Instant szerelem

1. fejezet

Amikor Alexa sírva hívta fel, már szinte tudta, mi történt: Leó, mint mindig.

Bekukkantott a szülei szobájába. Az anyja aludt, az apja pedig éppen az éjszaka műszakot taposta a gyárban, olyan háromig nem várható haza. Az öccsei szobájában még égett a villany, szóval benyitott:

– Átugrom Alexához – mondta nekik. A nyolcéves fiúk a tévéképernyőt bámulták és videojátékoztak, nem néztek felé. – Ha anya esetleg felébred, szóljatok neki, nehogy szívinfarktust kapjon.

– Okés – felelték teljesen egyszerre.

– Köszi.

Magára kapta a cipőjét és a széldzsekijét, elhagyta a házat, bezárta maga mögött az ajtót, zsebre vágta a kulcsot, és elindult lefelé a gyéren kivilágított utcán. Igazi hűvös, őszi éjszaka volt, a hideg csípte a bőrét, feje felett messze elterült a végtelen, csillagos égbolt, az alacsony házak és fűzfák nem árnyékolták el. A filmekben az ilyen éjszakákon rabolják el a gyanútlan lányokat, de Hanga még csak nem is aggódott, mert minimum egy szomszéd biztos, hogy ébren van, és figyel. Az övékhez hasonló, kis falukban már csak így szokás. Mindössze párszáz métert haladt, majd átmászott az egyik régi stílusú, igazi falusi kapun, és a sötétben is pontosan megtalálta a bejáratiajtót. Bepittyegett egy rövid üzenetet a telefonjába, mire Alexa ajtót nyitott neki. A legjobb barátnője szipogva borult a nyakába.

– Mi történt?

– Leó...

– Jó, azt gondoltam – forgatta a szemét Hanga. – Menjünk fel, és meséld el!

A gyönyörű Alexa rettenetesen nézett ki: selymes, mogyoróbarna haja szénakazalként meredezett, szeme kipirult, dagadt és véreres volt, orra piros. Úgy rogyott le az ágyra, mint egy marionettbábu, aminek elszakadtak a kötelei. Zokogott. Hanga leült mellé és simogatta a hátát.

– Semmi baj – suttogta neki.

– De van! – Alexa tenyérrel a párnára csapott dühében, úgy festett, mint egy összetört szívű kislány.

– Mi történt? – kérdezte lágy hangon Hanga, kezét nyugtatóan végighúzta a lány pamutpizsamába bújtatott gerincén. Alexa a kezébe vette a telefonját, aztán nagy vehemenciával kezdte feloldani azt. Kétszer is elütötte a kódot, majd megmutatott egy képet. A legrosszabb ténynek az egészben az számított, hogy Hanga semmi olyat nem látott, amire nem számított volna.

– Szemétláda – jegyezte meg, de arca érzelemmentes és feszült maradt. – Sajnálom.

– Nem hittem el, amikor megláttam. – Alexa hangja remegett, maga mellé ejtette a kezét. Kiszúrt magának egy pontot a piros falon, azt fixírozta. – Az a ribanc még ki is posztolta! Lehet, hogy most éppen... most éppen... – A lány szavai zokogásba torkolltak. Hanga csitítgatta egy kicsit, aztán lemondóan felsóhajtott.

– Figyelj, kedves legyek vagy őszinte?

– Inkább őszinte – szipogta Alexa.

– Lexa, három éve kerülgetitek egymást, Leónak azóta hány barátnője is volt? Négy, öt?

– Barátnője csak kettő!

– Akkor a többi mi volt? – forgatta a szemét Hanga.

– Hát az...

– Istenem, Lexa, ne védd már! – Hanga meglepően nyugodtan beszélt, de hangja éles volt, vágott, mint a penge. – Tavaly nyáron még csókolóztatok is! Mi lett belőle? Pár hét múlva összejött azzal az Annával...