Ha fel állok, fuss!

10.

Reggel kómásan keltem ki az ágyamból és emberi formát varázsolva magamnak hívtam el magammal Abbyt, hogy vásároljunk ruhákat mert egyszerűen nem tudtam ma mit kezdeni magammal.

__|__

Az üzletben éppen egy tőlem megszokott előszaggatott fekete farmert próbáltam fel és léptem ki a fülkéből. Abby rám nézett majd felháborodva szólalt meg

-Ezt nem hiszem el, hogy neked mindenben jó a segged - csapott a combjára mire felnevettem

-Ez nagyon igaz - szólalt meg egy hang. Egy túl ismerős hang.

-Hemmings, mit keresel itt? - fordultam felé. Chrissel volt itt, aki mosolyogva nézte a barátnőmet

-Pont téged, nyuszifül - vigyorgott, majd csinált magának helyet Abby mellett és leült. A lány felvont szemöldökkel vizslatta a fiút. Aztán észbe kapott

-Úristen - suttogta - LU.. - kezdett volna őrült visítozásba, mikor Luke befogta a száját

-Ki ne merd ordítani - javasolta neki

Ekkor Chris is előrébb lépett és leült Abby bal oldalára. A lány kishíján szívinfarktust kapva meredt a fiúra.

-Van valami az arcomon? - kérdezte furan Chris

-Nem csak... Élőbe mégjobban nézel ki - vallotta be

-Te pedig szerintem mindenhogy jól nézel ki - kacsintott rá Chris. Nem is látta még. Mégcsak képeken se

-Kiscica menj és próbáld a többi ruhát mert kíváncsiak vagyunk - vigyorgott Luke

-Hemmings. Ha még egy szót szólsz letekerem a füled - fenyegettem életveszélyesen

-Huhhhuuuu - jajgatott - most aztán egy nagy lavina indult meg bennem, mindjárt.. Ja nem, nem ijedtem meg. Szerintem élvezném - kacsintott. De gyűlölöm

-Abby szerintem elég volt a ruhapróbából, menjünk máshová. Itt szennyezik a levegőt - mértem végig a két srácot, mire Chris értetlenül meredt rám

-Én nem is mondtam semmit - tárta szét a karjait

-Addig örülj - mosolyogtam

A kasszához lépve kifizettem volna a ruhákat, ám ekkor hősies Luke Hemmings nem hagyta. A kezeimet leszorítva nézett a nőre

-Én állom - mosolygott a nőre aki majd' elolvadt a kassza mögött

-Szó se lehet róla. Ha hagyja, hogy ő fizessen beperelem a céget - ezaz, Sharon. Ezaz

Nagy nehezen elmenekültem Hemmings karjai közül és gyorsan a pultra raktam a pénzt. A szatyrokat megfogva léptünk ki az üzletből.

Luke kikapta a kezemből a táskát és indult meg a másik irányba. Abbyre néztem segítségkérően, persze mind hiába mert el volt foglalva Chrissel. Idegesen lépkedtem Luke után, majd megragadtam a kezét, mire meghőkölt

-Hey, hey! Kiscica! Na de mit fog szólni a barátod? - pislogás nélkül meredtem rá. El fog pattanni az erem, olyan szinten fel tud idegelni

-Luke nem a kezedet fogtam meg, nekem a szatyrom kell csak - nyújtottam a kezem. Luke a tenyeremre nézett majd a szemembe és vissza a kezemre. Azt hittem végre visszaadja a szatyrokat, de ehelyett egy jó nagyot belrcsapott a tenyerembe mondván, hogy lepacsiztunk és ott hagyott. Vagyis hagyott volna. De persze utána mentem.

-Hemmings! Ne játsz már. Add a szatyrokat és megyek is haza - jöttem mögötte mire megállt én pedig sikeresen nekiütköztem a kőkemény hátának. Megfordult.

-Na látod, pont ezért nem adom vissza a szatyrot - vigyorgott - gyere velem és majd visszakapod - kacsintott

-Az felérne egy emberrablással - fontam keresztbe karjaimat

-Ha te beleegyezel, az nem emberrablás - vonogatta vállát mosolyogva. - Hey, Chris! Haza dobod? - kérdezte Abby felé biccentve. A fiú ránézett Abbyre és vissza Hemmingsre

-Persze. Örömmel - bólintott a fiú és intve egyet a másik parkoló felé vették az irányt. Idegsokkosan meredtem a fiúra.

-Na, remélem most boldog vagy - fújtattam

-De még mennyire - szegte fel állát vigyorogva.

A parkolóhoz érve oda sétáltunk egy hatalmas fekete autóhoz. Hátra ült, amit nem értettem, akkor ki vezet?

-Mi van, Shar? Elvitte a cica a nyelved? Ülj már be - tessékelt be az autóba. Kissé furcsán éreztem magam, hogy mindketten hátraültünk, mert akkor nincs ki vezessen. Luke előre nyúlt és megütögette valaki vállát

-Sharon, bemutatom neked Jasont, a sofőrt - vigyorgott

-Jason, ez a bájos hölgy..

-Apád fasza a bájos - forgattam a szemeimet

-Szóval ez a bájos hölgy gyönyörű szájjal Sharon - Jason a visszapillantóba rám nézett. Mélybarna szemei voltak, a negyvenes évei végén járhatott.

-Üdvözlöm, Sharon - szólalt meg mély hangon

-Én is üdvözlöm, Jason - küldtem felé egy mosolyt

-Mi ez már, hogy vele egyből kedves vagy? - háborodott fel totálisam Hemmings

-Ő nem csinált belőlem hülyét egy teljes kávézó előtt - ismertem be

-Az más volt - biggyesztette le a száját a fiú - Jason elviszel minket a hármasba? - kérdezte illedelmesen Luke. A sofőr bólintott és elindította a motort.

-Mi az hármas? - kérdeztem értetlenül Lukeot aki csak vigyorgott, de nem mondott semmit

Egész úton szótlanul utaztunk. Kezdtem unni magam, így épphogy megszólaltam volna, de ekkor a kocsi hatalmasat fékezett.

-Jason! Hányszor mondtam neked, hogy lassabban? - üvöltötte Luke, mikor beütötte a fejét az előtte lévő fejtámlába

-Sajnálom - kis gúnyt véltem felfedezni Jason hangjaba

Luke kiszállt és megkerülve az autót kinyitotta nekem is.

-Ja, hogy már itt lennénk? - kérdeztem felkapva a fejem

-Oh, nem csak itt bújt el Selena Gomez és kedvem támadt megkeresni. Persze hogy ideértünk - tájékoztatott Luke.

Körbenézve elakadt a lélegzetem..