Instant szerelem

13. fejezet

- Valami nagy baj van – jelentette ki Fruzsi, ahogy megragadta Oli karját. A fiú egy pillanatig meglepetten nézett rá, majd felelt.

- Én is észrevettem, de nekem nem mond semmit.

- Nekem sem, de már két napja ilyen depressziós!

- Majd a hétvégén kialudja magát és helyre jön – vonta meg a vállát Oli. – Péntek van, biztos fáradt, amióta csávója van, sokáig tanul.

- Szerintem ne Félixet hibáztasd. Szeretik egymást – kelt a fiú védelmére Fruzsi.

- Hát, Hangáról néha nem tudom eldönteni, mi van. – Oli megvakarta a tarkóját. – Nagyon fura mostanában.

- Mármint mióta?

- Amióta azzal a tizenegyedikessel jár.

- Mert, milyen volt előtte?

- Hát – Oli egy pillanatra habozott –, ilyen, de mégse. Nem tudom. Nem hittem volna, hogy ilyen lesz, ha egyszer lesz barátja. Igazából azt se gondoltam volna, hogy valaha lesz valakije...

- Miért olyan nagy dolog ez?

- Furcsa az a srác – felelte Olivér. – Hanga is más. Abnormális.

- De miért?

- Nem tudom. – Oli megdörzsölte a tarkóját. – Érzés. Nagyon jól ismerem Hangát, és azóta vannak ilyen hangulatingadozásai, amióta összejött azzal a csávóval. Vagyis, én úgy vettem észre.

- Vagyis szerinted összeveszhettek? – Fruzsi keresztbe fonta maga előtt a karjait, súlyát egyik lábáról a másikra helyezte. Oli végigpásztázta a lány fehér harisnyába bújtatott lábait egészen a combja közepéig, tekintete végigsiklott a rózsaszín szoknyán, egészen az egyszerű, szűkszabású, fehér póló nyakáig, ott megállt egy pillanatra, majd a lány kecses nyakán át, a telt ajkain egy csöppet elidőzve a lány szemébe nem nézett újra.

- Fogalmam sincs – felelte zavartan, ahogy megigazította a vállán a táskáját, ami addig is pont a helyén volt. – Mondom, hogy nem mond semmit, és nem vagyok gondoltolvasó. Hidd el, ha az lennék, dicsekednék vele.

Fruzsi aggódó tekintetére halk kuncogás kíséretében széles mosoly szaladt fel.

- De hidd el, Hangát nem kell félteni – folytatta a fiú. – Úgyis kibukik belőle egyszer, ha valami csípi a csőrét.

- Talán én aggódom túl sokat – bólintott Fruzsi.

Márpedig Hanga napok óta nem aludt. Alexa rettenetesen haragszik rá, a szobában borzasztó fagyos a hangulat, Félix csak van, már a létezésével is irritálja, Leó ugyanígy, arról nem is beszélve, hogy Vilmán kívül nem nagyon volt kivel megbeszélnie a dolgot, a művészlány meg egyszerűen kijelentette, hogy neki már fogalma sincs, mi az Úr Isten történik itt, és sajnos nem volt egyedül. Már Hanga maga se bírta követni, kivel, mikor mi van éppen. A hangulata egyébként is a béka alsó fele alatti, hát még amikor Félix megjelent.

- Dolgom van – vetette oda, de a fiú már nem is foglalkozott vele.

- Csak pár perc – felelte, ahogy nagy kezével finoman ráfogott a barátnője vékony karjára, és egy csókot nyomott az arcára. Félixnek nagy keze volt, bár nem maga a tenyere volt nagy, hanem az ujjai viszonylag hosszúak, mégse tűntek olyan csontosnak, mint mondjuk Oli ujjai, de teljesen átérte a lány karját.

- Mindig több időt veszel el, mint pár perc – felelte Hanga.

- Talán zavar? – Félix Hanga nyakába hajtotta a fejét, a szokásos melegbe, a rózsa, jázmin és méz illatának a keverékébe.