Ha fel állok, fuss!

22.

-Bocs, Calum - nézett a fiúra, aki egy pillanatra ledermedt - de nem téged csókollak meg, hiába akarod - sóhajtott majd felállt és elém lépett. Leguggolt, majd a kezébe vette arcomat. Vészesen közeledni kezdett, mire szemeim kikerekedtek - ne haragudj

Ezzel Luke fel állt, majd a társaságon végig nézett és kínosan felröhögve lassan széttárta a karját és megfordulva felment a szobájába. Chris megsimogatta a vállam, mire csak egy nagyot sóhajtottam és ránéztem Ash-re aki megbánóan nézett vissza

-Ne haragudj, kajak azt hittem le fog kapni - magyarázkodott, mire félbe szakítottam

-Nem a te hibád, én is tök hülye voltam te pedig nem tudhattad, hogy Hemmings nem fog megcsókolni - mosolyogtam rá, majd felálltam. A többiek is így tettek. Chris felé fordulva egy kedves gesztussal puszit nyomtam az arcára és megköszöntem, hogy eljött eddig.

Lassan fellépkedtem a lépcsőn, és lélegzetemet elfolytva vettem méglassabbra a tempót. Nem is tudom mire vártam, talán, hogy Hemmings meg fog jelenni? Tudtam, hogy nem fog kijönni azon az ajtón, ezért beléptem a szobámba.

Az ágyamhoz lépve felkapcsoltam az éjjeli lámpát.

-Te idióta - kaptam a szivemhez

Luke Hemmings szemszöge

Mivel nem hagyhattam szó nélkül az előbbi dolgokat felmentem Sharon szobájába és leültem az ágyára. Teljesen sötét volt, így nem is láttam semmit. Alig 5 perc telt el, mire halk lépéseket hallottam. A szívem vadul zakatolt, nem is gondoltam át ezt teljesen. Luke, hülye vagy? Az ajtó kinyílt és megláttam Sharon körvonalát. Belépve a szobába becsukta az ajtót és felkapcsolta az éjjeli lámpát, majd nagyot ugrott és a szivéhez kapott

-Te idióta - ha azt hittem tudok komoly lenni, akkor tévedtem.

-Beszélnünk kell - néztem rá, mire egyetértően bólintott

-Igen. Például arról, hogy miért játszasz vámpírt és bújsz el a kuka sötétbe majd hozod rám a frászt - tette csípőre a kezét

-Azért, hogy elmo.. - kedztem volna bele mire félbe szakított

-Hogy elmondd milyen idióta voltál, hogy lehívj felelsz vagy merszezni - fejezte be helyettem a mondatot

-Mi? Nem! Azt akartam mondani h... - itt persze megint félbe vágott

-Hogy kirúgj - csillant fel a szeme mire csak felvontam az egyik szemöldököm

-Nem. Azt akartam mondani, hogy tel.. - itt Sharon megint félbe szakított, de nem figyeltem rá, csak masszíroztam az orrnyergemet - befejezted? - néztem rá türelmesen

-Amm - gondolkodott el egy pillanatra - aha, nagyjából

-Szuper, sétáljunk - jelentettem ki, mire pislogás nélkül nézett rám - most meg mi van? - kérdeztem értetlenül mire végig mutatott magán. Cuki fekete virágmintás póló és egy szintén fekete rövidnadrág - igen tényleg dögös vagy - bólintottam, erre csak egy szemforgatást kaptam

-Nem az, te hülye! Pizsamában vagyok - üvöltött rám mire észhez kaptam

-Ja hogy úgy, hát figyelj felőlem így is jöhetsz - vontam vállat mire kilökött a szobából én pedig lesokkolt állapotban néztem a csukott ajtót

-Mi van, haver? Megjött neki? - vigyorgott mellettem Mich

-Nem tudom - sóhajtottam - ti hallgatóztatok? - nevettem fel

-Ja, valami olyasmi - vontak vállat. Az eddig csukott ajtó kinyílt, majd Sharon lépett ki rajta

-Imádom, hogy ilyen színesen öltözködsz - mértem végig, hiszen egy fekete előszaggatott farmer és egy ugyan ilyen színű szűk póló volt rajta

