Ha fel állok, fuss!

3.

Mire jó a legjobban kelni? Na mire? Hát biztos nem arra, hogy a húgod leforráz teával. Sikítva felkeltem és kissé sokkosan néztem a kislányra aki a szája elé emelte a kezét

-Sharon ne hargaudj - szólalt meg végül vékony hangján ártatlanul

-Jenna Balck! Azonnal menj a szobádba - utasítottam a lányt, aki sírva kifutott. Nem igaz, hogy nem tud egy kicsit oda figyelni.

Idegesen zártam be az ajtómat, majd hámoztam le magamról a ruhákat, amikből csöpögött a tea. Ránéztem a telefonom kijelzőjére. 14:37.
Nem csalódtam benned, Sharon. Nem is te lennél, ha nem majd' 3 óráig aludnál.

A teáscsészét, aminek a tartalmát a szeretett húgom rám borította letettem az éjjeli szekrényre és a mamuszomba lépve a szekrényhez mentem.

Kivettem belőle egy trikót, amin volt egy koponya. Szintén kivettem belőle egy fekete előszaggatott nadrágot és a (meglepően) fekete Convers cipőmet felúzva a farzsebembe tettem a telefonomat, majd kinyitottam az ajtót.

Letrappoltam a lépcsőn. Az asztalnál ott ült Jenna vörös szemekkel és rajzolt. Oda mentem hozzá és felkaptam. Aranyosan felkacagott

-Ne haragudj, szaros az előbbiért csak ideges voltam - majd letettem és puszit nyomtam a homlokára. - anyának mondd meg, hogy puszilom és hogy majd jövök

Ezzel kiléptem a házból, és mielőtt Abbyhez vettem volna az irányt kiszellőztettem a fejem. Rezgett a telefonom, így egyből felvettem

-Igen, Abby? - kérdeztem

-Sha..Sha...Sharon - szipogott a lány - Id..ide tudsz jön..jönni? - kérdezte

-Jézusom, Abby! Mi a baj? - kérdeztem rémülten

-Majd elmon.. Elmondom csak ho..hozz csokit - sírt. Kinyomtam és a legközelebbi bolt felé vettem az irányt.

Beléptem, majd a csokik közül kezdtem válogatni, mire véletlenül levertem kettőt. Mivel azok úgyis kapósak voltak a kasszához léptem velük, de rengetegen voltak, így várnom kellett. Mikor én kerültem sorra kifizettem és léptem ki a melegségbe. Éppen Abbyék utcájába fordultam volna be mikor valaki volt olyan szerencsétlen és nekem jött.

Kalapban-napszemüvegben volt, így nem láttam az arcát, de azt eléggé éreztem, mikor a földön voltam. Ő meg ahelyett, hogy segített volna tovább akart menni

-Na állj csak meg - szóltam rá, mire megfordult

-Elestél? - rémült meg egy pillanatra és majdnem levette a napszemüveget csak aztán meggondolta magát. Hitetlenkedve meredtem rá

-Nem, igazábol leejtettem a nadrágomat és a felsőmet. Balszerencsémre pont benne voltam így sikerült analizálnom a betont - emeltem meg a mondat végére a hangom.

Hogy tud valaki ennyire szerencsétlen lenni?

-Láttad, hogy pont előtted jövök és fellöktél, de ahelyett hogy segítettél volna vagy legalább oda basztál volna hozzám egy "bocs, balfasz menj arébb legközelebb" Et inkább simán elmentél volna - kezdtem volna bele, mire a szám elé rakta a kezét. Szemeim kikerekedtek. Mégis ki a jó fészkes fenénenek képzeli ez magát?

-Csssst! Ha meghallanak, meglátnak, megérzik az illatomat annyian lesznek itt, hogy levegőt is csak lélegeztetőgéppel fogsz kapni - figyelmeztetett suttogva a fiú

-Oh, valóban? Aztán miért? - tettem csípőre a kezem - hm? Ne legyél töketlen, inkább kérj bocsánatot

-Gyerekes vagy - nevetett fel halkan kivillantva 1000 wattos mosolyát

-Te meg udvariatlan - vágtam vissza szemeimet forgatva

-Jogos. Bocsánat, hogy fellöktelek, nem szándékosan tettem - kezdte

-Hanem direkt - fejeztem be a mondatát kikerülve őt  mentem volna a síró barátnőmhöz, ha éppen nem ránt vissza a karomnál

-Nem is érdekel ki vagyok, vagy hogy hívnak? - kérdezte... Furán(?)

