ráktérítő; knj&wbb (BEFEJEZETT)

| t í z |

„Te drága Csacsim!

Először is: sajnálom. Sok mindenért felelősséggel tartozom, az egyik, miszerint bűntudatot keltettem benned azzal, hogy én szeretlek (ne, ne legyen!), a másik, hogy itt hagytalak.

De gondolom, ezt már tudod. És ha ezt olvasod, akkor valóban nem leszek már. Ha ezt olvasod, ezt, amit kézzel írtam (csak neked!), akkor e-mailen nem fogok többet. Ha ezt olvasod, akkor nem tudunk augusztusban találkozni, és ha ezt olvasod, az esküvőn sem tudok ott lenni. Ne haragudj rám ezért, és magadra sem, kedves Csacsim, oka volt annak, hogy miért nem mondtam – azonban most már tényleg válaszokat érdemelsz.

Az egész másfél éve kezdődött, és, gondolom anyuék mondták, hogy volt valakim. Házasságon kívüli várandósság volt, elvetéltem. Jeon Jungkooknak, az édesapának, aki ragaszkodott hozzá, mindennél jobban, azt mondtam, abortuszom volt, és, hogy nem akartam. Nem arról volt szó, hogy nem szerettem – persze, jogos a kérdés: nálad lehetett volna jobban és jobbat szeretni? kötve hiszem –, nem szerettem fájdalmat okozni az embereknek. Jungkook itt hagyott, mitsem tudva a rákomról. Aznap – és biztos vagyok benne, hogy Jimin ezt is mondta – az egész méhemet kiszedték. Hármasba raktak, ami azt jelenti, hogy majdnem végstádium. Ha előbb felfigyeltem volna, a derékfájásokra, és arra, hogy nem élvezem a szeretkezést, mert fájdalmaim vannak, talán nem lenne ez. Szerinted nem ironikus? A liliom a termékenységet szimbolizálja – csak emlékeztetlek rá. Micsoda balszerencse ez, nem gondolod? Jungkookkal való elválásom után (aki mellett egyébként teljesen boldog voltam – és soha nem felejtem el az albérletemből, a lakásomból való trappolását a lépcsőházban), otthagytam az albérletem Busanban, visszaköltöztem édesanyához, akik méltányolták ezt az ötletet, és én sem akartam társaság nélkül maradni. Otthonról dolgoztam, jöttek munkatársak és szeretetet kaptam eleget, neked, drága csacsim, sosem akartam elmondani. Tudtam, fájna. Viszont úgy voltam vele, hogy tudnod kell, hogy szeretlek. Ez rosszabb, mint a halál gondolata, te pedig a rosszabb rosszat akartad aznap hallani. Nekem ez a viszonzatlan szerelem, bármi másnál rosszabb volt. Azóta a szívem felszabadulást nyert, úgy voltam vele, hogy mindegy, még ha utána nem is állunk szóba. Utána kemoterápiákra és kezelésekre jártam, volt egy műtétem is, ez volt legutóbb, majd felajánlottak egy kezelést, Németországban, egy kísérleti kezelést. Nem jósoltak neki sok jövőt, már csak azért sem, mert végstádiumban voltam. Meg egy nagyon kezdetleges dolog volt ez az egész, én meg rábólintottam. Kint elmondtam tolmács segítségével, hogyha otthagynak a műtőágyon, akkor szart se ér az egész kutatásuk. Megkérdezték, hogy akarom-e. Mondtam, hogy igen, akarom, mert ha szart se ér az egész, akkor legalább meghalok és nem kell szenvednem. (Ráadásul már most nevetek azon, hogy halálom másnapján az orvosi szakkönyvekbe bekerül a nevem, csak azért, mert elbaszták, vagy nem baszták.) Úgy értem, ha megkérdezted volna Nam, hogy milyen és mekkora fájdalmam van, tízes skálán tizenegyeset mondtam volna az esetek többségében mindig. Nem élet az ilyen, Namjoon. Senki más nem érti ezt meg, csak te. Az eutanázia sok országban nem legális, én meg nem hiába tettem fel minden egy lapra. Ha elrontanak valamit, azt rajtam tegyék. Inkább haljak meg most, minthogy két évig vajúdjak, feleslegesen, nemde? Szóval így történt, és az egyik dél-koreai kórház onkológusa (dr. Shin Hongseok) jött velem, akihez nincs sok kötődésem.

Nem akartam, hogy el gyere a temetésemre. (Egyébként a hamvaimat a tengerbe szórják, egy részét Busanban, másik részét itt. Mire ezt olvasod, szerintem el leszek osztva neked.) Ismerlek, és a papád temetésén is majdnem mentőt kellett hívni a hirtelen jött pánikrohamod miatt. Ez az egyik oka, hogy írtam De még lenne egy fontos dolgod.

Ráki kapitány. Őt vedd küldetésnek, kérlek.

Azért adtam neked, mert tudom, te vigyázol rá, ha nekem fontos. És mikor Ráki kapitány mellettem volt, akkor a méhnyakrákomat is idővel máshogyan fogtam fel. Az ember fél a haláltól, de, megszoktam. Nekem ez lett a végzetem. Ráki kapitány – amit Pandának köszönhetek – segített elfogadni. Te nem voltál ott a halálomkor, a halálom előtt, nem láttál – kötve hiszem, hogy branüllel, injekcióktól kék-lila foltosan, egyre inkább hulló hajjal és pelenkában, meg csövekkel akartál látni –, így te kaptad meg Ráki kapitányt. Te vagy a legjobb barátom, a szerelmem, a testvérem, a lelki társam, a bátyám, a mindenem, így tudom, hogy téged kétszer annyira megvisel az egész, mint bárkit. Ez azt jelenti, hogy a gyászt is fel kell tudnod dolgozni. Sajnos nem segíthetek, a löketet viszont meg tudom hozzá adni. És én nem szeretném, ha túlságosan is szomorú lennél miattam. Fel kell tudnod dolgozni, hogy szerettelek, és, hogy meghaltam. El kell tudnod engedni, úgy, hogy ne legyek elveszthető (ettől félek, ugye emlékszel?). Te vagy a mindenem Namjoon, szóval meg kell tenned.