Ha fel állok, fuss!

11.

-Ja, hogy már itt lennénk? - kérdeztem felkapva a fejem

-Oh, nem csak itt bújt el Selena Gomez és kedvem támadt megkeresni. Persze hogy ideértünk - tájékoztatott Luke.

Körbenézve elakadt a lélegzetem..

Ugyanis ahova Luke hozott az egy kibaszott erdő volt. Hidegen meredtem a fiúra, aki mintha tudná, hogy őt nézem rám kapta tekintetét. Csípőre tettem a kezem

-Luke, ha ki akarsz nyírni, akkor azt mondd és ne kertelj - sóhajtottam, mire meglepetten nézett rám

-Dehogy akarlak kinyírni - legyintett

-Akkor minek jöttünk ide? Ez lenne a titokzatos "hármas"? - tátottam el színészkedve a szám

-Még nem értünk oda - magyarázta - inkább gyere

-Istenem, te fiú - csaptam a homlokomra - nem elég, hogy elrabolsz, a képedet kell néznem és még sétáljak is - vázoltam neki mire nevetve nézett - ne nézzél, mert akkor én nyírlak ki - tettem fel a kezem

-Mindjárt ott vagyunk, kiscica nyugi, már csak két óra séta - ez tényleg rettentően megnyugtató. Arcom láttán ismét felnevetett - csak vicceltem - nagyon ajánlom - 10 perc alatt ott vagyunk

-És én ezzel mit is nyerek? - vakargattam az állam mire értetlenül pillantott rám - ezzel, hogy követlek

-Élvezheted például a társaságomat - magyarázta el

-Mégha élvezném is. De nem teszem - világosítottam fel

-De igen. Tudom, hogy oda vagy értem nem kell színészkedni - vigyorgott öntelten - az első pillanattól kezde imádsz

-Nem vagy te egy picit nagyképű? - tettem fel a kérdést

-Csak közlöm a tényeket, Sharon - kacsintott. Luke Hemmings súlyos szemrángatózásban szenved, vajon diagnosztizálták már?

-És hol van Jason? - néztem körbe témát váltva

-Húha, de ködösít valaki - nagyképű fasz - egyébként az ő dolga a sofőrködés, ezért fizetjük, nem azért, hogy irritáljon a jelenlétével - vont vállat

-Aha, értem - zártam le ennyivel

Ebben a pillanatban Luke azt mondta álljak meg

-Minek? - táncoltam a szemöldököm felé fordulva

-Csak állj meg - megálltam és vártam. Mondjuk azt nem tudom mire, de Luke hirtelen befogta a szemeimet

-Te tényleg meg akarsz ölni? - kérdeztem mosolyogva

-Persze. A szeretetemmel - vallotta be mire megakartam forgatni a szemeimet - ne csináld ezt

-Mit? - kérdeztem

-Ne forgasd a szemed úgy hogy be fogom a szemed mert csikiz - ficánkolódott

-Ja értem - erre ismét megforgattam a szemeimet.

-Kiscica fel fog akadni a szemed, ha sokáig csinálod ezt - suttogta a fülembe. Elindultunk. Lassan, mert nem bíztam benne, így kapálóztam - Szóval ide értünk - jelentette ki

-És leveszed a kezedet a szememről, vagy képzeljem oda mi van ott? - tettem fel a kérdést mire elhangzott egy "ja" a szájából és levette a kezeit a szemem elől.

Amit láttam az lesokkolt. Egy tó volt ott. Egy olyan tiszta tó, hogy minden egyes kavicsot láttam az aljában. Azt hittem egy ember méretű gödörrel találom szembe magam, ahova majd el fog ásni, de ehelyett ez fogadott. Meglepetten néztem Lukera, majd vissza a vízre. Egy járda is volt ott, elvezetve minket egy kis házhoz. Az is valami eszméletlen gyönyörű volt. Ránéztem Lukera, aki mosolyogva nézett.