emberi kinézetet varázsolsz magadnak - lépett be úgy a házba  mint ha ez olyan természetes lenne. Visszapillantott rám, ezzel meglátva felháborodott tekintetemet - egyébként nekem így is tetszesz, csak gondolom a köznépnek nem annyira tetszene

Idegesen lépkedtem fel a szobámba és vettem fel szuper gyorsasággal egy előszaggatott farmert és egy kockás inget. Conversemet felhúzva gyorsan fogat mostam és a telefonomat felkapva szaladtam le a lépcsőn.

-Szöszi ne udvarolj anyámnak és a húgomnak, inkább gyere mert nem érek rá egész nap - szögeztem le, ekkor Chris felállt

-Viszlát, és szia, hercegnő - adott egy puszit Jennának, aki még ilyen fiatalon is teljes egészében elpirult.

-Remélem élvezted, hogy fűzögeted a húgom - gyilkos pillantást vetettem rá

-Nagyon aranyos - mosolygott.

Direkt a legközelebbi kávézóba vezettem, hogy minél előbb szabaduljak

-És mesélj valamit magadról, Sharon - pillantott felém Chris miután kihozták a rendelést

-Nem tudok magamról sokat mesélni. 18-at töltöm szeptemberben. Szeretem a békákat és imádom a húgom, apám otthagyott minket, mikor kiderült, hogy anya terhes Jennával és ennyi - próbáltam röviden elmagyarázni - mesélj te

-Én se tudok sok mindent mondani, én szinte az egész életemet a kamerák előtt töltöttem. Nem tudok egy embert se mondani, akiben megbíznék, anyámékkal nem tartom a kapcsolatot. Én februárban töltöm majd a 21-et - mosolygott - milyen kis fiatal vagy - méregetett

-Te pedofil állat - tátottam el a szám - hogyhogy nem bízol meg senkiben?

-Tudod, Sharon a magamfajta sztároknak nehéz életük van - vigyorgott - tudod a sok nő meg a pia - kacsintott, aztán miután megforgattam a szemem komolyabb hangsúlyra váltott - egyedül Lukeban bízok meg úgy, hogy tudom hogy sosem verne át. Persze a banda többi tagját is imádom, de egyedül ő képes kezelni a szar énem. Barátnőm sosem volt, mármint, hogy érted olyan komoly kapcsolatom. Mindig csak egy-két hetes, míg levágtam, hogy csak a pénzem kell nekik - vont vállat. Csendben hallgattam - amúgy nem értem miért beszélem ezt meg veled, mikor alig ismerjük egymást - nézett rám furán

-Na ezzel én is így vagyok - értettem vele egyet

-Mármint mivel is?

-Hogy nem értem miért beszéled meg velem - vallottam be - engem egyáltalán nem érdekel - láttam a csalódottságot a szemében mire elvigyordtam - csak viccelek, hey! Nekem elmondhatod

-Kösz, Sharon! Ezért kapsz egy autogrammot - vigyorgott ő is

-Nem kell az utogrammod - forgattam a szemem - és van testvéred? - tettem fel a kérdést

-Ja, van egy öcsém. Vele sem beszélek. Ez mellett van egy nővérem. Na hát vele se beszélek - nevetett fel

-De.. Miért? - kérdeztem furán

-Sharon, Sharon - ciccegett - a sztárok élete nem olyan egyszerű ám, mint amilyennek látjátok. Engem a családom összes tagja meggyűlölt, amiért otthagytam az iskolát és a zenei karrieremmel kezdtem foglalkozni. Ők 18 éves koromig kötelezőből tartottak. Aztán elköltöztem. A barátaim is leszartak jó magasról. De nem us bántam, mert ebből látszott, hogy ki az igazi barát. A menedzseremmel jó viszonyt táplálok és vannak haverjaim, de ők érted.. Ők nem olyanok, mint egy barátnő - nevetett fel - nekem kell egy barátnő, akiben megbízhatok és nem a pénzem kell neki. Aki saját magamért szeret - mosolygott. Figyelmesen hallgattam a drámáját, és őszintén sajnáltam. Ami elég ritka. Főleg tőlem - na de mesélj te. Hogy állsz a pasikkal? - azt a kíváncsi fene formádat, Chris!

-Hm. Volt egy fiú. Aki megakart múltkor csókolni mire elhajtottam, mert nem éreztem semmit. Csakhogy az a fiú a lrgjobb barátnőm bátyja, így bunkó se lehettem vele, ami nem is fair - nevetten fel - egyébként nekem se volt komoly kapcsolatom még. Mindenki a rosszat, a bunkót látta bennem. Bevallom, tényleg bunkó vagyok, de csak azzal, aki megérdemli

-Hé! - háborodott fel - nem is mondtam én semmi olyat, mégis bunkó vagy velem

-Rossz szokás - vontam meg vigyorogva a vállam

-Mesélj tovább - utasított

-Nem tudok tovább mesélni. Az életem kész tragédia úgy, ahogy van. Ha nincs Abby, akkor nem lennék itt - nevettem fel

-Ez szar. Eléggé - konstantálta

-Ja, na de mennem kell SAJNÁLATOS - egyáltalán nem az - módon. Tudod nekem még sok dolgom van - sóhajtottam - például rengeteget kell még aludnom - erre a mondatra felnevetett

Épp léptünk volna ki, mire egy konkrét felhőkarcolóba ütköztem

-Chris? - kérdezte Mr. Felhőkarcoló

-Luke? - kérdezte Chris

-Ismeretlen lány? -nézett rám fagyos kék szemeivel

-Sharon? - Chris, te barom

-Hülyék? - ezaz, Sharon nem csalódtam benned

-Luke?

-Chris?

-Felhőkarcoló? - értetlenül néztek rám - most mi van? Tényleg az - adtam a logikus választ

-Mit kerestek itt? - kérdezte ezek szerint Luke

-Nem, Te mit keresel itt? - kérdezte Chris

-Nem, mi mit keresünk még itt? - kérdeztem értetlenül

-Hey, fiúk, mit keresünk itt? - lépett be egy fekete hajú ázsiai beütésű csávó - és ki ő? - mutatott rám

-Nem, ő ki? - mutattam rá

-Srácok, mit nézünk? - kérdezte belépve egy gondosan beállított barna hajú fazon - Hey, Chris mit kerestek itt?

-Nem, ti mit kerestek itt? - kérdezte logikusan Chris

-Nem, te mit keresel itt ezzel a lánnyal? - kérdezte nevetve a bongyor kék szemű

-Nem, te mit keresel itt a bandával? - nézett értetlenül

-Ja mi.. - kezdett volna bele de ekkor belépett még egy fiú, szőke-szinte fehér-hajjal

-Srácok miért állunk i.. Csá, Chris! Mit keresel itt? - kérdezte mire értetlenül néztem körbe

-Najó, emberek. Hányan jöttök még? - néztem a fiú csapatra - És mit kerestek itt?

-Nem, ti mit kerestek itt? - vágta rá a négy fiú egyszerre

Én ezt nem hiszem el.

Ha fel állok, fuss!Dove le storie prendono vita. Scoprilo ora