Ha fel állok, fuss!

24.

Sharon szemszögéből:

Miután Calum jól ránk ijesztett felmentem a  szobába és visszavettem a pizsamát. Lefeküdtem az ágyra és lekapcsolva az éjjeli szekrényen lévő kis lámpát  próbáltam aludni, ami valljuk be, nem igazán jött össze.

_|_

Végül egész éjjel Lukera gondoltam. Az illatára, a mosolyára, a hangjára, a nevetésére és mindenére. "Reggel" 14:57-kor felkelés után lecammogtam a konyhába és hát mit ne mondjak egy cuki "jóreggelt szivem" Helyett még egy "jóreggelt te barom" köszöntést sem kaptam.

Ott ült az asztalnál és nyomogatta a telefonját. Megtorpanva rámeredtem, persze láttam, hogy a szeme sarkából figyel, de egyébként meg bagózott rám. Igen, Hemmings? Így? Hát akkor így. A hűtőhöz léptem, majd kinyitva kivettem a vajat és szalámit, majd csináltam két szendvicset és leültem az asztalhoz, Hemingssel szembe. Michael felé fordultam

-Chris haza ment? - kérdeztem ártatlanul

-Jah, már hajnalban, de bement a szobádba amúgy. Csak aludtál - vont vállat telefonozva

-Többiek? - kérdeztem még mindig tőle

-Ash csajozik, Calum pedig... - ekkor nem tudta befejezni a mondatot, mert valami irtó hangosan csattant. A lépcső felé fordultunk, ahol az említett személy épp haldoklott - Chris után feküdt le aludni és most kelt fel - vihogott

-Calum minden oké? - kérdeztem aggódóan

-Hogyne - kelt fel - csak elhagytam a - nyúlt a zsebébe, majd kihúzott egy....

-Calum az egy kilincs? - kérdeztem értetlenül

-Ez a wc kilincse - oktatott ki - és nem hagytam el, pedig azt hittem - tűnődött

-Hát még szerencse, hogy megvan - néztem rá furcsán. Az asztalon lévő telefon, hirtelen megszólalt az eddig hallgatózó Hemmings pedig úgy pattant fel, mintha megcsapta volna az áram, majd idegesen nézett rám - nyugi már - forgattam a szemeimet, majd a fülemhez emeltem a telefont - Sharon

-Sharon? - szólt bele egy kislány hang

-Jenna, miújság te kis szaros? - mosolyodtam el

-Megsétáltathattam Beart - dicsekedett. Jennának nem szoktuk megengedni, mert a kutya kétszer akkora, mint ő bármikor felránthatja - de anya hamar visszavette a pórázt. Zach bácsi keresett

-Zach? Mi van vele? - kérdeztem a szemöldökömet ráncolva - tudja a számomat - ekkor Luke rám pillantott

-De nem ért el. Képzeld Sam megpuszilt - zárta le ennyivel a témát. Elvigyorodtam. Sam, Jenna legjobb barátja, akibe "szerelmes"

-És te is megpusziltad? - kérdeztem továbbra is vigyorogva

-Nem - vágta rá túl hamar.

-Nem, mi? Kit akarsz átverni, te kis szaros? - nevettem fel - anya ott van?

-Nincs, Zach bácsi vigyáz rám - a vigyor lehervadt az arcomról

-Mit keres ott Zach? Anya miért engedte, hogy vigyázzon rád? Hol van? És mit csin... - tetten fel sorba a kérdéseket, ekkor egy mély hang szólt bele

-Nyugi, nyugi. Nem fogom megenni a húgodat. Anyukátok vásárolni ment én meg pont itt voltam, és megkért, hogy vigyázzak rá egy két órán keresztül

-És mit kerestél te nálunk? - kérdeztem értetlenkedve

-Megakartam kérdezni anyudtól, hogy miért nem vagy elérhető - magyarázkodott

-Aha, hogyne. Vigyázz rá, mert letekerem a farkad - fenyegettem meg, mire Calum, Michael és Luke is rám kapták a szemüket

