ráktérítő; knj&wbb (BEFEJEZETT)

| e g y i p t o m |

Namjoon a repülőgépen aludva, álmában újból találkozott Lily-vel. Mikor Lucy tenyerét megérezte a vállán, hogy lassan leszállhatnak, akkor kezdett el csak ébredezni. Namjoon egyáltalán nem lepődött meg azon, hogy Lucy arca az első, amit lát, hiszen az elmúlt hetek alatt egészen megszokta azt, hogy az ő szeplős arca, az ő szemei, az ő orra, és hosszú haja a jelzés, hogy landolnak.

Jimin az első, aki felpattant a helyéről és Taehyung követte őt a néma, lassú mozdulataival, a rákkal a kezében. Taehyung után Namjoon állt fel, egyenesen Lucy-nek nyújtva a kezét, hogy belekapaszkodjon. Még mindig aligha beszéltek, de volt valami furcsa egy s másik közelségében, ami mindkettőjüket ha csak félig-meddig is, de megnyugtatta.

Az asszuáni reptérről folytatták útjukat, ami a Nasszer-tó felé vezette őket. Az utazás során megkértek egy idegenvezetőt, hogy vigyék el őket a híres-neves egyiptomi tó valamely partjára, a lehető legközelebb a ráktérítőhöz, ahol lehetőleg egy kicsiny oázis is van, vagy egyéb a sivatagon kívül. Az idegenvezető – mihelyst elmagyarázta, hogy nincs egy oázis se a tó közelében, kérte a négytagú csapat egyetlen hölgyét, hogy tegyen kendőt a fejére, mindazonáltal, hogy turistáknak nem éppen biztonságos a hely. Továbbá biztosította a fiatalokat arról is, hogy habár nem geológus, vagy valamiféle földrajz tudós, és nem ért se a baktérítőhöz, sem a ráktérítőhöz, minél közelebb viszi őket ahhoz a helyhez, annak ellenére, hogy elég furcsának hitte a kérdést.

Olyan autóval haladtak, amibe elegen fértek, illetve az autó elég jól halad ebben a sivatagban. A cuccaik, a sátor, amit már nem fognak felverni, egy másik kocsival jött. Pár óra alatt oda is értek, a Nasszer-tóhoz, és mindenki, legfőképpen a turisták, Jimin, Taehyung, Namjoon, és nem utolsósorban Lucy, csodálkoztak a hely páratlan szépségében. Jimin és Taehyung fizettek, Namjoon és Lucy egyből a partot választották, annak ellenére, hogy egyik se mondta ki ezt a másiknak. Kéz a kézben ültek le. És talán most az először szólalt meg Namjoon, rekedt hangon, azon a hangon, amit aligha lehetett volna életvidámnak, vagy derűsnek mondani, és szomorúnak aligha: nyugodtan, a távolba meredve, a túloldali fövenyt keresve kezdett el mesélni Lucy-nek, hogy megértse, megértsen mindent, hogy mi ez az egész. Egyszer sem sírja el magát a mesélés közben, ahogyan beszél Nariról, a két rákjáról, az elvetélt gyerekről, s, hogy mi történt köztük – egyedül a freudi elszólás tettlegességéről nem szól semmit, mint ahogyan azt senkinek sem mondta: az csak az ő és Nari története.

És később csatlakozott Jimin és Taehyung is (kezében Ráki kapitánnyal, aki egy dobozban foglalt helyett), miután végighallgathatták az idegenvezető és a másik sofőr bosszankodását azon, hogy mit keres itt egy oázis? Rendkívül furcsának és érdekesnek gondolták, azonban egy vállvonással elintézték az egészet, visszafelé fordultak oda, ahonnan jöttek.

Már kezdett esteledni, és a látogatók türelme is véges volt várakozásukban. Úgy hitték, hogy az, aminek el kell jönnie – a három medvének –, nem fog megtörténni. Egyedül talán Taehyung hitt abban, hogy az eddigi elmúlt utazások és várakozások, nem voltak kárbeveszendőek. Namjoon már nem attól félt, hogy elveszti a múltját, az emlékeit Nariról, az ő egyetlen Csiperkéjéről, hanem ezentúl mindvégig magához kell majd szorítania ezt a rákot meg a múltat, magát azt, ami elveszett. Már kezdte végleg feladni és felkelni, mikor egy soha nem látott és valóságban hallott ismerőse hangját vélte felfedezni a háta mögül, hogy

„már azt hittem sose értek ide"

Szinte mindahányan felugrottak a helyükről, és alaposan meglepődtek a három medvén: valóságosak voltak. Vagy két méteresek lehettek, vastag, medvékhez illő bundával, kedves, barátságos és mosolygós ábrázattal. Ha nem tudták volna, hogy valóban ők a medvetesók, akkor még kevésbé értettek volna mindent.

„t-ti akkor t-tényleg?", kérdezte Namjoon, meg-megakadozó hanggal, mire a mindig mosolygós, és barátokat kereső Grizzly megölelte őt, és egy darabig el sem engedte Namjoont. Grizz akkor eresztette el Namjoont, mikor Panda szólalt meg:

„ráki kapitány?"

