Ha fel állok, fuss!

6.

Miután meg lett tárgyalva, hogy ki mit hol keres Chris és Luke lányosan félrevonult, így 4-en maradtunk a banda többi tagjával. Eddig a pillanatig azt hittem normálisak. Ismétlem. EDDIG a pillanatig.

-És mondd, Sharon - ült le azt hiszem Micky vagy valami ilyesmi - milyen színű melltartó van rajtad? - mért végig, mire pislogás nélkül meredtem rá

-Ide figyelj, te madárszar - kezdtem bele óvatosan - addig húzd az agyam, míg akkorát nem térdelek a kis mogyoróidba, hogy az összes sportkocsid áráért sem csinálnak neked új golyókat. Érdekel milyen színű melltartó van rajtam? Engem tudod mi érdekel? Hogy milyen színű lenne a monoklid miután bemutattam neked a két legjobb barátomat - mosolyogtam kedvesen

-Oh, hát egy este kíséretében bemutathatod őket - vigyorgott, mire a sötrtbarna hajú tarkón vágta

-Ne legyél paraszt - szólt rá

Ebben a pillanatban jött vissza Chris és Luke. Nem mondtak semmit, így nem is szóltam semmit.

-Chris mehetünk, vagy még megdumáljátok a menstruációs görcsöket? - kérdeztem az egyik szemöldökömet felvonva

-Hát, Sharon az a probléma, hogy nekem fél óra múlva fel kell lépnem a város másik felén. Majd Luke barátunk haza kísér - veregette vállba az említettett

-Hát biztos, hogy nem. Na sziasztok - intettem nekik aztán kiléptem az ajtón.

Félúton voltam, mikor valaki megragadta a karom, de nem lépett mellém.

-Ha szükséged van a karodra nyomban leveszed rólam, mert garantalom, hogy el fogod hagyni - szólaltam meg kimért hangon, mire levette rólam a kezét és mellém lépett. Kellemes illat csapta meg az orromat, még idegen volt.

-Mit a.. - fordultam felé és megláttam Lukeot. Megforgattan a szemem - mit akarsz?

-Chris a lelkemre kötötte, hogy kísérjelek haza - vont vállat és elindult - mi van, kékszemű, nem jössz? - kérdezte

-De - sóhajtottam. Nem szólt egyikőnk se semmit. Ő törte meg ezt az igen kellemes csendet. Bár ne tette volna.

-És mi van köztetek? - kérdezte mire értetlenül néztem rá - Mármint Chrissel - nevetett fel az arcom láttán

-Levegő, ruha és ez mellett utálom - vallottam be - miért? - fintorogtam

-Jah, csak kérdeztem - vont vállat. Ismét szótlanul csendben mentünk tovább. Ez inkább az a kellemes csend volt, nem kínos. És mit ad Isten? Hát nem megszólal?

-És egyebként hogy vagy? - megtorpantam és pislogás nélkül meredtem rá - most mi van? Nem bírom a csendet - tárta szét a karját

-Jól vagyok, és te? - kérdeztem szemeimet forgatva - de várj már. Te mit keresel itt? - zavarodtam össze egy pillanatra

-Jó nőket, egy pornó újságot és egy zsák pénzt, még se találom - vallotta be

-Nem úgy - ez teljesen idióta - itt, Canadában - mutattam a talajra

-Kiscica, ha nem tűnt volna fel mi is sztárok vagyunk, nem csak a te kis haverod, Chris - le fogom tépni a tökeit - szóval mi is koncertezünk néha itt, néha ott - nevetett

-Aha, értem - lépkedtünk tovább. Bevallom elég lassan mentünk, ami nem tetszett - a lassúság mellett van még más tempód is? - pillantottam rá, mire felvonta a szemöldökét

-Eddig csak azért mentem lassan mert te a kis mini lábaiddal nem tudsz gyorsan jönni, szóval csak szívességet tettem neked- vihogott. Most ez gúnyol?