-Szerintem még élvezném is - tűnődött

-Anyád - forgattam a szemem - puszilom Jennát - ezzel leraktam

-Szóval, Sharon. Csak pár kérdés - ült le mellém Cal - Kinek, mikor, hogyan, miért akarod letekerni a farkát és ki élvezné? Ha ez a Zach gyerek az, akkor egy kiskanállal is tudok segíteni, elhiheted. És egyáltalán ki az a Zach? - kérdezte sorba, mire felnevettem, majd felálltam

-Nyugi, Calum. Nem maradtál le sokról - veregettem meg a vállát, majd megpördültem és felmentem a lépcsőn

-Most hová mész? - kérdezte Mich

-Átköltözök - tártam szét a karom

-Segítsek? - kérdezte perverz mosolyra húzva a száját, mire Luke reflexből levágott neki egy tockost

-Megoldom egyedül is - forgattam a szemeimet

Az ajtót becsukva kivettem a szekrényből egy fekete cicanadrágot és épp kiakartam venni egy szintén fekete pólót, mikor meghallottam egy hangot

-Sharon, végeztél? - kérdezte Hemmings

-Még csak most kezdek átöltözni - kiabáltam ki idegesen

-Szuper - ezzel benyitott, én pedig csípőre tett kézzel vártam a magyarázatot - nem azt mondtad, hogy most kezdesz?

-Idióta - minősítettem le - mit akarsz?

-Miért néztél lent levegőnek? - kért számon

-Tessék? - kérdeztem hitetlenül

-Miért szartál rám ott lent? - kérdezte irigylésre méltó nyugodtsággal

-Már megbocsáss, de te mégcsak annyit sem mondtál, hogy "jóreggelt, te tehén" Nemhogy még körbeugráljalak - akadtam ki szerintem teljesen jogosan

-Azt vártam, hogy te gyere oda, de nem jöttél - hisztizett be 

-Milyen klasszikus lett volna - forgattam a szemeimet

-Ne forgasd a szemeidet, te nő - mutogatott az ujjával

-Miért is ne? Megtehetem, vagy szedjél érte adót, de akkor is forgatni fogom

-Fel fog akadni - minthogyha tapasztalatból beszélne, nem?

-Akkor meg fel fog, nem igazán hat meg. És hogyha most megbocsátasz -kezdtem kifelé lökdösni - öltöznék

-Nem fogsz - torpant meg én pedig felvont szemöldökkel vizslattam

-Nem e? - kérdeztem felháborodottan

-Nem - húzta ki magát

-Amíg itt vagy nem is

-Ez az én házam. Ha itt akarok maradni, akkor itt fogok - tátott szájjal néztem a fiúra

-Mekkora palinak érzed magad, na húzz szépen ki innen, de nagyon gyorsan - nevettem fel

Luke közelebb lépett, mire én is. Ezután egy lépéssel előrébb, míg végül egy hajszál sem fért volna kettőnk közé. Résnyire húztam a szemeimet, mire Luke hirtelen megragadta a derekamat és magához rántva megcsókolt.

Esküszöm, komolyan mondom, hogy elakartam lökni. De tényleg. Halálosan komolyan mondom, de hát na. Azokkal az ajkakkal, ha megcsókol, ha hozzám ér, nekem végem. Visszacsókoltam.

Az ágyra döntött, majd keze egyre feljebb vándorolt, végül lehúzta rólam a felsőt. Tovább csókolt és a nadrágom szélét megmarkolva akarta lehúzni rólam, mire....

-Skacok nem tudjáto... - rontott be Mich - ÚRISTEN, SZEXELNEK - visított fel, mire szétrebbentünk. Amire nem számítottam, hogy Luke is elvörösödött. Azt tudtam, hogy én rohadtul de elfogok, na de hogy Luke. Soha nem láttam még ennyire vörösnek

-Csukd be az ajtót - rivallt rá

-Egy perc. Szóval nem tudjátok hova tette Calum a kilincset? - kérdezett minket

-MENJ MÁR KI - ordított rá ismét

-Ejha, Sharon. Persze nekem nem engedted, hogy segítsek - szomorodott el, mire felnevettem

-Menj már - ezzel becsukta az ajtót

Luke rám nézett, én pedig le a földre. Közelebb húzódott és megpuszilta az arcom

-Öltözz át - ezzel felállt és kiment