Ha fel állok, fuss!

16.

Szerettem volna egy hólapáttal agyhelyen vágni Luke-ot, és addig rúgdosni, míg bocsánatot nem kér azért, hogy be mert lépni az életembe. Ideges voltam, tehát csak felmentem a szobámba és ültem összekulcsolt kézzel az ajtót pásztázva.

Bő két óra elteltével lefutottam a lépcsőn és kinyitottam az ajtót, majd Abbyék felé vettem az irányt. Út közben írtam neki, ezért lejött a ház elé.

Szó nélkül a nyakába ugrottam, mire érteltenül nézett rám

-Sharon mi a problémád? - kérdezte ijedten

-Fél év múlva találkozunk legközelebb - közöltem vele mire az eddigi értetlensége méginkább azzá változott - üljünk le, elmesélem közben - sóhajtottam

Beléptünk a házba és rögtön Zach képe várt. Őt is megöleltem

-Sharon veled meg mi van? - kérdezte furán

-Semmi mi lenne? - mosolyogtam rá majd Sbby szobájába mentünk

Felérve mindent elmeséltem neki mire a végén csak egy egyszerű "oh" hal zárta le

-Ennyi? Hogy oh? - kérdeztem meglepetten - semmi hozzáfűzni való?

-És ha a végén ténsleg össze jössz Luke-al? - erre csak gúnyosan felnevettem

-Ő lenne az utolsó férfi, akivel összejönnék - legyintettem

-Később is ezt mond - ciccegett

__|__

Zach kísért haza az este folyamán, mint régen. Azóta most először kísért el. A kihalt utcán ketten sétáltunk, kínos csendben, mikor mögöttünk halk futást hallottunk. Nem néztünk hátra, de elkapta valaki a derekamat mire reflex szerűen olyan pofont lekevertem neki, hogy azt hittem felhasad a bőre.

Luke oda kapott az arcához, majd fél szemmel rám pillantott

-Kiscica nem így kell üdvözölni - nevetett fel

-Te retardált hülye barom! - kiáltottam rá - anyámat ijesztegesd ne engem - löktem rajta egyet mire ő továbbra is csak nevetett

-Na állj állj állj - állt meg hirtelen, mire mi is megálltunk - ki ez a pojáca? - mutatott Zachre

-Ez a pojáca - lépett előre Zach - is kíváncsi arra, hogy ki ez a gyökér, aki Sharont letámadja éjszaka a semmiből - fonta keresztbe a karjait

-Tudod ez a gyökér Sharon barátja - mosolyodott el gúnyosan Lule mire egy gyilkos pillantást vetettem rá, szemmel láthatóan pont leszarta mert ugyanolyan tekintettel nézett Zachre, aki lesokkoltan állt ott hol Lukera-hol rám nézve

-Hogy mivan? - kérdezte végül, mire Luke előrébb lépett

-Haver nagyon gyorsan koccanj le a lányról - figyelmeztette

-Mert külömben? - szállt be a játékbe

-Mert külömben mindkettőtöker agyon váglak - avatkoztam be el húzva Luke-ot

-Sharon, most ez komoly? Azt mondtad reggel nem jártok - tárta szét idegesen karjait felém fordulva

-Ja, az még reggel volt - vigyorgott öntelten Luke átkarolva a derekamat

-Figyelj, Zach. Nem fogok neked magyarázkodni - vontam meg a vállam

-Azz hittem végre ismét lehet közöttünk valami - fújtatott

-Hát de én mondtam, hogy nem é.. - kezdtem volna bele mire lesajnálóan legyintett és elvonult.

Mikor Zachet elnyelte a sötétség idegesen pattantam ki Luke karolásából és csattantam fel

-Te idióta - torkoltam le - fél évig nem látom őt és így kell elválnunk mert nem bírsz magaddal - fújtattam idegesen

-Cica, ne harcolj. Ebből csak én jövök ki jól - kacsintott majd elindult a házunk fele - nem jössz?

-De - forgattam meg a szemeimet elindulva mellette

-Nagyon haragszol? - kérdezte kis idő elteltével

-Nem - sóhajtottam - de nehogy azt hidd, hogy ezzel el van rendezve - néztem rá bosszúsan

Nem mondott rá semmit. Csendben lépkedtünk egymás mellett, mire ujja behatolt bordáim közé én pedig felvisítottam. Ezzel akarta oldani a feszültséget. Halkan nevetett, majd elkapta a csuklómat és magához rántott. Arcunk vészesen közel volt egymáshoz. Kék íriszeibe meredve elvarázsolr a pillantása. Meleg kezei derekamon pihentek, míg nekem a vállán helyezkedtek el. Nagyot nyelt. Csókolj már meg te barom. Nem tette. Csak álltunk ott és egymás szemeit néztük. Nem akartam szabadulni karjai közül.

Luke Hemmings szemszöge

Ismét abban a helyzetben találtam magam, mint amiben nem is olyan rég. Megint meg akartam csókolni, most viszont meg fogom. Közeledni kezdtem arcához, mire már lehunyta gyönyörű szemeit. Nem tehettem ezt vele. Nem fogom úgy megcsókolni, hogy tudom: az égvilágon semmit sem érez irántam. Nagy erőt vettem magamon és puha arcára puszit leheltem. Lassan kinyitotta szemét és meglepettséget véltem felfedezni szemeiben. Gondolom ő sem erre számított. Nem akarram, hogy ez a későbbiek folyamán kínos legyen, de nem hagytam szó nélkül. Lassan elvigyorodtam

-Mi van, kiscica? Csak nem másra számítottál? - kacsintottam mire megforgatta a szemeit és ellökött magától

-Idióta - idegeskedett és pár házzal arébb bement a kapun.

Magamba vigyorogva mentem haza fele. Gondolkoztam. Rajta. Nem akartam játszani vele, hiszen csodálatos lány és nem érdemli meg, de elképzelni se tudja mennyire oda vagyok érte. Nem kaphatom meg és ez megőrjít. Ez a Zach gyerek meg párszor haza kíséri és azt hiszi megkapja. Na azt meg végképp nem hagyom.

Ilyeneken gondolkoztam, mikor beléptem a ház ajtaján. A látvány meglepett. Ash és Cal karba tett kézzel vár valamire, Michael pedig csak vigyorog, amit látszólag próbál elfolytani. Kérdőn néztem rájuk

-Kedves Luke Hemmings! - kezdett bele Ashton - nem szeretne nekünk valamit elmondani? - kérdezte fél szemöldökét felvonva

-De igen - sóhajtottam és meggyötörten néztem rájuk. Kíváncsian néztek vissza - láttam sgy hullócsillagot és elfelejtettem kívánni

-Ez barom - csapott a homlokára vihogva Michael

-Mit kéne elmondanom? - kérdeztem érteltenül

-Például elmondhatnád, hogy az irtó szexi barátnőd jön velünk Sydneybe - hirtelen nem tudtam kire gondol Calum

-Ja hogy az - csettintettem - Fiúk! Sharon jön velünk Sydneybe- ordítottam mire ők is hasonlóképpen cselekedtek.

Kétségtelenül megőrültek.