-Tök igazad van. De persze nem lehet mindenki akkora felhőkarcoló arrogáns, mint te - mondtam úgy, mintha ez akkora probléma lenne

-Tessék? - nézett rám. Majd elkezdett méggyorsabban menni. De nem csak gyorsan. Én csak futva értem utól - Na mi van, kicsi szivem? Tegyél életet a tempódba - vigyorgott

-Olyan életet adok neked mindjárt - sziszegtem

-Na milyet? - állt meg és velem szembe megállt - Ja, bocs - majd összegörnyedt és a másfél fejjel magasabb fiú a az én szintemre jött le -na,így jobb - kacsintott

-Jézusom, Luke - visítottam, mire ijedten nézett rám

-Mi van? - ijedt meg

-Ezzel a szemrángatózással orvoshoz kéne menned. Chrisnek is akartam tanácsolni, csak hála istennek nincs itt. Szóval jobb lenne, ha meglátogatnál egy dokit - javasoltam neki és kikerülve őt tovább sétáltam

-Igazán? - kiáltott utánam, majd ő is jött - csak tudod azt elfelejted, hogy ez a súlyos szemrángatózás lesz egyszer a gyengéd - pillantott oldalra rám. Hitetlenkedve meredtem rá, majd hangos nevetésben törtem ki

-Ugyan, Hemmings! Ezt te se gondoltad komolyan - néztem rá lesajnálóan

-O, én a legkomolyabban gondoltam - kacsintott mire megforgattam a szemem - neked ez a szemforgatás ugyanolyan szenvedélyed, mint nekem a veled való kacsintás

-Ezt hogy érted? - értetlenkedtem

-Hát, kiscica én is ott voltam ám a kávézóba, nem vagyok teljesen vak. Láttam ám, hogy egyfolytába forgattad azokat a gyönyörű szemeidet - vallotta be, mintha ő lenne a világ legnagyobb detektíve

-Azta Sherlock - tapsoltam kettőt - nagy erőfeszítés kellhetett ahhoz, hogy ezt észrevegyed

-És azt is láttam hogy egyfolytába néztél - húzta ki magát

-Te teljesen idióta vagy - csaptam a vállára - rád se hederítettem

-Jaj, ne játszd nár a fejed, Sharon - húzta féloldalas mosolyra a száját

-Tudod mit? Hogy ezt megakadályozzuk - tettem fel a mutatóujjam, mire megállt és rám nézett - én most itt bemegyek - mosolyogtam a házunkra mutatva

-Mármint hogy hol? - ráncolta szemöldökét

-Istenem, de fogyatékos vagy - forgattam szemeimet és beléptem a kapun. Luke utánam kapott volna, hogy elköszönön, de Bear le se tagadhatta volna, hogy az én kutyám.

Orbitálisan hangos ugatásba kezdett és Luke felé vette az irányt. Fél méterrel előtte megállt és vicsorogva morogni kezdett. Luke köpni-nyelni nem tudott

-Hát Hemmings, akkor szia. Remélem nem látlak többet - nevettem

-Öhm..oooo..öhm - dadogott farkasszemet nézve Bearrel

-Bear, haza! - utasítottam a kutyát, aki szótfogadóan a helyére ment. Luke rám pillantott

-Mit is mondtál? - zavarodott össze

-Semmit - tagadtam és próbáltam visszafolytani a röhögésem az arca láttán - csak annyit, hogy szia

-Hát, szia kékszemű - mosolyogva kacsintott és intett egyet.

Én megofrdultam és az ajtó felé vettem az irányt  magam után bevágva a kaput.

Whaa, emberek! Ahogy olvasgattam a Luke Hemmings ff-ket rájöttem, hogy mindenki a 2014-2015 kinézetű Luke Hemmingset ábrázolta, nem a 2018-asat. Legalább is én nem találkoztam még "új" Hemmingssel, ezért úgy döntöttem elkezdem én :3 Tudom, még nagyon a történet elején járunk, de remélem eddig tetszik nektek :3