ráktérítő; knj&wbb (BEFEJEZETT)

| d é l - k o r e a; 1 |

„02. Hogy lehet, hogy az ember gyűlöli a saját nevét?"

Feladó: Kim Namjoon [kim.namjoon@empas.co.kr]

Címzett: Park Nari: [nari.95@hotmail.co.kr]

Tárgy: 02.

2018. 09. 03.

„Csiperkém!

Kérted, hogy írjak. Hát, most írok. Két nap telt el Panda levele óta, és fogalmam sincs, mit mondhatnék. Azt, hogy igen, igazad volt? Vagy azt, hogy nem volt igazad? Bármit is írok, nem fogod látni. Bármit is írok, nekem bűntudatom lesz, hiszen tudhattam volna, hogy az első és utolsó közös szeretkezésünk után, igen, azután, te elkezdesz érezni irántam valamit, gondolhattam volna erre. De te jól titkoltál mindent: hogy szeretsz, és hagytad, engedted, hogy éjszakánként, mikor te alszol –vagy nem? – ott szeretkezzek mással. Ahelyett, hogy figyeltelek volna. Nem várhatod el, hogy ne legyek dühös magamra. Hogy lehet, hogy az ember saját magát gyűlöli legelőször?

De azt kell, hogy mondjam, igen, igazad volt. Panda valóban írt, és én valóban nem hittem neked. És tényleg utazni fogok. Visszaviszem Ráki kapitányt nekik, ha te már nem tudod. Igaz, még mindig furcsállom ezt a kialakult helyzetet: Panda, ez az email, az utazás, a 333, száz won, telefonfülke... Te nem gondolod őrültségnek ezt az egészet? Mert én igen. Nagyon is.

Mellesleg: utállak, hogy egy bankkártyát biggyesztettél bele, még jobban utállak, hogy pont a hatvannegyedik napnál, ahová azt írtad: „Találkoznom kell Csacsival, és elmondani neki, hogy szeretem". A másik: megnéztem, mennyi van a bankkártyádon, és leesett az állam. Ne haragudj, de rosszul érzem magam, hogy két-háromévnyi fizetésed van nálam.

Már összepakoltam, egyébként. Tegnap, egész napomat ezzel töltöttem. Nem tudom, mennyit, és mit vigyek, de ruhákat elpakoltam már, illetve pár dolgot, amire szükségem lehet. Nem bőröndöt, hanem Yoongi katonai táskáját, amit egy ismerősétől szerzett – nem tudom a nevét, hogy kitől.

Igyekszem gondolni bárkire, akárkire, aki eljönne velem egy olyan útra, amit egy mesefigura szervezett nekem, és aminek még célja sincsen. Azt írtad, bízzak Pandában, de hogyan bízhatnék benne, ha te sem bíztál bennem eléggé, hogy elmondd, hogy haldokolsz? Most mégsem megy semmi, és nem tudom, kit hívhatnék fel, hogy ne nézzen egészen idiótának: „Szia, van kedved elvinni a Ráktérítőre Ráki kapitányt, vissza, Pandának és a többi medvének?" Ugyan már...

Most búcsúzom, azt hiszem. Még ma – délelőtt van –, kitalálom, kit lehetne elhívni.

Ui: Milyen érzés volt, mikor nem voltam melletted haldoklásod közben?"

e k ö z b e n ;

nem hívott még, panda? [grizzly mogyorós shake-et iszik, amit panda véletlen kért a boltban, mert az eladónővel beszélgetett; így minden érthető] / ahj, nem / hát, kár. pedig azt hittem, lehet egy új haverom / de mi itt vagyunk neked, grizz / jó, de ti régiek vagytok [panda grimaszol] most mi van? / én azért reménykedem [panda a kijelzőt nézi, hátha hívja a fiú] / szevasz öcskös! te mit gondolsz erről? [grizz jegesre pillant, aki nagy bevásárlószatyrokkal érkezik] öcsi, nem ma fog megjönni namjoon / jeges szerint namjoon nem létezik / ah, igaz, hiszen nari mondta is, hogy nem fog hinni a létezésünkben. panda, hív... [mielőtt végezne a mondandóval, mindhárman felkapják a fejüket a nagy zöld lábra, ami áttöri az ablaküveget] / charlie! megmondtuk már százszor, hogy az ajtón jöjj be! [panda bosszúsan csóválja a fejét] / bocsi, skacok, csak hoztam puffancsot nektek! / charlie, ezt tőlünk vitted el még a múlt héten... [grizzly a fejét fogja]

Kim Namjoon elküldi az üzenetet. Előbb ötpercenként, majd fél óránként újratölti a „Bejövő üzenetek" mappát. Hátha csak rossz vicc minden.

Ráki kapitány is egy dobozba kerül, majd még nagyobba. Minél nagyobb a távolság, annál jobb.