-Na sziasztok - intett a fiúknak, akik perverz mosolyra húzták szájukat

-Gyereket csinálni mentek? - kérdezte Ash

-Nem. Türelmet csinálunk - forgatta meg szemeit Sharon

-Azt nekem is csináljatok - kiáltott utánunk Chris

Kiléptünk a házból, csupán az utcai lámpák világítottak, nem volt hideg, sőt. Egész kellemes volt az idő, ahhoz képest, hogy közeleg a szeptember. Halkan sétálgattunk egymás mellett, majd hirtelen megszólaltam

-Arra gondoltam, hogy megpróbálhatnánk ezt - Sharon felém kapta a fejét, szemmel láthatóan meglepte a kijelentésem

-Mit? - ejj, ejj. Teszi a hülyét

-Ezt, kettőnk közt - álltam meg, mire ő is így tett. Kellemes illata megcsapta orromat, amitől mégközelebb akartam lenni hozzá - kibaszott jó illatod van

-Ilyen az, amikor valaki fürdik - suttogta halkan felnevetve mire lenézően néztem rá

-Igazán? Na gyere csak ide - mutogattam az ujjammal, mire Sharon szemei kikerekedtek és egy pillanat alatt fordult meg és akart volna elfutni. Csakhogy én könnyedén elkaptam és feldobtam a vállamra - szóval még mindig úgy gondolod, hogy nincs jó illatom? - kérdeztem, majd Sharonnal a vállamon kezdtem sétálni

-Nem. Nagyon jó illatod van, Hemmings - nyögte ki és karolta át a derekamat szorosan mire elvigyorodtam

-Szuper, akkor szagolgass csak - erre éreztem, hogy mocorogni kezd

-Engedj el. Ez ember rablásnak számít - oktatott ki - sikítani fogok, Hemmings

-Csak rajta, senki nem fog hallani - vigyorogtam még mindig magabiztosan. Sharon elkezdett visítani meg kapálózni mire hangosan felnevettem - előbb odaérünk, ha nem csinálod ezt

-Hova oda? - kérdezte kibújva a hónaljam alatt rám nézve. Hirtelen megijedtem, hogy lehet valaki ilyen hajlékony

-Majd megtudod - kacsintottam rá, erre csak lemondóan sóhajtott.

Alig öt perc telt el csendben, mire Sharon ismét megszólalt

-Hányingerem van - jelentette ki

-Nem csapsz be - szögeztem le hitelesen

-De ha lehánylak ne engem hibáztass - jelentette ki mire csak elmosolyodtam

Eltelt 2 perc és Sharon persze megint megszólalt

-Pisilnem kell

-Nekem meg aludni még se alszok - csaptam a combjára

-De Hemmings. Komolyan hánynom kell - ütött egy picit a hasamra mivel ugye a derekamat karolta át

-két perc és ott vagyunk, nyugi - nyugtattam

Nos, az a két perc lett végül 15. Mikor a helyszínre értünk feltűnt, hogy Sharon nem kapálózik és legfőképpen nem beszél. Lassan leemeltem a vállamról, mint egy kisbabát és leraktam a fűbe. Tátott szájjal néztem a lányra, aki ott feküdt és szuszogott. Szóval hogy tisztába legyünk a tényekkel:

Cipeltem vagy fél órát és elhoztam egy gyönyörű helyre, erre bealszik, mintha olyan fáradt lenne.

Menyasszony pózba vettem fel, majd sétáltam vissza fele. Lenéztem a lányra, aki békésen aludt. Rózsaszín telt ajkai résnyire voltak szétnyílva. Egyik keze hirtelen megmozdult és egy olyan szinten nagy pofont kevert le, hogy égett az arcom.

Eddigi álmosságom kiment a szememből és kikerekedett szemekkel vizslattam a lányt, aki ugyan még mindig aludt, viszont mocorogni kezdett, ami jócskán mehnehezítette a dolgomat. Fel se néztem, egészen addig, amíg neki nem mentem valaminek, ami hangosan csörtetve mozdult el. 

Heuréka - gondoltam magamban, mikor megláttam a tárgynak aminek neki mentem. Egy bevásárló kocsi volt. Nem értettem mit keres erre egy bevásárló kocsi, viszont azt tudtam, hogy simán bele tudom rakni Sharont. Lassan belefektettem a lányt és a pulcsimat levéve a feje alá raktam azt.

Tulajdonképpen így sokkal könnyebb volt. Egészen addig, amíg nem állítottak meg...