Instant szerelem

3. fejezet

Hanga arra eszmélt, hogy Olivér erősen oldalba böki.

– Hé! Ez fájt! – szólt rá.

– Te hol vagy ma agyilag? – kérdezte tőle a fiú, ahogy a kezét meglengette Hanga előtt. – Öt perce szólongatlak, hogy elmarad az angol, mert Hudákné kisfia beteg, de te rám se nézel. Ittál már ma elég kávét?

– Persze, hogy ittam! – A lány ellökte a kezét az arca elől. – Akkor menjünk, üljünk le valahova! Még ma meg kell csinálnom az olasz házit...

– Az a fránya olasz! – ironizál Olivér.

– Akkor száradt volna le a kezem, amikor felírtam a felvételi papíromra – kommentálta Hanga, ahogy a vállára kapta a táskáját. – Menjünk, csapjunk le az egyik asztalra!

A négyszögletű, ronda, szürke csempéjű, homályos, zsúfolt aula két oldalán padok és asztalok sorakoztak, persze azért, hogy a diákok ott is szakadatlanul és zavartalanul tanulhassanak. Hanga és Olivér az egyik ilyenhez telepedett le, a lány egyből kipakolta maga elé az olaszcuccát. Alexa és Bekka írtak is neki.

– A többiek? – kérdezte.

– Kimentek kajálni – felelte a fiú.

– Te hogyhogy maradtál?

– Kómás voltál, vigyáztam rád, nehogy elvigyenek az űrlények!

– Jaj, de kedves vagy – horkantott Hanga. – Sajnos a legközelebbi idegen, akivel találkozni fogok, az Romano.

– Viszont a többiek leléptek, szóval feltehetem az indiszkrét kérdéseimet – könyökölt fel az asztalra Olivér. – Kinek csípted így ki magad?

Hanga felvonta a szemöldökét. Egy bíborvörös, szűkített, V-kivágású felső volt rajta, fekete farmer, sötét haja egyszerű hullámokban omlott a vállaira, néhol beleértek a csinos dekoltázsba éles kontrasztot alkotva fehér bőrével, szokásos módon kifestette magát, de ezúttal még egy élénkpiros rúzst is feltett, és nagyobb koncentrátumú jázmin- és rózsaillat lengte körbe, mint egyébként szokta.

– Én nem csíptem ki magam – felelte.

– Dehogynem! Vonulsz, mint valami dáma!

– Mindig ilyen a kiállásom, Oli! Én nem dáma vagyok, királynő – keresztbe fonta a karjait.

– Komolyan hazudsz nekem? – nézett rá rosszallóan Oli.

– Nem hazudok!

– Akkor azok a tizenegyedikes fiúk nem téged néznek? – biccentett a fejével egy kisebb csoport felé. Hanga odakapta a tekintetét, de egyből megbánta egy smaragdzöld szempár csillanása láttán. A fejét fogta, megpróbált nem felnézni.

– Nem, nem engem, és most belevetem magam az ókori Róma történetébe, olaszul – mondta a lány, ajkán fenyegető mosoly játszott, majd szemét a papírra szegezte. Egymás után járatta végig a tekintetét az olasz szavakon, és azzal kellett szembesülnie, hogy a felét nem ismerte, de igazából nem is tudott gondolkodni, folyamatosan a környezete hangjait figyelte.

Félix, miután másnap este visszakísérte randipartnerét a koliba, csak a félhetes vonattal tudott hazamenni, és még utána ülhetett le a fránya matekdogára tanulni, ami csak dobott a rosszkedvén. Az pedig, hogy reggel Leó elkezdett még hisztizni is, hogy Alexa rá se nézett, idegrohamot kapott, és megparancsolta neki, hogy most azonnal megkeresi Hangát – mondjuk nem a nevét használta, hanem igen udvariatlan jelzőket –, és valahogy eléri, hogy leszervezzen egy találkozót. Csakhogy a lány meg sem hajlandó hallgatni őt, nemhogy tenni azért valamit, hogy a legjobb barátja meg a barátnője kibéküljenek.