-Nem - zártam le a beszélgetést és utamra mentem

Szerencsétlen balfasz.. - könyveltem el magamban

Abbyékhez érve kopogás nélkül nyitottam ki az ajtót

-Sziasztok - intettem Abby bátyjának és a szüleiknek, akik visszaköszöntek.

A lány szobája felé vettem az irányt, majd berontottam. Leültem az ágy szélére és kérdőn néztem a lányra

-Shawn szakított velem - visította zokogva

-Oh, szívem - vontam ölelésre - amúgy is nagyon gyász volt az a gyökér. Ne törődj vele - nyugtattam - inkább törődjünk azzal, hogy hoztam csokit - húztam elő az említettet

-De.. - kezdett bele megfogva - ezek össze vannak törve - nevetett fel letörölve a könnyeit

-Igen, tudod az úgy volt... Hogy egy szerencsétlen idióta barom nekem jött ... - meséltem el neki

__|__

Lényegében a nap elég kellemesen eltelt, Abby nem sírt Shawn miatt, aki meg se érdemelte őt. Ez a lány tündéri, ő meg csak a haverjaival volt egyfolytába és mint kiderült megcsalta. Annyira gyűlöltem ezért a fiút. Ha lehetséges, akkor még ennél is jobban.

Este Zack, Abby bátyja haza kísért. Nagyon bírtam. Igaz, csak fél percel volt idősebb Abbynél de még is valahogy kiegyensúlyozottabbnak és érettebnek tűnt, mint a húga. Nem azt mondom, hogy Abby gyerekes és értetlen, vagy éretlen csak egyszerűen Zack valahogy mjnthogyha nem fél percel hanem 5 évvel idősebb lenne nála. Igazából Zackel az utóbbi időkben elég sokat beszélünk, és elég sokszor kísér haza, mikor Abbynél voltam. Hülyéskedtünk rengeteget míg haza értem

-És akkor leguggol és nézegette a talajt, először azt hittem beteg, mivel hiába beszéltünk hozzá, így utólag visszagondolva egy halláskárosult mokaszin kígyóra hasonlított - mesélte Zack, belőlem meg kitört a röhögés. Zack hatalmas kék szemeivel rám nézett, majd elmosolyodott - aranyosan nevetsz

-Köszönöm - jöttem zavarba egyből

-És akkor is mikor zavarba jössz - körülbelül úgy nézhettem ki, mint egy élő paradicsom.

A házunkhoz érve Zackel szembe fordultam.

-Köszi, hogy haza kísértél - néztem rá, mire megvonta a vállát

-Valld be, tökéletes vagyok - vigyorgott

-Istenem - forgattam a szemem nevetve

-Tényleg eléggé aranyosan nevetsz - lépett közelebb - de nem csak az aranyos - nézett bele a szemembe - hanem ahogyan beszélsz, ahogyan mosolyogsz. Amit csinálsz, ahkgy mozgatod a kezed miközben beszélsz. Aranyos. Eléggé. És ez bejön - a végét mély hangon szinte duruzsolta

-Igen? - néztem rá

-Igen - harapott ajkába - szabad? - kérdezte. Tudtam mire érti..

-Nem - csattantam fel majd bementem a házba

Faképnél hagytam Zacket. Aki szerintem még mindig egy helyben áll és nézi kihűlt helyemet. Nem akartam bunkó lenni, de hát na. Nem érzek semmit iránta, ezek után meg tuti összeakart volna jönni velem, vagy legalább is feltételezem. Nem vágytam felszínes kapcsolatra. Ezért is hagytam ott. Nem akartam megbántani. Így jött ki.

A szobámba felszaladva lerúgtam a cipőt a lábamról és a ruháimat is levéve beálltam a zuhany alá. Mikor végeztem felöltöztem és lefeküdtem az ágyamba.

2 sms jött Abbytől, hogy mi történt Zackel, mert dühösen ment haza és szintén 2 sms Zacktől, hogy rettentően sajnálja és nem akart megbántani és hogy reméli, ettől még nem fogok vele furcsán viselkedni

Ki tudna haragudni rá? Nem is akartam. Csak szimplán nem éreztem azt, amit kellett volna.

Nem sokkal visszaírásaim után hamar elnyomott az álom.