Taehyung ment oda hozzájuk, a rákkal, de Panda a fejét csóválta, miszerint nem Taehyungnak kell a rákot visszaszolgáltatnia, hanem Namjoonnak. Taehyung, mielőtt odaadta volna a barátjának Ráki kapitányt, megsimogatta. Namjoon kartonostul akarta visszaadni az állatot Pandának, de Panda megint csak ellenkezett: kézből kell odaadnia Namjonnak.

Sose volt a kezében a rák. Sose tudta elképzelni, hogyan legyen a tenyerei között, és sosem gondolta volna, hogy egyszer a kezébe kell vennie. Még mindig úgy hitte, hogy a rák Nariból származó volt, az ő gyereke után.

Még mindig azt hitte, egészen addig, ameddig a ráktérítőn a tenyerébe nem vette, és így, át nem adta Pandának. A megkönnyebbülés sóhajként jött ki a száján.

„hát vége"

A rák pedig most nézett talán először Namjoonra úgy, hogy nem tudta gyűlölni.

*

Nem maradtak sokáig a parton: a medvék ugyanis meginvitálták őket a barlangjukba, ami az előbb említett oázisban volt. A fiúk, és Lucy, teljesen átszellemülten lépett be az oázisba, ami olybá tűnt, hogy teljesen más világba nyújtott betekintés: ugyanis ott volt a medvék barlangja, a szemük előtt. Még a levegő is teljesen más volt – kizártnak tartották, hogy ez valóban Egyiptom maradt volna. Jeges volt az, aki szűkszavúan magyarázta el a dolgok menetét: valóban más ez a világ, és senki nem térhet be az ő engedélyükkel.

Így voltak fogadtatva a különös világba tévedt emberi látogatók, akik később halat ettek rizzsel, és Bubble teát ittak a medvékkel. Jeges nem hangoztatta, hogy az ő főztje lett volna, mindazonáltal Taehyung volt az első, aki meghálálta a fehér bundájú medve kedvességét. Jimin a vacsorát és a fogadtatást énekléssel köszönte meg; Grizzly a legjobban Namjoon társaságát értékelte, és legjobb barátjává fogadta, annak ellenére, hogy Pandának feleannyira nem volt szimpatikus (legfőképpen Nari és Lucy miatt); majd Grizz elővette a közös képüket, amin Nari is rajta volt. Namjoon pedig mosolyogva szemlélte a képen lévő boldogságot. Jeges leginkább Taehyunggal kommunikált, akik teljesen megértették egymást a kettőjüket érintő csendből.

„igazán hálás vagyok, hogy találkozhatok veletek", mondta Namjoon, a beszélgetés azon részében, ahol már kifogytak a szavak. „itt is aludhatunk?"

A medvék egymásra néztek, majd csalódottan csóválták a fejüket.

„este kilenc után el kell mennetek, különben végleg itt ragadtok"

„de még találkozunk, ugye?", jimin az, aki kérdezte.

„nem hiszem", felelte most Grizzly „ide csak Narinak volt korlátlan bejárása".

„de még készíthetünk egy szelfit!", Panda az, aki felkiáltott, megtörve derűs hangjával a feszültséget. Másik pillanatban már ott is volt a kezében a telefon a szelfiboton. A képre mindenki rákerült, még Lucy is, aki az este folyamán leginkább Pandával beszélgetett (és az este fénypontja kettőjük részére az volt, hogy Panda szerelmet vallott Lucy-nek, majd Lucy visszautasította, azzal, hogy úgy néz ki, ő mást szeret – Panda azóta valahogy még jobban nem szívleli Namjoont).

A búcsúzás fél kilenckor történik meg. Mindahányan megölelik egymást, leginkább a barlang gazdái a látogatókat. Ám ahelyett, hogy a bejárati ajtó kinyitásakor a barlang környékét vélték volna felfedezni, magát Szöult vették észre, és a Han folyót.

„szóval, ha innen kilépek, ide nem jövök vissza többet?", a medvék fejüket csóválták Namjoon kérdésére, mikor már Taehyung és Jimin kiléptek. Grizzly még utoljára megölelte Namjoont, aki utoljára maradt a barlangból való kilépésben. „köszönöm az utazást. köszönöm, hogy itt lehettem veletek, és megismerhettelek titeket. és igazán hálás vagyok, hogy elém került Lucy is miattatok"

„mi pedig köszönjük, hogy itt voltatok. most pedig menj, különben végérvényesen itt maradsz!", Panda volt az, aki így felelt Namjoonak, ám mielőtt Namjoon végérvényesen kilépett volna a barlangból, Jeges futott oda hozzá, hogy a kezébe nyomja a vacsorán készült képet az estéről.

De mikor Namjoon teljes egészében kilépett a barlangból, hogy Szöulban lehessen, a medvék úgy tűntek el a képről, mintha ez az egész utazás, a közösen megszenvedett kalandok meg se történtek volna.